A két intézmény közt megkötött szerződés céljai közt említi, hogy a felek hozzájáruljanak a tudásalapú társadalom és gazdaság fejlődéséhez, megerősítve a tudomány eredményeinek ismeretén alapuló tájékoztatást, valamint emeljék az intézményeikben folyó szakmai munka színvonalát.
Olyan szervezeti formákat és információs rendszereket alakítsanak ki, amelyek megfelelő keretet biztosítanak a tudományos, illetve a levéltári szakmai kapcsolatok erősítésére, bővítésére. A felek arra is törekednek, hogy a középkori és kora újkori levéltári forrásokat digitalizálják, adatbázisban rögzítsék és interneten keresztül hozzáférhetővé tegyék, és e törekvéseikben egymást szakmai tudásukkal támogassák. A megállapodást Kassa város főpolgármestere, Ing. František Knapík és Reisz T. Csaba, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója írta alá.
A levéltárak munkatársai között évek óta egyre szorosabb együttműködés alakult ki. A közös rendezvények sorából kiemelkedik II. Rákóczi Ferenc kultuszának ápolása: közös kiállítás, konferencia és kiadvány is jelzi a kapcsolatok erősségét. A Méltóságos Fejedelemnek, édesanyjának, Zrínyi Ilonának és bujdosó társainak hamvait 1906-ban hozták haza Rodostóból, s helyezték örök nyugalomra a kassai Árpád-házi Szent Erzsébet Dóm altemplomába. A városban fölépítették a bujdosók rodostói házának a mását is, amelyben ma emlékmúzeum működik.
A nemzet jogait őrzik
Minden nemzet levéltára az államiság, illetőleg az írásbeliség kezdetével egyidős. A magyarországi levéltárak története is Szent István (1000-1038) államával indult, hiszen az uralkodónak volt már saját kancelláriája, noha az írásbeliség konkrétan III. Béla királyhoz (1172-1196) köthető, aki 1181-ben az ügyintézés területén elrendelte a királyi udvarban a kötelező írásbeliséget. Ezzel megszületett a királyi levéltár. Itt őrizték azokat a Királyi Könyveket, amelyekbe a jogbiztosító iratokat, az okleveleket is bemásolták.
Képeslap a levéltárból
Az ország nádora, aki a király után az első közjogi méltóságot viselte, köteles volt az ország iratairól megfelelően gondoskodni. Ha meghalt, özvegyének át kellett adnia az „ország ládáját” az utód számára. A XIV-XV. században létrejöttek a hiteleshelyi (ma úgy mondanánk, hogy közjegyzői feladatokat ellátó) káptalani, más egyházi és a városi, majd a megyei levéltárak.
1723-ban elrendelték, 1756-ban ténylegesen meg is alakult a „Regnikoláris Levéltár”, az „Ország Levéltára”, amelyet 1875-ben Országos Levéltár néven szerveztek újjá. Az országos jelentőségű iratokat ma is itt őrzik: Árpád-házi és vegyesházi királyaink okleveleit, beleértve az úgynevezett aranybullákat, de a békeszerződéseket, valamint az összes, a mindenkori magyar uralkodók, illetőleg a magyar rendek által alkotott törvényt, sőt a napjainkban hozott országgyűlési végzéseket is.
Az aláírás (forrás: Magyar Országos Levéltár)
A tudomány megelőzte a politikát
Kassa városának, a mai Kelet-Szlovákia fővárosának is igen értékes levéltára van: több, a magyar királyoktól adományozott, a város címerével ékesített korai kiváltságlevelet, számtalan városi összeírást, a valamikor ott élt polgárok életével kapcsolatos iratot, végrendeletet, városi összeírást, peres iratot stb. őriz.
Az egykori Osztrák Magyar Monarchiát darabokra tépő trianoni békeszerződés 90. évfordulójához közeledve és a jelenleg megromlott szlovák-magyar viszony közepette igen örvendetes, hogy az ország első levéltára, a Magyar Országos Levéltár és Kassa Város Levéltára (Archív Mesta Košice) között, 2010. május 31-én együttműködési keretszerződés jött létre.
