Egy evolúciós elmélet szerint az emberszabásúak közös őse Afrikában alakult ki, később Európába vándorolt, itt továbbfejlődött, majd visszatért a fekete kontinensre, ahol kialakult belőle az ember, a gorilla és a csimpánz. Az idei rudabányai ásatásokon ezt a feltevést megerősítő lelet került elő – mondta el az FN.hu-nak Kordos László őslénykutató, a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) igazgatója.
Huszonöt, főemlőstől származó koponyatöredéket és egy teljesen ép alsó állkapcsot ástak ki, amelyek a maguk nemében mind szenzációnak számítanak: a speciálisan összenőtt kéztőcsontok például azt bizonyítják, hogy Eurázsia az emberré válás fontos állomása volt. De kezdjük az elején: miért tudományos kuriózum Rudabánya?
Ásatás 2009-ben (MTI)
10 millió év negyed focipályán
Az első főemlősök legősibb, 35 millió éves maradványai a mai Egyiptomból származnak. Ebben az időben Afrika trópusi erdőkkel borított sziget volt, számos emberszabású faj népesítette be az erdőt. Mintegy tízmillió évvel ezelőtt a lemeztektonikai mozgásoknak köszönhetően Afrika nekiütközött Európának, az élőlények számára Arábián keresztül megnyílt az út észak felé.
Az emberősök egy része keletnek vette az irányt, egészen Kínáig eljutott, ők lehettek a mai orángutánok ősei. Másik felük Európát választotta, amelyet még a mostani Magyarország területén is trópusi esőerdő borított. Az 1980-as években vált bizonyossá, hogy az anatómiai sajátosságok alapján az állat, a Rudapithecus hungaricus, azaz a rudabányai magyar majom az ember, a gorilla és a csimpánz közös őse. Hozzá hasonló majmok maradványai egyébként fellelhetők Spanyolországban, Franciaországban, Németországban, Ausztriában is, de a rudabányai lelőhely a leggazdagabb: a világon ismert 12 koponyatöredékből öt innen származik.
A Rudapithecus hungaricus koponyája (fotó: Kordos László)
Bűzös dögkút őrizte meg őket
Mindez a laikus számára hihetetlenül kis területről: mindössze három méter mélyre ásnak le egy 20×30 méteres „körzetben” immár negyven éve. Azóta egy kivételével minden évben kerül elő majomcsont, és mellette számtalan egyéb faj maradványa.
Tízmillió éve Rudabánya és környéke szűk szurdokvölgy volt, egy bűzös, mérges gázokat eregető mocsár, ahová a trópusi esők bemosták a környéken elhullott állatok maradványait. Egy valóságos dögkút, amit életében minden teremtmény igyekezett elkerülni – fogalmaz Kordos László. A katlanban nem folyt víz, nem volt, ami elmossa, szétszórja a tetemeket, ezért Rudabánya paleontológiai gazdagsága. A Rudapithecuson kívül csaknem száz gerinces faj csontjai bukkannak fel rendszeresen az elefánt méretű masztodontól kezdve disznókon, őslovakon, menyét és róka méretű ragadozókon, antilopokon keresztül egészen kígyókig, békákig és teknősökig.
Visszatért Afrikába?
Visszatérve a Rudapithecushoz, a faj mintegy 9 millió évvel ezelőtt „eltűnt” a leletek közül, aminek két oka lehet. Az egyik, hogy kipusztult. A másik, hogy az ekkoriban dél felé visszahúzódó trópusi erdőket követve – ezek 7-8 millió éve szorultak vissza mai helyükre, és ekkor alakultak ki a sivatagok is – visszatértek Afrikába, ahol tovább zajlott az emberré válás folyamata.
Kordos László egy orrszarvúcsonttal az ásatás helyszínén (MTI)
A paleontológus szerint mindkét lehetőség reálisnak tűnik. Tovább bonyolítja a helyzetet azonban, hogy a 14-7 millió évvel ezelőtti időszakból Kelet-Afrikából feltűnően kevés lelet került elő. Pedig ez számít a legjobban megkutatott területnek. Oka az lehet, hogy ekkor emelkedett ki korábbi szintjéből az Etióp Magasföld és vele szinte a kontinens teljes keleti része. Az ezt kísérő földtani jelenségek, az időjárás lesodorhatta és mélyre temethette az ebből a korból származó fossziliákat.
Nagy érvágás ez a tudománynak, hiszen a feltételezések szerint körülbelül 7-8 millió éve vált szét az ember és az emberszabású majmok fejlődése. Érdekes módon 4,5 millió évvel ezelőttől kezdve a leletek hihetetlenül gazdagok, tökéletesen kirajzolódik belőlük az emberi evolúció, számos zsákutcájával együtt.
Gabi
Az első állkapocsdarabot 1967-ben a rudabányai külszíni fejtésű vasbánya meddőjében szinte véletlenül találta meg Hernyák Gábor geológus. Ugyancsak ő 1969-ben egy újabb, sokkal teljesebb állkapocsdarabot talált. A rendszeres ásatások 1971-ben kezdődtek meg Kretzoi Miklós, majd ’78-tól Kordos László vezetésével. Azóta összesen a valóban megszámlálhatatlan egyéb lelet mellett 250 majomcsont – ép csontok és töredékek – került elő, köztük öt koponyadarab, amelyek alapján a tudósok meg tudják rajzolni a Rudapithecus hungaricus „arcát”. Ezzel Rudabánya Európa és Ázsia leggazdagabb lelőhelye lett.
Az utolsó Rudapithecus-koponyát 2000-ben találták: Hernyák Gábor, a rudabányai ásatások állandó résztvevője, „szimbóluma” leült egy félreeső helyen, hogy ne zavarja a munkát: egyszer csak felállt, és rámutatott az agyagból kibukkanó, az eddig talált legjobb állapotú koponyára. A jelen lévő kutatók – tiszteletük jeléül – azonnal Gábornak nevezték el. Később előkerült a tízmillió éves állat szemfoga, amiből kiderült, hogy nőstényről van szó: így lett a neve Gáborból Gabi – emlékszik vissza Kordos. A kutatást csak 2006-ban tudták folytatni, amikor is megtalálták Gabi alsó állkapcsát, medencecsontját és combcsontját.
Bizonyíték a vándorlásra
Az idén július 15-től augusztus 11-ig tartó ásatás két szenzációval szolgált. Az egyik, hogy ugyanazon egyedtől származó kéztőcsontokat, kézközépcsontokat és újperceket találtak. A kézfejünkben az úgynevezett kéztőt a csuklónál hét csontocska alkotja, ezek közül kettő össze van forrva. Így van ez az embernél, a csimpánznál és a gorillánál, de más főemlősnél nem. Ezt az összeforrt csontot találták meg Rudabányán. A lelet a fent leírt oda-vissza vándorlás elméletét igazolja, és azt, hogy Gabi valóban e három főemlős közös őse.
Gabi portréja (forrás: David Begun/Science)
Emellett a kézcsontok alapján lehet majd rekonstruálni az állat életmódját, hogy kizárólag fán élt-e, lemerészkedhetett-e a földre, hogyan mozoghatott a talajon, esetleg a gorillához hasonlóan az első mancsainak ujjperceire támaszkodva járt-e?
A rudapithecus hungaricus
A rudabányai magyar majom négy lábon „járó”, a fákon mozgó emberszabású majom volt, semmi köze nem volt még az emberhez. A Rudabányán talált Gabi 25-28 kilogrammos, 120 centiméteres hölgy, puha gyümölcsökkel táplálkozott. Farka nem volt, agytérfogata 300-330 köbcentiméter, ami egy kisebb méretű nőstény csimpánzénak felel meg. Jellemző rá a nemi kétalakúság, azaz a hím egyedek testmérete, szemfoga nagyobb, mint a nőstényeké.
A másik újdonság egy kevéssé ismert emberszabású majomhoz, az anapithecushoz kötődik. Nem tudjuk, ez a faj honnét származik, merre fejlődött tovább, annyi biztos, hogy külsőleg nagyon hasonlított a Rudapithecusra és egyazon időben egyazon területen élt vele. Tavaly megtalálták egy anapithecus teljes felső állkapcsát, idén pedig alig másfél méterrel távolabb két darabban előkerült ugyanannak az egyednek a kiváló állapotban fennmaradt alsó állkapcsa is.
Azonos az életkor, a nem, és még az alsó és felső fogsor kopásai is azt bizonyítják, hogy egykor összetartoztak. Emellett a most megtalált koponyatöredékek is ettől az állattól származnak, ami az állkapcsokkal együtt már elegendő arra, hogy a megalkossák az anapithecus fejét, arcát – emeli ki a MÁFI vezetője.
A most megtalált állkapocs egyik fele (MTI)
Meghagyják a jövőnek
Rudabányán 1985-ig folyt a vasérc külszíni fejtése, a csontleleteket a fémet tartalmazó kőzetet takaró réteg, a bányászat számára meddő anyag tartalmazza. Az ásatások megkezdése előtt tonnaszám szállították el a területről a földet, köztük megszámlálhatatlan őskori lelettel. A már említett alig egynegyed focipályányi ásatási területnek mintegy kétharmadát vizsgálták át eddig a tudósok, de Kordos tervei szerint rövidesen be is fejezik a munkát.
Az érintetlen területen 10 millió év információi rejtőznek: ha tovább kutatnak, biztosan sok majomcsontot találnak még, ám akaratlanul is számos olyan információt tennének tönkre, amelyek meglétét ma még nem is feltételezik – indokolja döntését a professzor. A maradék feltáratlan részt meghagyják az utókornak, amely fejlettebb technikával új adatokat nyerhet majd: a hetvenes években nem is sejtették, hogy a mai technikák alkalmazásával mennyivel többet mesél a földbe zárt múlt – fogalmaz negyven év tapasztalatára alapozva Kordos László.
A kutatás azonban nem áll le, két helyszínen is tervezik a folytatást. Az egyik a mostani lelőhely közelében van – innét került elő a ’60-as évek végén Gabi két álkapocscsontja -, de a területet egy földcsuszamlás híg iszapfolyóvá változtatta, még megközelíteni is életveszélyes volt. Mára azonban kiszáradt, kutatható. A másik a közeli Alsótelekesen egy felhagyott gipszbánya. A paleontológus szerint mindkét helyszín igen ígéretes.
Szomorú tény azonban, hogy a rendszerváltás óta állami segítséget nem kapnak, évről-évre különböző együttműködésekkel kell biztosítani az anyagi forrásokat. A kutatást évek óta a torontói egyetem finanszírozza, ennek köszönhetően hosszú ideje dolgozik Magyarországon egy kiváló szakember, David Begun, a University of Toronto antropológusprofesszora. Hátulütője viszont, hogy az ásatáson kanadai egyetemisták töltik gyakorlati idejüket, magyarok csak elvétve kaphatnak helyet. Az utóbbi években a National Geographic Society is segíti a kutatást.
“ütöttem, kopácsoltam”
A hatvanas évek közepén a bánya területén tisztítottuk a felszínt, térképeket készítettem a tervezett robbantások helyéről, és „egyfolytában kotorásztam” a törmelékben, amikor megláttam az állkapocsdarabot – emlékezett vissza az első ősmajomleletre Hernyák Gábor, ma már nyugdíjas geológus az FN.hu-n 2006-ban. A maradványt sokáig a fiókjában „spájzolta”, majd megmutatta Kretzoi Miklós geológusprofesszornak, aki korábban kételkedett benne, hogy Rudabányán minden „ásónyomra” csontok bukkannak elő.
Az idős Gabi bácsi – mint elmondta – azóta is mindig meglátogatja az ásatás helyszínét, „elkotorászik” a kutatók között. 2000-ben is ott volt, amikor Kordos László vezetésével kanadai szakemberek, egyetemi hallgatók végezték a feltárást. Mindenkinek kijelöltek egy négyzetméternyi területet, amit átvizsgált. “Nekem nem volt kijelölt területem, láb alatt lehettem, mert a kanadai professzor rám szólt: oda ülj, ott áss! Odaültem és ástam: ütöttem, kopácsoltam” – így került elő Gabi koponyája Hernyák Gábor szavai szerint.
