Az elõrejelzések szerint a szeptember második fele szépen hozza a tõle elvárható, kevéssel 20 fok feletti nappali hõmérsékleteket, és a több-kevesebb esõt. Október közepéig pedig fokozatosan, de annál stabilabban beáll 20 Celsius-fok alá. A meteorológusok két hétben, illetve 15 napban húzták meg önkényesen azt a határt, amely után már a jóslás kategóriájába utalják az idõjárás elõrejelzését, de hozzáteszik, hogy a három napon túl a „beválási esély” igen gyorsan csökken. Az Idõkép.hu kísérleti jelleggel mûködtet 30 napos elõrejelzést, ahol a második két hetet az elmúlt 20-30 év adatsorainak összevetése után, a fellelhetõ analógiák alapján határozzák meg – a hosszú távú elõrejelzések mûködésérõl ide kattintva olvashat bõvebben.
Õsz júliusban
Az idei nyárból nem lehet következtetéseket levonni az õsz vagy a közelgõ tél idõjárását illetõen, de a több évtizedes tapasztalatok alapján természetesen készülnek hosszabb távú elõrejelzések is. Ez viszont már végképp kimeríti a jóslás fogalmát, ilyen idõtávon már inkább csak a tendenciákat érdemes figyelembe venni – mondta el az fn.hu-nak Kuruncszi Rita meteorológus, az Idõkép.hu munkatársa. Térjünk is vissza a nyári tapasztalatokra, ami az egyszeri ember számára igencsak szokatlan, sokszor bosszantó is volt. A szabadságolások tetõfokán, július utolsó hetében annyira visszaesett a hõmérséklet, hogy sok ház kéménye bizony határozott füstcsíkokat eregetett, a panellakók pedig dideregtek, mert a távfûtést azért nem indították be.
Ettõl függetlenül a meteorológus semmiképp nem nevezné extrémnek ezt az idõjárást, mert számtalanszor elõfordult már, hogy egy magassági hidegcsepp sodródott nyáron hazánk térségébe és emiatt a szokásosnál jóval hûvösebb levegõ töltötte ki a Kárpát-medencét. Itt álljunk is meg egy szóra: a hidegcsepp olyan légtömeg, amely a magasabb földrajzi szélességek hideg levegõjétõl szigetelõdött el, ezáltal ezeken a területeken jóval hidegebb a levegõ, mint a környezõ területek hasonló magasságában. Egy ilyen ciklonális cirkulációjú (tehát az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes irányban mozgó) légörvény idén júliusban a magasban olyannyira lehûtötte a levegõt, hogy a Magas-Tátrában 8 centiméter hó hullott. A hónap végén azonban egy hidegcsepp és egy sekély ciklon kombinációja okozott inkább õszre emlékeztetõ, kissé lehangoló nyári napokat – magyarázza Kurunczi Rita.
Májusi hó a Kékestetõn egy magassági hidegcsepp hatására (forrás: Idõkép.hu)
Ezek szerint nem a gond nem az idõjárással volt, hanem az elvárásainkkal, de azért néhány hidegrekord is született a nyáron: június 26-án például pár fok híján fagyott. A Nógrád megyei Zabaron ezen a napon 3,4 fokig csökkent hajnalra a hõmérséklet, ezzel egy 93 éven át tartó napi rekord veszítette el elsõ helyét, míg augusztus 11-re virradóra egy 2008-as hidegrekord dõlt meg. A hónap végére azután egy olyan „népi megfigyelés” is érvényét vesztette, amelyhez évrõl évre sokan igazítják a nyári szabadságukat. A sokévi átlag ugyanis valóban azt mutatja, hogy augusztus végén, 20-a után csökkenni szoktak a napi középhõmérsékletek – ahogyan ez a Balaton partján nyaralók számában is szépen megmutatkozik -, idén azonban másképp volt.
Kánikula az õsz kapujában
Mintha a július havi hidegért kárpótolt volna minket a természet a nyár végi meleggel – fogalmaz a meteorológus és hozzáteszi, hogy ebben sincs semmi különös, hiszen például 2009 augusztusának második felében is meleg maradt az idõ, akkor csak a hónap legvégén csökkentek le jobban a hõmérsékletek. Azt azonban tényleg nem lehet gyakorinak nevezni, hogy az utolsó nyári hónap végén kánikula legyen – teszi hozzá. Az ideihez hasonló melegek inkább a hónap elsõ vagy középsõ felén szoktak megjelenni, de 2011-ben sorra dõltek meg a csúcsok. Két egymást követõ napon, 24-én és 25-én is melegrekord dõlt, Baján ekkor 8 tized híján 40 fokot mutattak a hõmérõk, míg 26-án már „csak” a budapesti, közel 60 éves rekord újult meg.
Sem nem extrém, sem nem véletlen: augusztus 20-án egy gyenge hidegfront éreztette hatását a Kárpát-medence térségében, nyomában pedig egy anticiklon épült ki hazánk fölött. Ennek úgynevezett hátoldalán tartós déli, délnyugati áramlással igen meleg, afrikai eredetû légtömegek áramlottak az egész közép-európai térségbe – hangzik a tudomány nyelvén, hogy augusztus végén majd’ elpusztultunk a melegtõl.
