A városlakó parlagi galambot sem télen, sem nyáron nem tanácsos etetni. Nem szabad azonban összekeverni a szürkésbarna, fekete „nyakörvet” viselő balkáni gerlével, ezek ugyanis soha nem járnak csapatosan, az ő etetésük nem vonz tömegeket az erkélyre, és nem jár elképesztő mennyiségű ürülékkel – mondja az FN.hu-nak Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) társadalmi kapcsolatok igazgatója. Városi környezetben, társasházaknál érdemes elsősorban az énekesmadarak, mint a rigó, a cinege vagy a veréb téli etetéséről gondoskodni.
Semmiképpen ne tegyük tálcára a madáreledelt, használjunk függőetetőt – javasolja a szakember. Az a lényeg, hogy a galamb ne tudjon leszállni, megülni az etető közelében. Így enni sem fog tudni. Vagy kerítsük körbe olyan lyukméretű hálóval, amin csak a kisebb énekesmadarak férnek át. Az etető környékét gyakran takarítsuk, hiszen a földre, ablakpárkányra kiszóródott magok már a galamb számára is elérhető csemegét jelentenek.
MTI
Miért szeretjük a galambot?
A galamb egy életre választ párt és hű szülőföldjéhez: fészkéhez, párjához több ezer kilométerről is visszatér. Ezen tulajdonságai miatt már korán, 4-6 ezer éve megkezdődött háziasítása a barlangokban, meredek sziklafalak hasadékaiban fészkelő szirti galambból – írja honlapján az MME. Főleg a városok életének váltak fontos részévé, ahol évezredek óta táplálékot jelentenek, hírt visznek, vagy házi kedvencként gyönyörködtetnek.
Részt vettek a két világháborúban is, szövetséges katonák ezreinek életét mentették meg azzal, hogy kémjelentéseket, harcászati információkat szállítottak. Sokszor a rádiónál is jobb hatásfokkal. A II. világháborúban a brit kormány mintegy 250 ezer postagalambot alkalmazott, közülük 32 hadi hírvivő megkapta az állatok számára alapított legmagasabb birodalmi kitüntetést, a Viktória-keresztnek megfelelő Dickin Medal-t is.
Akkor hát mi a baj velük?
Az ellenőrzött körülmények között, hozzáértő tenyésztőknél élő galambok semmiféle problémát nem jelentenek. A gond akkor kezdődik, amikor az emberi gondoskodás megszűnése vagy túlnépesedés miatt elszöknek, és részben visszavadulva parlagi galambbá válnak. Ekkor korlátlanul érvényesülhet elképesztő alkalmazkodó- és szaporodóképességük, és a nagyvárosokban akár milliós állományuk is kialakulhat. Sikerük alapja az alkalmazkodóképességük mellett fantasztikus utódgondozásuk – írja az egyesület.
Bárhol képes költeni (forrás: MME)
Több madárfajhoz hasonlóan ugyanis a begy megduzzadó falában képződő, az emlősök tejéhez hasonló váladékkal etetik a fiókáikat, fészekaljanként általában kettőt. A begytejnek köszönhetően az utódnevelést galambéknál nem korlátozza a növényevő fajokra egyébként jellemző szezonális táplálékkínálat. Így a parlagi galambok a városok szerves hulladékban és fészkelőhelyben gazdag környezetében egész évben, télen is képesek költeni, akár évi nyolc alkalommal.
Barátból ellenség
A legnagyobb problémát csapatos, területhű életmódjuk miatt felhalmozódó ürülékük jelenti, aminek beszáradt pora a szél szárnyán mindenhova eljut. Belélegezve allergiás reakciót, és számos zoonózist – állatról emberre terjedő betegséget – okozhat. Mivel nem használnak állandó ürítőhelyet, táplálékkeresés közben lépten-nyomon elpotyogtatják ürüléküket. Legyen szó óvodáról, iskoláról, éttermi teraszról vagy száradó ruhákról.
MTI
Lakó- és irodaházakon, műemlék épületeken lévő fészkelő- és pihenőhelyeiken, ahol a galamb tömegek nap mint nap összegyűlve idejük jelentős részét töltik, a guanóprobléma koncentráltan jelentkezik. Ezért ha valahol sok a galamb, a kosz okozta kellemetlenség miatt az emberiség jótevőjéből, kedvencéből „szárnyas patkány” válik.
Az ember a felelős
Arról, hogy a parlagi galambok túlszaporodhatnak a városokban, alapvetően a nemtörődömség a felelős. Arról nem tehetünk, hogy a településeken nem élnek meg a természetes ragadozóik és az épületek tökéletes fészkelőhelyül szolgálnak számukra – jelzi az MME. Ám nemtörődöm módon kezelt, szétdobált szerves hulladék vagy a célzott etetésük miatt korlátlanul rendelkezésükre áll a táplálék, már az ember felelőssége.
Ilyen körülmények között elég néhány betelepülő példány, és néhány év-évtized alatt máris felhőkben lepik el a parkokat, köztereket, lakótelepeket. A parlagigalamb-mentesítés sikerére csak akkor van esély, ha a döntéshozók megértik és elfogadják, hogy az előállt helyzetért nem a madarak, hanem kizárólag az emberi gondatlanság, nemtörődömség okolható, csak ezen okok megszüntetésével lehet kezelni a problémát.
