„Ha hittem volna a háziorvosunknak, Ellis valószínűleg már nem él” – kezdi a fiú édesanyja, Kayleigh, aki a Daily Mail című brit lapnak beszélt kálváriájukról. „Ellis első iskolai napján kezdődött minden, amikor az izgalomtól váratlanul epilepsziás rohamot kapott. Még aznap elvittem őt az orvosunkhoz, aki a rohamokra gyógyszert írt fel.”
Az aggódó 25 éves anya – remélve, hogy ez majd megoldja a problémát – hazaérve azonnal beadta a karbamazepin tartalmú gyógyszert kisfiának, aki már másnap reggel panaszkodni kezdett arra, hogy nem érzi jól magát. „Azt gondoltam, csak az előző napi roham miatt izgul, ezért igyekezte megnyugtatni, hogy minden rendben lesz.” Csakhogy a kis Ellis estére még rosszabbul lett: a testét teljes egészében kis piros kiütések borították el.
Képek forrása: Daily Mail
„Nagyon megijedtem, ezért másnap azonnal visszavittem az orvoshoz, aki közölte velem, hogy ne aggódjak, ez normális reakció, ami el fog múlni. Nem hittem neki, ezért közvetlenül ezután egy másik orvoshoz is elmentünk, aki súlyos allergiás reakciót állapított meg, és azonnal kórházba küldött minket.”
És ekkor vette kezdetét az igazi rémálom… Ellis állapota ugyanis ezt követően rohamosan romlani kezdett. A testét borító kiütések hólyagokká nőttek, sőt, a torkát és a szája belső részét is ellepték. „A kórházban hamar kiderült, hogy egy rendkívül ritka betegségben, az úgynevezett Stevens-Johnson-szindrómában szenved, ami bizonyos görcsoldók hatására a bőr leválását és a nyálkahártya fekélyesedését okozza.
„Hetekig voltunk kórházban, miközben Ellis állapota mit sem változott. Az első hetekben még megölelni sem tudtam őt, a bőre ugyanis annyira érzékeny és sérülékeny volt, hogy a legfinomabb érintés hatására is foltokban vált le.” Az ötéves kisfiú végül a gondos ápolásnak köszönhetően túljutotta a nehezén, és néhány héttel később hazamehetett.
„Ma már szerencsére csak néhány heg emlékeztet minket erre borzalmas egy hónapra” – mondja az anya, majd hozzáteszi, elmondhatatlanul hálás annak az orvosnak, aki nem vette félvállról az aggodalmát. „Ha akkor nem küld minket kórházba, Ellis talán már nem is él.”
