Nyilvánvalónak tûnik: azért szeretjük a Való Világot, mert semmi köze a valódi világhoz. Egy olyan mûsorról van szó, ahol szerkesztõk által elõválogatott személyek vannak együtt egy, a mûsorkészítõk által teremtett környezetben, ahol a szerkesztõk által meghatározott szabályokhoz kell alkalmazkodni.
Mesterségesen gerjesztett feszültség, dráma, szexualitás – de ez még kevés lenne a sikerhez, hiszen ezt egy jobb krimi is tudja.
Miért is szerette hallgatni a szegény, nehéz sorsú földmûvelõ a népmeséket, akinek magának semmi esélye nem volt a kiemelkedésre, sorsának meghaladására? Mert arról volt szó benne, hogy a legkisebb fiú elnyeri a fele királyságot, meg az egész királylányt (de legalábbis a kezét). A feudalizmus nem arról volt nevezetes, hogy nagyfokú a társadalmi mobilitás, ebbõl csak a mesékbe jutott.
Nem hangzana kellemesen azt mondani, hogy Magyarországon ma is kevés embernek van esélye a kiemelkedésre, a följebb lépésre. Pedig Hankiss Elemér szavaival élve az 1930-as években is nagyobb volt a mobilitás, mint most.
Jó látnia a nézõnek a Való Világban, meg a más típusú, de részben hasonló tényezõkre építõ Megasztárban, az X-faktorban, hogy lehetséges a kiemelkedés. Lehetséges, de nem biztos, hogy kívánatos. Az ember nagyító alá kerülve kellemetlen helyzetbe juthat: kiderül, hogy pornózott vagy nevetséges a csíkos szatyra, avagy a hirtelen siker okozta sokk miatt végül hosszas pszichiátriai kezelésre szorul. A nézõ meg is nyugszik: nem is annyira jó az a fene nagy mobilitás, akár elégedett is lehet a helyzetével.
A valóságshow-hõsök éppen azok a hõsök, akikre szükségünk van. Hiszen ugyan hol találunk ma igazi hõsöket? Kikért lehet rajongani, a gyors kiábrándulás veszélye nélkül? Milyen könnyû csalódni egy szép beszédû, magával ragadó politikusban vagy egy elsõ pillantásra függetlennek tûnõ értelmiségiben.
A valóságshow-hõsnél viszont kicsi a kockázat. A hétköznapiság, az esendõség itt szériatartozék. Eleve nem eltúlzottak az elvásásaink. Megröptetjük, mint Bóbita, és kikacagjuk.
A Való Világban sokkal jobb szavazni is, mint a valódi világban: csalódni ugyan itt is lehet, de a nettó bérünket biztosan nem csökkenti a szavazás eredménye (ami a valódi világban nem idén esett meg elõször).
Réz András szerint a valóságshow-kkal az a fõ baj, hogy mivel ezekrõl beszélünk, nem jut idõ, energia a fontosabb témákra, nem beszélünk közös dolgainkról. Ebben ugyan lehet igazság, de azt is el lehet mondani: hatékony szelepek ezek a feszültség leengedésére. Segítenek fönntartani a világunk jelenlegi rendjét. Ami nagyon pozitívan értékelhetõ – már ha a jelenlegi renddel elégedettek vagyunk.
