“Egy város nemcsak kőből és fémből épül fel, hanem zenéből, irodalomból, táncból és művészetből is. Budapest kulturális profilja elképzelhetetlen ezen szellemi alkotóelemek nélkül, és különösen a Budapesti Tavaszi Fesztivál nélkül” – hangsúlyozta köszöntő beszédében Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter.
Hozzátette: idén 31 éves a fesztivál, és ez ugyan nem kerek szám, de Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója különös fénybe vonja a patinás programokat, a fesztivál minden napjára jut Liszt Ferenchez kapcsolódó esemény.
A Vendégünk Európa mottóval zajló, 17 nap alatt 97 programot felvonultató összművészeti fesztiválon az Európai Unió 27 tagállamának legjelesebb művészei lépnek fel. “Elhozzák Budapestre az unió sokszínűségét és méltó módon emlékeztetnek minket arra, hogy idén Magyarország tölti be az Európai Unió soros elnökségi tisztjét” – emelte ki a miniszter.
“Ha az ember nem bátor, még óvatos sem lehet eléggé” – idézte Réthelyi Miklós Liszt Ferencet, hozzátéve: “a fesztivál történetében jól látható az a törekvés, hogy kibékítse a kulturális hagyományokat a progresszív, előremutató kezdeményezésekkel, hogy rámutasson a tendenciákra, felmutassa az összefüggéseket, hogy megismertesse a világ élvonalát.”
A Liszt Ferenc és a “czigány zene” című, augusztus 29-ig látogatható kiállítást Szarvas Zsuzsa megbízott főigazgató mutatta be. Felidézte: Lisztet és kortársait élénken foglalkoztatta a kor népi muzsikájának vélt cigányzene. Az 1859-es, Párizsban megjelent kötete után Liszt 1861-ben bővítve adta közre A czigányokról és a czigányzenéről Magyarországon című kötet hazai kiadását.
A könyvre támaszkodik a tárlat forgatókönyve. Az anyag négy egymáshoz lazán kötődő térben látható. Az első részben zene- és tánctörténeti információk szerepelnek, korabeli litográfiák, kották jelzik a két fő, a cigányzenéből műzenévé emelkedő irányzatot a verbunkost és a csárdást, de bemutatnak cigány muzsikusok által használt hangszereket is.
A második részben láthatók azok a festmények és zsánerképek, amelyek muzsikáló cigány bandákat és mulató parasztokat, betyárokat ábrázolnak. A harmadik térben a témához kapcsolódó filmeket vetítenek, a negyedikben pedig ugyancsak a XIX. századi nemzeti romantikát jellemző életképeket állítottak ki.
Diaképeken láthatók azok a leghíresebb vendéglátóhelyek, ahol olyan neves cigány muzsikusok játszottak, mint például Csóka Sándor, Rigó József vagy Farkas László. Gregus Imre festményén örökítette meg Czinka Pannát, akiről Liszt az írta: “… nagy hírnevet szerzett magának a hegedűn tanúsított virtuozitása által.” (A prímáslány alakját Kodály Zoltán egy daljátéka hősnőjévé is tette.)
A kiállítás katalógusa utal Bartók Béla tudományos akadémiai székfoglalójára. Ebben Bartók a cigányzenéről azt mondja: “Mindnyájan tudjuk, kétségbevonhatatlan bizonyítékok alapján tudjuk, hogy ez a zene magyar eredetű.” A kiállítás – a rendezők szándéka szerint – azt a folyamatot vizsgálja, amelyben “a cigány muzsikusok közreműködésével megkonstruálódott a magyar nemzeti kultúrába szervesülő +magyar+ zene.”
