Jót élcelődött a minap a The Wall Street Journal egyik szerzője a Microsoft és az indiai Infosys kiszervezési megállapodásán. Eszerint, ha a Washington állambeli cég munkatársai nehezen boldogulnak valamelyik Excel táblához kapcsolódó munkájukkal, akkor nem a szomszéd szobába mennek, ahol esetleg olyasvalaki dolgozik, aki személyesen részt vett az Excel program fejlesztésében. Helyette inkább több mint tízezer kilométerre, Indiába telefonálnak, és az ottani ügyfélszolgálati munkatárs segítségét kérik.
A poén elég esetlen, már csak azért is, mert kellően profi óriásvállalatoknál a fejlesztőknek semmi közük az ügyféltámogatáshoz, ráadásul az Infosys szolgáltatásai is messze túlmutatnak a telefonos távgyógyításon. Azt viszont jól szemlélteti, hogy az informatikai kihelyezés (outsourcing) sokak szemében mennyire kevéssé körülhatárolt fogalom. A BellResearch március végén közzétett kutatásából kiderül, hogy a magyarországi vállalkozásoknál is ugyanaz a helyzet, mint a WSJ szerkesztőségében. A tíz vagy annál több alkalmazottat foglalkoztató cégek üzleti-stratégiai vezetői közül csak minden második gondolja úgy, hogy pontosan tudja, mit takar az outsourcing. Sok szolgáltatást a gazdasági döntéshozók nem tekintenek kihelyezésnek, néhány tevékenységet pedig már régen kiszerveztek, vagy soha nem is hoztak létre házon belül – mutat rá Sugár Mihály, a kutatócég vezető tanácsadója.
Olcsóbb lett a kiszervezés
Érdemben nem emelkedett a hazai piacon az IT erőforrás-kihelyezések
száma, ezzel szemben nőtt a szerződéskötések átfutásának ideje, és
csökkentek a szolgáltatási díjak – mutat rá a Navigator Informatika Zrt.
vezérigazgatója. Juhász Lajos már az év második felében változásokat
vár, ahogy a vállalatok a stabilabb gazdasági környezetben jobban
elfogadják és alkalmazzák az innovatív megoldásokat. Példaként a
magasabb szintű szellemi tanácsadást és konzultációs szolgáltatásokat
említi, de a megtakarítás mellett fontos az outsourcing más előnyeit –
információbiztonság, üzembiztonság, transzparencia, kiszámíthatóság – is
figyelembe venni.
Itthon még jellemző, hogy nem a cégek kérnek ajánlatot a
szolgáltatóktól, hanem az utóbbiak nyomulnak, ezzel együtt sokkal
érettebb a piac, mint pár éve – véli Ormosi Viktor, a HP Enterprise
Services outsourcing üzletág-igazgatója. Korábban a szolgáltatást
igénylő cégek nem terítették ki lapjaikat, hogy belső üzemeltetésben mi
mennyibe került, manapság azonban részletesen megadják saját
költségeiket, és ahhoz képest kérnek megtakarítást. Ezzel együtt
továbbra is fontos a megalapozott üzleti terv: a belső szervezetnek nem
mindig áll érdekében a kihelyezés, és nem feltétlenül tudja felmérni
annak üzleti előnyeit a cég egészére nézve, így a döntést meghozó felső
vezetésnek érdemes megfontolnia külső tanácsadók bevonását.
KUTATÓK VERSUS IRODISTÁK.
A takarékosság jegyében elterjedt a standardizálás, aminek ugyancsak megvan a maga hátulütője. Képzeljük el, hogy egy technológiai vállalat kutatás-fejlesztési és gyártó részlegei hasonló szolgáltatási szinten kapnak informatikai támogatást. Az előbbi esetében felesleges lehet a folytonos rendelkezésre állás, ami viszont alapkövetelmény az utóbbinál; ezzel szemben a K+F részleg nélkülözni fogja például azokat a csúcshardvereket, amelyeket a termékek fejlesztéséhez és teszteléséhez használna.
Újabban már a szolgáltatásként kínált szoftverek (software-as-a-service – SaaS) és a számítási felhő (cloud computing) modellek is alapvetően befolyásolják az informatikai kihelyezések piacát.
A kifejezetten outsourcing területre szakosodott Horses for Sources kutatócég szerint egy darabig még a munkaerő-adásvétel dominálja az outsourcing-piacot, azonban a versenyképes szolgáltatóknak egyre több és színvonalasabb konzultációs munkát kell végezniük – vagyis rákényszerülnek, hogy megtanuljanak eligazodni az ügyfelek működési területén.
A hazai cégek többsége, bár a kihelyezéstől nyilvánvalóan előnyt remél, nem méri a tényleges megtérülést – olvasható a BellResearch hivatkozott kutatásában. A kiszervezéssel kapcsolatos üzleti várakozások megalapozottságát kétségessé teszi, hogy a kihelyezők közel kétharmada egyáltalán nem készít megtérülési számításokat a döntés előtt. A vállalatok többsége nem méri fel – talán nem is képes erre –, hogy egy adott üzleti folyamat milyen típusú és mekkora kiadásokat igényel. Jellemzően csak a bérköltségeket és annak járulékos terheit szokták összegezni, így a kiszervezéssel kapcsolatos várakozások értelemszerűen negatívak lesznek. Bár a kihelyezők háromnegyedének fő motivációja a megtakarítás, végül pont ez az, amit a költségelemzésre nem vállalkozó többség nem tud monitorozni.
UTÁNA SEM SZÁMOLNAK.
Sikerességi indikátorokat is csak kevesen alkalmaznak, ennek híján a siker ismérve a problémamentesség. A kihelyezési döntéshozatal és a szolgáltató kiválasztásának elsődleges szempontja tehát végül mégsem a legalacsonyabb ár – holott az elsődleges motívum a költségcsökkentés –, hanem a döntéssel együtt járó kockázatok minimalizálása lesz. Emiatt a legfontosabb kritériumok a rendelkezésre állás, a megfelelő partnerkapcsolat, a referenciák és a felajánlott árgaranciák. A kihelyezők túlnyomó többsége elégedett, ezért utólag a megtakarításokat is így vagy úgy, de kimutatják…
