A gépi szerzetes
Fotó: Blackbird
A 38 centiméter magas, fából és vasból készült barát egy csodatevő papot, San Diego de Alcalát mintáz, és Juanelo Turriano készítette V. Károly német-római császár megrendelésére. Az alak felhúzás után némán imádkozik, emelgeti a keresztjét és sétál.
Megszületésének körülményei közt kutatva egy érdekes legenda kerül elő: állítólag szorosan kapcsolódik II. Fülöp spanyol király fiához, Don Carlos-hoz (1545-1568), aki tizenhét évesen lezuhant egy lépcsőn, majd komoly fejsérülései miatt koponyalékelést hajtottak rajta végre.
A fiú mellett állítólag apai nagyapja, V. Károly is sokáig imádkozott, de egy idő után elunta, így megbízta Turrianót, hogy készítsen egy gépet, amely imádkozik majd helyette.
Az író és a rajzoló fiú
Fotó: A Blog To Watch
1768 és 1774 közt három író figura készült Jean-Fréderic Leschot, Pierre Jaquet-Droz, és fia, Henri-Louis műhelyében, melyek közül a legutolsó akár negyven szó leírására is képes volt.
A fiú lúdtollat használt az íráshoz, melyet időről időre tintába mártott, szemeivel, illetve fejének mozgatásával pedig követte a lejegyzett betűket.
Jaquet-Droz később még épített egy hasonló gépet, de az írás helyett négy rajzot tudott elkészíteni: XV. Lajos portréját, XVI. Lajos és Marie Antoinette egymásra néző profilját, egy kutyát (lábai közt a kutyuskám szóval) és Cupidót, a szerelem istenét, aki épp egy pillangóval húzott harci szekeret hajt.
Fotó: Spacezilotes
A cimbalmos (La Joueuse de Tympanon)
Fotó: Arts et Metiers
A kivételes szépségű gépet Peter Kintzing és David Röntgen, XVI. Lajos francia király udvari asztalosmestere 1784-ben készítették a királynő, Marie Antoinette számára.
A 45 centiméter magas női figura – akinek haja állítólag a királynő egy tincséből készült, ruhájához pedig Marie Antoinette egyi ruháját használták fel – Christoph Willibald Gluck által írt rövid műveket játszik.
Tipu tigrise
Fotó: Wikimedia Commons
A Májszori Királyság egy uralkodója, az 1790-es évek végén a trónon ülő Tipu számára készített életnagyságú automata egy sikító angol katonával végző, morgó tigrist ábrázol.
A művet 1799-ben, a szultán halála után fedezték fel a palotában, most pedig a londoni Victoria & Albert Museum dísze.
Az etióp hernyó
Fotó: Robot Space Brain
A svájci órásmester, Henri Maillardet a fent már említett Jaquet-Droz mester óragyárával együttműködésben 1820 körül a kínai arisztokrácia számára készítette ezeket a tizenegy szelvényből álló apró automatákat, melyeket apró gyöngyökkel, aranyba foglalt rubinnal, gyémánttal és türkizzel díszítettek.
Fotó: Sotheby’s
Hat példány maradt fenn, ezek egyike 2010-ben 110 millió forint körüli összegért kelt el.
A szakács mai ajánlata: húsos pite
Fotó: Douglas-Fisher
A francia Roullet & Decamps gyár 1880-as évekbeli terméke a meglepetéssel töltött húsos pitét tartó majomséf alakja. Fantasztikus!
A dohányzó majom
Fotó: The House of Automata
A Roullet & Decamps gyár a századfordulón úgy gondolta, hogy egy dohányzó, szőrrel bevont papírmasé-majom mindenképp érdekes színfoltja lenne egy franci nagypolgári lakásnak. Talán igazuk volt.
Erik, az alumínium gépember
Az első világháborús veterán William H. Richards és a mérnök A. H. Refell által 1928-ban életre lehelt csoda beszélni, kezet fogni, körülnézni és gesztikulálni is tudott, de elmondta a pontos időt, és kérésre még le is ült.
A majd öt kilométernyi vezetékkel, 12V-os elektromotorral és elektromágnesek hadával üzemelő robot sorsa nem ismert.
Fotók: Cybernetic Zoo
A magyar Dr. Motor
Egy budapesti fizikatanár, Tarján Ferenc Charlie Chaplin-klónja 1929-ben született, és egy budapesti áruház előcsarnokában válaszolt a látogatók kérdéseire.
A korabeli leírások szerint élethű mimikája és szájmozgása volt, a kérdéseket pedig egy közeli stúdióban ülő humorista válaszolta meg. A Huszadik Század egy 1929-ben megjelent újságcikkel emlékszik meg róla:
A professzor mosolyogva mutatott be Gólem ifjú unokájának, dr. Motornak. Először is kellemes emberi ábrázata van, ismeri a mimikát, szemeivel értelmesen néz az előtte állóra és hogy az illuzió teljesebb legyen, beszédközben élethűen mozgatja az ajkait. Tarján tanár úr ekkor bekapcsolta az áramot és megindította a talpazatban megbujó motort, amely alig hallható bugással hozta müködésbe a szerkezetet.
A gépember egyszerre életrekapott. Mintha nehéz álomból ébredt volna, felnyitotta szemeit és körülpillantott a szobában. Sajnos exkuzálta magát a feltaláló, nem áll rendelkezésemre olyan összeg, amelynek segítségével tökéletesebb bábut konstruálhatnék. Még mellénye sincs szegénynek…Csupa részvét és apai gyengeség rezgett a hangjában. Doktor Motor azonban nem szégyenkezett, kopott, hogy ne mondjam, pesties eleganciája miatt.
Derült mosoly játszadozott a szája szélén, amelyben igazán nem látszott meg, hogy gumiból készült. Az ilyen megnyerő arcú fiatalemberekre szokták azt mondani a nők, hogy „hercig gyerek”. Az ő groteszk, karcsú testébe lehelt életet a modern technika segítségével Tarján tanár úr. És hogy viselkedik a gépember a társaságban?
Kifogástalanul jelentette ki a feltaláló. Az egyik árúház előcsarnokában állították fel és egy akusztikailag teljesen elkülönített távoli helyiségből irányították. Egy kis Studióból, ahol a műember dirigense ült, a mikrófon előtt, fején hallgatóval. A beszédjét, illetve a kérdésekre adott válaszait egy erősítő berendezésen keresztül drótvezeték, viszi a gépember mellében elhelyezett hangszóróba. Doktor Motor hallasa kitünő és a kiváncsiskodók kérdéseire gyorsan és szellemi képességeihez mérten, illetve a kezelő szellemi képességeihez mérten ötletesen válaszolt.
Lehetőleg egy humoristát kell megbizni ezzel a feladattal, mert a cinikus pesti publikum meglehetősen indiszkrét kérdésekkel zaklatta a frakkos Homunkulust. Például faggatni kezdték, hogy hol született, vannak-e testvérei, tudja-e, hogy ki volt Julius Cézár és látta-e már Budapestet éjjel: Az illuzió azonban teljes volt és sok csodálója akadt a magyar gépembernek.
Sőt egy elragadtatott fruska így sajnálkozott: „Milyen kár, hogy nem valódi…” Már tudniillik, hogy a szive. Egy ilyen gépember bizonyára hűségesebben tudna szeretni, mint a pesti ficsurok…
Fotó: Huszadik Század
Sabor IV
A svájci textilgyáros August Huber tizenkét éves korában építette meg első robotját.
A képeken látható Sabor IV a negyedik műve volt, mely már sétálni, néhány szót kimondani, énekelni, és – kapaszkodjanak – jódlizni is tudott. 1938-ban készült.
Fotók: The Speed Boys
