A tudósok fölfedezték, hogy az Evarcha culicivora ugrópók még szűz nőstényei vállalják annak a kockázatát, hogy fölfalja őket a hím. Mindezt azért teszik, hogy minél nagyobb hím „vegye el a szüzességüket” – az életük folyamán később azonban a kisebb, biztonságosabb hímeket részesítik előnyben – írja a National Geographic Online.
Anyaság vagy halál
A korábbi kutatások kimutatták, hogy a hím ugrópókok különösen vérszomjasak a kisebb nőstényekkel szemben. A kifejlett nőstények 4–7 milliméteresek, míg a hímek 3–6 milliméter hosszúak. Tehát bár a nőstények átlagosan nagyobbak, a termetes hímek akár 50 százalékkal is meghaladhatják a fiatal, kis termetű nőstények méretét.
Simon Pollard, az új-zélandi Christchurch-ben található Canterbury Múzeum pókszakértője és munkatársai megvizsgálták, vajon a nagyobb és veszélyesebb vagy a kisebb, ártalmatlanabb pókokat választják a nőstények a párzáskor. Különböző méretű elpusztult pókokat állítottak be élethű pozícióba, majd átlátszó búrával takarták le őket. Ezután odaengedték a preparált pókokhoz az élő nőstényeket. Meglepetésükre a szűz nőstények inkább a nagyobb hímeket választották volna párnak.
Csak egyszer kockáztatnak
Amikor azonban a nőstények már elvesztették szüzességüket, taktikát váltottak, és a kisebb hímekhez vonzódtak. A tudósok hasonló eredményre jutottak, amikor eleven pókokat pároztattak egymással. Vajon miért vállalnak ekkora kockázatot a szűz nőstények? Pollard szerint egyfajta hazárdjátékot játszanak. A nagyobb hímekkel való párzás után valószínűleg nagyobb és rátermettebb utódaik lesznek. A nőstények dupla-vagy-semmit játszanak: vagy nagyot nyernek, vagy az életükkel fizetnek a hazardírozásért.
Ha azonban túlélik az első párzás nagy veszélyét, később már nem kísértik a sorsot, és kisebb hímeket választanak. Ilyenkor jelentősen kisebb a kockázata, hogy a kannibál hímek fölfalják őket.
A cikk szerzője a National Geographic Online-on Pesthy Gábor.
