Látni kell, hogy nagyon kevesen vannak, akik valóban elkötelezett kultúrafogyasztók. Ha felállítunk egy prioritáslistát, hogy adott esetben a számlákat fizetjük-e be vagy koncertre, színházba megyünk, akkor a döntés az előbbi javára fog eldőlni, és ez így természetes. Nem lehet elvárni, hogy az emberek ennyire előtérbe helyezzék a kultúrafogyasztást. Azoknál viszont, akiknél ez nem lesz vagylagos kérdés, ott már nem ilyen egyértelmű, hogy a kultúra esik a spórolás áldozatává.
A magyar nép egyfajta sírva vigadós nép. Minél nagyobb a baj, annál inkább szeretjük valamilyen módon levezetni a feszültséget a kikapcsolódással, a szórakozással. A kulturális fogyasztás egy része a mulatozás elsődleges területe, és itt nyilván nem az Operaházra gondolok. Az, hogy koncertre járjanak, hogy adott esetben egy szórakoztató előadást megnézzenek, azért szerintem a jövőben is sokaknak belefér.
Gerendai Károly, az “Év üzletembere” (fotó: Ernst & Young)
A helyzetet némileg átszínezi, hogy mi itt Magyarországon igencsak el vagyunk kényeztetve, mert a kultúrafogyasztás költségeinek egy nagyon nagy részét az állam állja. Éppen a gazdasági válság akadályozza meg azt, aminek lassan de biztosan be kellene következnie, hogy az állami költségvetés egyre kevesebbet vállaljon át a felhasználóktól a kulturális szórakozás kifizetésében. Természetesen a jelenlegi helyzetben, amikor a közönségnek is kevesebb pénze van, nem lehet rájuk hárítani a szórakozás költségeit. Nagy kérdés, hogy ez az ellentmondásos állapot hosszú távon hova vezet.
Milyen stratégiájuk van arra, hogy a Sziget Fesztivál minél sikeresebben túlélje ezt az időszakot?
Természetesen gyártunk stratégiákat, de nem biztos, hogy ezek a stratégiák jelentik a biztos megoldást arra, hogy túl lehessen élni a gazdasági válságot. Úgy érzem, eleve nem is tudjuk megbecsülni pontosan, hogy milyen hatással lesz a Sziget látogatottságára, mindenesetre tartunk tőle, hogy visszaeshet a külföldi látogatók száma. A magyar látogatóknál mindenképpen visszaesésre számítunk, a hazai vendégek egy része ugyanis nagyon árérzékeny és könnyen elveszíthetjük őket.
Mit tesznek annak érdekében, hogy ez ne következzen be?
Jelenleg azon törjük a fejünket, hogy az egyetemistáknak, főiskolásoknak a Sziget-belépőjegyekre nagy kedvezményeket adjunk. Ők azok, akiknek még nincs saját jövedelmük, de már a szülők sem igazán támogatják a szórakozásukat, vagy nem szívesen kérnek tőlük ilyen célra. Egy középiskolás esetében még a szülő finanszírozza azt, ha a gyermeke eljár szórakozni. A kedvezményeken kívül nagyobb külföldi reklámkampánnyal próbálunk tenni azért, hogy ne essen vissza a külföldről érkező látogatók száma. A szolgáltatások esetében pedig tüzetesen megvizsgáljuk, hogy melyek azok, amelyek közvetlenül a közönség igényeit szolgálják és számukra fontosak, és mik azok az esetleg kevésbé preferált dolgok, amikből adott esetben vissza lehet venni.
Nemrég úgy döntöttek, hogy Horvátország felé terjeszkednek tovább. Miért esett pont erre a választás?
Már egy éve gondolkodtunk azon, hogy merre menjünk még tovább. Az első lépés az volt, hogy Erdélyben elindítottunk egy Félsziget nevű rendezvényt, ami most már hat éve működik, és arra gondoltunk, hogy érdemes lenne elkezdeni terjeszkedni a környező országok felé is. Horvátországra esett a választás, a tengerpartja miatt ez egy olyan desztináció, ahová a magyarok is szívesen járnak, és szezonban egy felkapott turistacélpont, ugyanakkor azt láttuk, hogy még nagyon kicsi ott a kulturális kínálat.
Ön szerint van még a hazai kulturális fesztiválok területén olyan szegmens, ahol lenne kereslet, vagyis nincs kielégítve az igény?
Egy-egy speciális területen még előfordulhat, talán a jazz vagy a komolyzene, ahol még nincs lefedve teljesen az országos kereslet. Más kérdés, hogy ezeknek egy részét nagyon nehéz üzleti alapon menedzselni.
A helyzet az, hogy Magyarországon már túlkínálat van rendezvényekből. Ha megnézzük, akkor a nálunk sokkal gazdagabb vagy nagyobb rendezvénymúlttal rendelkező országokban is maximum akkora a kínálat, mint hazánkban, vagy még alacsonyabb. Ilyen értelemben Magyarország nagyon előreszaladt. A fesztiválok országa vagyunk, minden hétvégére jut legalább 10-15, az adott település határain messze túlmutató rendezvény. Nem hiszem el, hogy egy különben ilyen gazdasági helyzetben lévő országban ez hosszú távon fenntartható. A rendezvénypiac inkább letisztulni fog hazánkban, nem pedig bővülni.
A Sziget Fesztivál indulásakor, 1993-ban még egészen más volt az üzleti környezet. Mit tanácsolna azoknak, akik ma szeretnének kulturális területen vállalkozást indítani?
A rendszerváltás óta nagyon sokat változott a világ negatív irányba, ma sokkal nehezebb egy álmot megvalósítani. Ennek ellenére nem szabad feladni. Ha valaki eleve úgy áll hozzá, hogy van egy elképzelése, ami úgysem fog megvalósulni, az inkább menjen el alkalmazottnak. Ha valaki vállalkozni akar, ha valaki üzletember szeretne lenni, akkor hinni kell az álmaiban, és meg kell próbálni megvalósítani azokat.
