Élet-Stílus

Nem való mindenkinek az anyaság

ölelés, anya,  (ölelés, )
ölelés, anya,  (ölelés, )

Azt mondják, az anyai ösztön idővel mindenkiben kialakul. És mi van, ha nem?



Ismerkedjenek meg az 57 éves Isabella Duttonnal, aki az elmúlt hetekben lett világhírű azzal, hogy talán legelsőként nagy plénum előtt ismerte be: nincs és soha nem is volt anyai ösztöne. Meglepően őszinte írásában ő ezt valahogy úgy fogalmazta meg, hogy életében eddig két dolgot bánt meg igazán: a gyerekei megszületését.

Ha Isabella Dutton egy frissen megszült édesanya lenne, akkor valószínűleg kevesebben esnek a torkának az őszintesége miatt. Elvégre ahhoz, hogy az édesanyából előjöjjön az anyai ösztön és valóban édesanyává váljon, idő kell, így a kezdeti pánik és a kirohanás bocsánatos bűn. Csakhogy Isabella egy komoly, meglett nő, felnőtt gyerekekkel, így szavai annál megdöbbentőbbek.

Házasságot feldúló idegen

A The Daily Mailben találtunk rá a kitárulkozására, melyben elmondja, 33 évvel az első gyermeke szülése után még most is pontosan emlékszik a jelenetre, amikor tudatosult számára, hogy ő más. „Stuart a bölcsőjében aludt. Etetnem kellett volna, de még nem ébredt fel. Hallottam szuszogni, és ahogy fölötte álltam és az arcát bámultam, egyszerűen nem éreztem semmit. Se belülről induló melegséget, se kötődést. Semmit. Egy idegent láttam, aki tönkreteszi és alapjaiban változtatja meg a nyugodt házaséletemet.”

A nő azt is hozzátette, ha akkor valaki bejön a szobájukba, hogy elvigye a gyerekét, minden további nélkül beleegyezett volna. Elárulta azt is, hogy férje tudott arról, hogy érez gyerekügyben, de annyira szeretett volna egy saját utódot, hogy rábeszélte feleségét, aki becsülettel, lelkiismeretesen végigcsinálta a gyereknevelést, de mint elmondta, egy percét sem élvezte.

Nem szabadul

Nézeteit 31 éves lánya, Jo is osztja: soha nem akart gyereket, minden bizonnyal azért, mert Isabella az anyja. A sors iróniája, hogy bár Isabella alig várta, hogy gyerekei kirepüljenek a fészekből, kiderült, hogy lánya szklerózis multiplexben szenved, fel kellett adnia az állását és most ágyhoz kötve szüleivel él.

„Reggeltől estig ápolom őt, és bármit megtennék, ha én szenvedhetnék ebben a betegségben helyette – írja Isabella. – Most, hogy idősebb vagyok, és a gyerekem minden eddiginél jobban függ tőlem, furcsa módon minden eddiginél jobb szülője szeretnék lenni annak ellenére, hogy az anyaságról alkotott nézeteim semmit se változtak.”

Van, aki egyetért vele

Meglepő, de Isabellát nem mindenki akarja egyből keresztre feszíteni. Sőt! Az írása alá érkezett kommentekből kiderül, hogy sokan egyetértenek vele, mi több, felnéznek rá, amiért ő legalább ki merte mondani és nyilvánosság előtt is fel merte vállalni érzéseit, amit más anyák mélyen eltemetnek legbelül.

„Nincs egyedül…

„Sokszor gondolok arra, mi lett volna, ha soha nem házasodom meg és nem szülök gyereket…”

„Sokan vannak, akik megölik a gyerekeiket hasonló helyzetben…” – írják.

Sőt, olyan is van, aki a nő történetét végigolvasva arra jutott, hogy Isabella mindent egybevetve jobb anyja volt gyermekeinek, mint azok, akik állítják, imádják gyermekeiket, közben pedig sajnálják rájuk az időt, az energiát és a pénzt is.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik