“Pedig csak köhögött” – kezdte megrendítő visszaemlékezését a Time magazinban az amerikai asszony lánya, Danielle Mantia. A 32 éves fiatal nő azután döntött úgy, hogy megosztja édesanyja történetét a nagyközönséggel is, hogy rájött, a betegség gyors lefolyása volt az egyik legjobb dolog, ami velük történhetett.
“Közvetlenül anyám halála után persze nagyon dühös voltam. Sokkolt a hirtelen jött veszteség és az ezzel járó fájdalom. Hosszú időbe telt, mire megértettem, hogy végülis szerencsések vagyunk, amiért minden ilyen gyorsan történt.”
Ahogy az írásból kiderült, Danielle édesanyja életében sosem betegeskedett, inkább mindig mások egészségére, ápolására figyelt. Az asszony tüdőgyulladás gyanújával, váratlanul került kórházba azután, hogy férjével hazatértek hosszú, észak-amerikai körútjukról. Ahogy lánya elmondta, édesanyja akkor már régóta köhögött, és egy makacs húgyúti fertőzés miatt rendszeresen erős antibiotikumokat szedett, de senki sem gondolta, hogy valamilyen komoly baja lehet.
A kép illusztráció
Kép forrása: Thinkstock
“Bár ellenezte, repülőre szálltam, mert valami azt súgta, mennem kell. Mire megérkeztem a syracuse-i kórházba, anyámat már átszállították az intenzív osztályra. ” A 69 éves nőn néhány óra leforgása alatt ekkor már a sárgaság jelei mutatkoztak és mivel a tüdejében felszaporodott a folyadék, a levegőt is nehezen vette. “Az orvosok megállapították, hogy leállt a mája, és valószínűleg átültetésre lesz szüksége.”
“Aztán kaptuk a rossz hírt. Kiderült, hogy anyám előrehaladott májdaganatban szenved, ami addigra szinte az egész testében szétterjedt már” – írta a lány, majd hozzátette, az orvosok ezután közölték velük azt is, hogy semmit sem tehetnek az asszony májleállása ellen, amiben vélhetően az erős antibiotikumok miatt szaporodtak fel a méreganyagok. “Nem tudtak rajta segíteni, így csak néztük, ahogy az állapota folyamatosan egyre rosszabbra fordul. 5 órával azután, hogy kiderült, rákos, már nem tudott beszélni, egy órával később pedig elveszítette az eszméletét” – írta majd hozzátette, véügl a diagnózist követő 12. órában halt meg.
“Ma már örülök, hogy nem szenvedett sokáig, és annak is, hogy bár minden olyan gyorsan történt, az utolsó órákban mégis mindannyian ott lehettünk mellette.”
