Élet-Stílus

A magyar építész, aki örökre megváltoztatta Sanghaj képét

A harmincas-negyvenes években a nemzetközi építészeti stílusok olvasztótégelyének számító Sanghajban is kimagasló építész, Hugyecz László Ede több mint hatvanöt háza örökre megváltoztatta a hirtelen nagyvárossá váló Sanghaj arcát.

A kezdetek

Az 1893-ban született Hugyecz (Hudec) László már gyermekkorától az építészet szerelmese volt: kilencéves korától kezdve minden nyarát apja, a tehetős besztercebányai építési vállalkozó, Hugyecz György építkezésein töltötte, akitől tizenhárom évesen megkapta első megbízatását egy szerződés megkötésére, sőt, gimnazistaként sikeres kőműves, kőfaragó és ácsszakvizsgákat is tett. Apja több ismert magyar építész, többek közt Wälder Gyula (többek közt a budapesti Madách téri bérház és a hozzá kapcsolódó Károly körúti vöröstéglás házak tervezője), és Sándy Gyula (A Széll Kálmán tér feletti Postapalota) néhány tervének megszületésén is dolgozott, a fiúra pedig minden bizonnyal ezek is hatással voltak.

hudec1
Egy, az egyetemi tanulmányai során tervezett osszárium

Nem okozott tehát senkinek sem meglepetést, hogy László egyetemi tanulmányaihoz a budapesti Királyi Magyar József Műegyetemet választotta, ahol 1910-1914 közt a legjobbaktól – többek közt Hauszmann Alajostól (Budavári Palota), Schulek Frigyestől (Halászbástya), Pecz Samutól (Fővám téri Központi Vásárcsarnok), Hültl Dezsőtől és Tőry Emiltől – tanult.

Képernyőfotó 2015-10-21 - 15.31.11
Diplomaterv, 1914: Városi vigadó és szálloda terve

Ragyogó karrier állt előtte: tanársegédnek hívták a Műegyetem ókori építészet tanszékére és Ybl Lajos építészirodájában kapott volna munkát, de hirtelen kitört az első világháború és megkapta katonai behívóját.

Az első világháború – fogságba esés és kalandos szökés

1914 őszén gyalogsági, lovassági és tüzérségi kiképzést kapott, majd az I. világháborús ágyús ezrednél marad önkéntesként.

Hogy vajon magyar vagy tót vagyok, én nem tudom, nem is keresem, magamat széjjel nem vághatom, mint szétvágták hazámat, mindig az maradok, ami voltam. Nem kérdezte senki tőlem a régi szentistváni Magyarországon, hogy vajon tót vagyok-e vagy magyar? Szerettem mindkettőt, hiszen anyám magyar, apám tót származású volt, és én is mind a kettő voltam.

1916 júniusában Lengyelországban egy meglepetésszerű kozák támadás során lábsérülést szenvedett, foglyul ejtették. Két évig tartó habarovszki fogsága során felismerték tehetségét, amely az orosz szakemberhiány idején épp kapóra jött, így az addigra már több személyiség- és nemzetiségcserén átesett, addigra már rengeteg nyelvet beszélő (angol, német, szlovák, magyar, lengyel, ukrán, francia) Hugyecz szakmájába vágó munkákban vehetett részt.

1917-ben tífuszt kap, másik lába is eltörik, így egy 1918 májusában induló, dán Vöröskereszt által indított hadirokkantvonatra kerül. A harcok miatt a szerelvény azonban hetekig vesztegel, így a már oroszul is beszélő Hugyecz néhány társával együtt elhagyja azt – egy hajtánnyal menekülnek Ésszakkelet-Mandzsúria fővárosa, Harbin felé. Hamis útlevelével Kínába vagy Japánba szóló menlevélhez jut, 1918. október 26-án pedig megérkezik választott úti céljához, Sanghajba.

Az első világháborúban

Az első világháborúban

Fotó: Ideal Shanghai

Az új élet

Sanghaj a tízes években a kultúrák és építészeti stílusok olvasztótégelye volt, amely nem jelentett nagy meglepetést a századforduló Magyarországának építkezéseit testközelből végigkísért fiatal számára, így tudásának, valamint rátermettségének köszönhetően mindössze három nap alatt talál magának munkát egy amerikai építész, Rowland A. Curry irodájában.

Curry, kihasználva a fiatal férfi több építészeti stílusban való jártasságát, melyet tanulmányai során szerzett, párhuzamosan több feladattal is bízza meg.

Hugyecznek esze ágában sincs maradni, egyetlen célja elegendő pénzt gyűjteni a hazatéréshez, de családja 1920-ra elveszti házait, valamint vagyona jó részét, sőt, édesapja is meghal. A család Budapestre költözik.

1921-ben a férfi hazautazik, de az állapotokat látva hamar felismeri, hogy neki kell megteremtenie családja számára az anyagi biztonságot, így egy rövid európai tanulmányutat követően visszautazik a kínai nagyvárosba, és élete végéig támogatja rokonait.

Megismerkedik Gisela Meyerrel, egy német üzletember Sanghajban született lányával, a következő évben pedig össze is házasodnak.

A városban dolgozó építészeket nem igazán tartja jó szakembereknek, hiányolja az eredeti ötleteket:

Az itteni szakembereknek oly felfogásuk van az építészetről, hogy nálunk a piripócsi kőmívesnek több műveltsége van.

Az egyetemet végzett építészeknek fogalmuk sincs, hogy mi az a barokk, hogy lehet tehát a festői stílusról beszélni velük.

Jó, egy tehetségnek nem kell tudni műtörténetet, ő maga csinálja a műtörténetet, igen, de ezek tehetségek a kopírozásban, de úgy hogy még véletlenül se találják el a jó arányokat. Van egy-két jó családi ház itt, de azok tervei angol építészektől valók, és Angliából jöttek ki,

de a városban épp divatos klasszikus stílusért sincs annyira oda. Így ír erről:

csak hagyományos stílusban lehet tervezni, nem lehet modernet, mert az német és az öngyilkosság lenne.

Karrier

Képzettsége, valamint tapasztalata miatt hamarosan irodavezetővé, majd tulajdonostárssá lép elő, de ő ennél is többre vágyik, így 1925 januárjában megnyitja saját irodáját, amely a következő másfél évtized során a kormánytól, gazdag kínai üzletemberektől, valamint a különböző nemzetek kolóniáitól is bőven kap megrendeléseket. Stílusa az ekletikától és a neoklasszicizmustól egészen a modern art decoig fejlődött, de ismerjük többek közt Tudor-, amerikai gyarmati és mór stílusú épületeit is, amelyekkel a város több mint húsz (!) nemzetisége által diktált igényeket elégítette ki.

Alkalmazása igen biztonságos és ideális volt a kínai és nyugati befektetők számára is, hiszen Hugyecz csehszlovák (később magyar) állampolgársága miatt nem tartozott egy nagyhatalomhoz sem, nem élvezett semmiféle előnyt vagy hátrányt, sőt, bármilyen, általa okozott hibáért tisztán kínai bíróság előtt kellett volna felelnie.

1928-ban megpróbálja leadni csehszlovák állampolgárságát, és felvenni a magyart, de az apja elleni hagyatéki eljárást a csehszlovákoknak nyolc év alatt sem sikerül lezárni, így még további tizenhárom évet tölt Sanghajban, melyet több európai és amerikai tanulmányúttal szakít meg. Járatja a legnagyobb magyar művészeti és építészeti lapokat, magyar nyelvű regényeket rendel és olvas, kedvence Móra és Mikszáth, és figyeli a magyarországi történéseket.

A negyvenes években egyre ritkábbá válnak a megrendelései, így művészettörténeti tanulmányokba kezd, olaszul tanul, a Szent Péter bazilika és Róma történetével foglalkozik.

1941 januárjában magyar állampolgárságot és útlevelet kap, Szirák mellett húga számára több, mint 278 hektár földet vásárol, melyet 1949-ben államosítanak. 1943-ban megnyitja a sanghaji konzulátust, melynek az 1944 októberi nyilas hatalomátvétel után történő bezárásáig vezetője.

Menekülés Kínából

1945-ben elindul a kínai polgárháború végső szakasza, melynek részeként 1947 elején a Mao ce-tung vezette Felszabadítási Hadsereg átveszi az ellenőrzést Sanghaj jó része felett. Az építész korábbi magyar konzuli pozíciója és az előző vezetés leggazdagabbjaitól érkező megrendelések kielégítése miatt ellenséggé válik, így azonnal házi őrizetbe kerül. Hamarosan azonban az őrök lefizetésével távozhat, és 1948 januárjában az SS President Polk fedélzetén családjával együtt elindul Európa felé. A svájci Lugano-ban telepednek le, de a családfő a munkával nem hagy fel, hiszen nemsokára már Rómában, a Szent Péter bazilika alatt találjuk, ahol a névadó sírját kereső régészekből, történészekből és kutatókból álló csoport tagjaként dolgozik.

Svájcba visszatérve visszavonul az építészettől, és az 1948-ban elfogadott amerikai politikai menekülttörvényt kihasználva családjával együtt amerikai állampolgárságért folyamodik.

Mr. Hudec a Távol-Kelet egyik, hanem a legkiemelkedőbb építésze.

A Bevándorlási Hivatal és a CIA közös jelentéséből, 1948

1948-ban a kaliforniai Berkeley-ben telepszenek le, majd elkezd tanítani a California Egyetemen.

Hugyecz László Ede tíz évvel később, 1958. október 26-án, hatvanöt évesen egy kisebb földrengés során, szívrohamban hunyt el.

architekt-ladislav-eduard-hudec

Fotó: Cez okno

Hamvai 1970 óta szülővárosában, Besztercebányán nyugszanak. Életéről több dokumentumfilm készült, a legtalálóbb talán Pigniczy Réka 2011-es alkotása, amely a Sanghaj magyar építésze címet viseli, és Hugyecz hazaküldött leveleiből idéz, ezzel kivételes betekintést nyújtva életébe. A teljes, 26 perces film a képre kattintva tekinthető meg:

Képernyőfotó 2015-10-27 - 10.11.28

Az építész főbb művei:

A McTyeire keresztény lányiskola, amelyet 1920-ban, McCurry irodájának tervezőjeként álmodott meg

 

Fotó: Ideal Shanghai

Első önálló megrendelése egy Sanghajban szupergazdaggá váló amerikai üzletembertől, Charles Reynertől érkezett, aki egy megyei kórház építésével szerette volna meghálálni a városnak, amit az érte tett. A munka elvégzésére Hugyeczet kérték fel, azzal a kikötéssel, hogy a névtelen adományozó kilétére nem derülhet fény. A letisztult, klasszikus formavilágú épület 1926 januárjára készült el, ma a Huadong Kórház részeként működik. Ez volt az első ázsiai épület, amely légkondicionálóval rendelkezett, sőt, két évvel megelőzte az első ilyen berendezéssel rendelkező amerikai épületet is.

 

Fotó: Wikimedia Commons és Ideal Shanghai

A ma Union Building néven ismert, eredetileg a négy kínai bank együttműködéséből kinőtt Joint Savings Society számára tervezett épület, mely az építész első nagy, kínai megrendelő számára készített munkája volt. Az idén kilencvenkét éves épület magán hordozza a XIX. század végi európai épületek, sőt, Budapest századfordulós stílusát is. A sarokház a Népköztársaság megszületése után egy állami vegyészeti gyár irodái és központja foglalták el, de most újra egy bank működik a falai között.

Fotó: Ideal Shanghai

Sanghaj Flatiron-ja, az 1924-ben épült nyolcszintes Normandie Apartments, amely egykor a híresek és gazdagok lakóhelye volt, nemrégiben pedig Sanghaj egyik jelképének választották

Fotó: Ideal Shanghai

A Csen-ház, 1926

Fotó: Katya Knyazeva

A barokk, reneszánsz és spanyol stílusjegyekkel megtűzdelt, hétszintes Estrella Apartments, 1927

Fotó: Ideal Shanghai és Wikimedia Commons

A gótikus és román jegyeket is hordozó Moore Memorial Church, 1929-1931

 Fotó: Ideal Shanghai

A Jiao Ting Egyetem egyik épülete, 1930-1932

 

fotó: Ideal Shanghai

A Tudor-stílusú, 1930-ban épült Hudec-ház, az építész családjának második sanghaji lakhelye, melybe három gyermekének megszületése után költöztek, és 1938-ig éltek ott.

 

Fotók: Ideal Shanghai és Shanghai Tours

Avenue Apartments, 1932

Avenue_Apartments_on_West_Beijing_Road_Shanghai

fotó: Wikimedia Commons

A két épület, amely igazán beindította Hugyecz karrierjét: A Keresztény Irodalmi Szövetség kilenc szintes központja, valamint a mellette álló China Baptist Publication székháza. Az U alakú épületek egy időben, 1932-re készültek el, a fűtést és a vizet közös gépekből kapták. Utóbbinak legfelső, nyolcadik szintje adott otthont az építész irodájának is, mely ekkor hatvannégy embernek adott munkát.

 

Fotó: Ideal Shanghai

Az Art Deco-stílusú Pei-villa (1934), mely a világhírű építész, I. M. Pei nagybátyja, a bankár Pei Zuyi számára épült

 

fotó: Ideal Shanghai

A kétezer nézőt befogadni képes Grand Theatre, az építész legnehezebb és egyik leghíresebb projektje, mely 1934-re készült el. A háromszintes épület eltörpült volna a környező boltok mellett, így a tervező egy 30,5 méter magas, világító üvegtornyot álmodott meg az épület tetejére, kiemelve ezzel azt a környék képéből

 

Fotó: Ideal Shanghai

Az ázsiai Art Deco gyöngyszeme, a 83,8 méter magas, huszonkét szintes Park Hotel, mely a város első felhőkarcolója volt. Az 1934-ben átadott szálloda majd fél évszázadon át, 1983-ig a város legmagasabb épületének címét is birtokolta, mára viszont több, mint négyezer torony nyúlik nála magasabbra a városban.

Fotó: Shanghai Daily és Dave Nicholls

A német evangélikus templom, mely 1932 és 1990 közt adott otthont a német kisebbség híveinek. Ma egy hotel áll a helyén.

Fotó: Wikimedia Commons

A Majestic Filmszínház

1416540814490519

fotó: Ideal Shanghai

A Union Brewery patkó alakú sörfőzdéje, melynek kapuját 1936-os megnyitása után évi ötmillió palack sör hagyta el.

Fotó: Ideal Shanghai

Hubertus Court, ma a Jinjiang Metropolo Hotel Dahua épülete, 1937

 

Fotó: Ideal Shanghai  

A D.V. Woo számára tervezett, 1938-ra felépült Zöld ház, amely nevét zöld csempéiről kapta

 

 

 

Fotó: Ideal Shanghai

A cikkhez felhasznált oldalak és forrásanyagok:

Csejdy Júlia: Besztercebányától Sanghajig, in: Kommentár, 2009/5
Luca Poncellini: Laszlo Hudec in Shanghai (1919-1947) The brilliant trajectory of a hungarian architect in the process of modernization of the greatest city of the East, 2007
Hudec Cultural Foundation

Ajánlott videó

Olvasói sztorik