A 2007-es üzleti évben a Mitsubishi még a stagnáló európai piacon is több mint 90 milliárd forintnyi forgalmat generált az alkatrész- és tartozékeladásból.
Tegye egyedivé autóját! Fejezze ki egyéniségét különleges kiegészítőinkkel! – nagyjából így kezdődik minden tartozékkatalógus bevezető szövege. A gyárak marketingosztályainak lelkes igyekezete nem véletlen, hiszen a tartozékok forgalmazása rendkívül nyereséges üzletág. A gyár által kifejlesztett – vagy gyakran külső beszállítótól származó, brandingelt – kiegészítők gyártása sokkal kisebb költséget jelent, mint a rendkívül bonyolult autógyártás, logikus tehát, hogy az eladási árban megjelenő haszonkulcs is sokkal nagyobb.
Az autóvásárlók pedig igénylik ezeket a termékeket. Nem feltétlenül azért, mert az egyéniségük kifejezését egy milliós szériában gyártott könnyűfém felniben vélik megvalósítani, hanem mert az elmúlt egy-két évtizedben sokat változott az emberek életmódja, és ezzel együtt az autók használatának módja is. Elég, ha csak az „aktív pihenés” divatjára gondolunk – amellyel értelemszerűen együtt járt a tetőre szerelhető kerékpártartók iránti kereslet megugrása –, vagy az autós turizmus fellendülésére, amely felpezsdítette a különböző csomagtérelválasztó rendszerek forgalmát. A különféle optikai kiegészítők (könnyűfém felnik, kipufogó-végződések, hátsó légterelők) pedig azért egyre népszerűbbek, mert egy-egy autótípusból hatalmas szériák találnak gazdára, és a legtöbb ember szeretné, ha autója különbözne valamelyest a szomszédétól.
Árengedmény helyett
Mivel mindenki mást szeretne venni autójához, nem könnyű meghatározni, hogy egy magyar vevő mennyit költ gyári kiegészítőkre. Papp Tamás, a Honda Hungary Kft. munkatársa szerint „ha az átlagos autó eladási árát 4 millió forintnak vesszük, akkor ennek az összegnek a két százalékát költik a vevők ilyen termékekre. Ez a kiadás azonban csak az átlag, hiszen egy nagy értékű autóhoz akár 200–300 ezer forint értékben is rendelhetnek kiegészítőket, míg egy kiskocsinál gyakran csak 20–30 ezer forintot szánnak ilyesmire.”
Csak tiszta forrásból?
Ha a gyárak képviseleteit arról kérdezzük, hogyan tudnak versenyképesek maradni a jóval olcsóbb utángyártott kiegészítőkkel szemben, a válasz mindenütt egybecseng: az autógyárak saját termékei drágábbak ugyan, de jobb minőségűek, megbízhatóbbak és jobban illeszkednek, hiszen kifejezetten az adott modellhez tervezték őket. Ezek a tartozékok műszaki bizonyítvánnyal rendelkeznek, és az autókra felszerelve menetstabilitási, ütközési teszteken vizsgálták őket. Ez igaz is, ám arról kevés szó esik, hogy a saját márkájú kiegészítők és a tényleg gyanús, névtelen távol-keleti gyárak termékei között létezik egy olyan kategória, amelyben a gyárinál olcsóbb, ám azzal többnyire megegyező minőségű tartozékokat találunk. Európában számos vállalat szakosodott különféle kiegészítők gyártására, s termékeiket kifejezetten egy-egy népszerű autótípushoz fejlesztik ki – és nem ritkaság, hogy a márkakereskedésben kapható tartozékot is éppen ők gyártották. Ilyen cég például a világítórendszereket, ködlámpákat készítő német Hella, vagy a tetőcsomagtartókra, kerékpártartókra és poggyászrendszerekre szakosodott svéd Thule; éppen ezért nem árt néha összevetni a gyári tartozékkatalógus kínálatát a nevesebb gyártók termékeivel.
A valós forgalmat azért is nehéz meghatározni, mert egy autó vásárlásánál gyakran éppen néhány kiegészítő az alku alapja; a kereskedők árengedmény helyett szívesebben adnak ingyen egy-két tartozékot.
Ezzel mindenki jól jár, hiszen a vevő ezeket úgyis megvásárolná, a kereskedőnek viszont egy kiegészítő értelemszerűen nem annyiba kerül, mint a vevőnek elszámolt kiskereskedelmi ár. Ha az ilyen módon ajándékba adott drágább műszaki cikkeket, gumikészleteket is beleszámítjuk a tartozékeladásba, akkor a kiegészítők értéke akár az autó árának 10 százalékát is elérheti. De persze sok kereskedő ilyenkor nem a drágább gyári kiegészítőt kínálja fel, hanem valamilyen utángyártott terméket, mert annak a beszerzési ára is alacsonyabb.
Megveszik, ha kell
A szakemberek véleménye erősen eltér annak megítélésben, hogy meghatározza-e egy autó árkategóriája a vásárlási kedvet. A Honda munkatársa szerint a válasz egyértelműen igen: 2007-ben és 2008-ban a legnagyobb összegű megrendelések a CR-V, az Accord és a Civic modellekre érkeztek – ebben a sorrendben.
Ezzel szemben Koller Balázs, a GM Hungary alkatrész-nagykereskedelmi igazgatója úgy véli, hogy nem feltétlenül az autó árkategóriája a meghatározó. „A gyári tartozékok igen hasznos és praktikus kiegészítők, amelyeknek előnyeit bárki élvezheti – mondja. – A vásárlási szándék elsősorban a tartozék szükségességétől függ, így lehet, hogy az alacsonyabb árkategóriájú családi autó tulajdonosa több tartozékot választ, mint a luxuslimuzinját egyedül használó üzletember.”
Szalondilemma
Abban viszont mindenki egyetért, hogy jellemzően új autókhoz szokás gyári tartozékokat vásárolni. A néhány éves kocsikhoz időnként ugyan vesznek utólag egy-egy optikai kiegészítőt, és tulajdonosváltásnál is előfordul, hogy az új tulajdonosnak másféle igényei vannak a kiegészítők terén, ezért választ valamit a kínálatból, de egy autó felöltöztetése leginkább akkor történik meg, amikor megrendelik a szalonban.
Éppen ezért minden márkánál elvárás, hogy a kereskedésben kiállított autókon láthatók legyenek ezek a tartozékok, mert így a vevők kézbe foghatják, kipróbálhatják. A kereskedők viszont nem igazán szeretik felszerelni a kiegészítőket, mert a vevők ilyenkor úgy gondolják, hogy azok az autóhoz tartoznak, és benne vannak az alapárban. A kiegészítők eladása pedig túlságosan jó üzlet ahhoz, hogy egy díler nagystílűen legyintsen: „Persze, akkor ezért nem számítunk fel külön összeget!”
