A belgiumi születésű francia Levi-Strauss Párizsban filozófiát és jogot hallgatott. Marcel Mauss hatására ekkor kezdett el az etnológia és az antropológia iránt érdeklődni. 1935-től a São Pauló-i egyetemen a szociológia professzora volt, s közben jelentős terepmunkát folytatott az amazóniai indiánok között.
1967-es fotó Claude Lévi-Straussról (Fotó: MTI)
1942-től New Yorkban, 1945-től az 1990-es évek elejéig Párizsban tanított vallásetnológiát, vallásantropológiát és szociológiát, miközben a francia strukturalista mozgalom elismert, az irányzat módszertanát általános igénnyel is megfogalmazó vezéralakja lett. 1972-től a Francia Akadémia tagja – írja a Wikipedia.
Lévi-Strauss alapvető tudományos problémája a vallási valóság és a mögötte megbúvó emberi gondolkodás szerkezetének alakulása a primitív népek, az írás előtti kultúrák világában. Első lépésben, brazíliai anyaga alapján az archaikus társadalom nyelvi és kommunikációs rendszerét vizsgálta.
Ebből építette fel a vad gondolkodás (la pensée sauvage) fogalmát, amely egy asszociációs és metaforikus logikából és az arra épülő mágikus-totemisztikus magatartásból alkotott ősi vallást. Nézeteit a mitológiákról írott, elsősorban amerikai indián anyagot feldolgozó könyvsorozatában tárta az olvasók elé.
Tavaly tárlattal tisztelegtünk
A Genfi Néprajzi Múzeum alapötletét követve Claude Lévi-Strauss híres 1952-es „Faj és történelem” címen megjelent írására épült a Magyar Néprajzi Múzeum tavalyi kiállítása, amelyet az antropológia atyjának századik születésnapja alkalmából rendeztek.
Lévi-Strauss célja a műben a faji, etnikai előítéletek lebontása és a rasszizmus ideológiájának megcáfolása volt. Az eltelt idő ellenére gondolatai még mindig érvényesek, különös aktualitással válaszolnak a mai modern társadalmak kulcsfontosságú kérdéseire.
