Ahogy a szállás vagy az utazás lefoglalása előtt érdemes kicsit nyomozni az utazási iroda vagy a kiválasztott hotel után, úgy gasztronómiai szempontból sem árt „lecsekkolni” az úticélt. Ehhez is eredményesen használhatóak az internetes utazási fórumok, blogok, valamint az útikönyvek, utazási beszámolók.
Repcsikoszt
Miután túl vagyunk a pakoláson és utánanéztünk a várható időjárásnak, akár már a felszállás előtt megismerkedhetünk a repülőjáraton kínált fogásokkal, így felkészíthetjük rá a gyomrunkat. A légi járatok menüsoraival való szembesüléshez az AirlineMeals honlapja nyújt segítséget, amelynek a galériája állandóan frissül, hála a lelkes, repülőgépen is fotózó utasoknak. Jelenleg 536 légitársaság (köztük a fapadosoknak is) járatain felszolgált fogásokat örökítették meg, közel 19 ezer fotón.
Ráadásul, a honlapon saját szemünkkel is láthatjuk, hogyan készül nagy tételben a „repcsikoszt”, és mivel tölti meg a hasát a repülőgép személyzete. Ha pedig másokkal is szeretnénk megosztani egy-egy érdekesebbnek kinéző szendvics vagy saláta látványát, akkor csak kapjuk elő a fényképezőgépünket.
Halat a tengerpartról
Hivatalos éttermi feketelisták hiányában internetes utazási fórumokban (TripAdvisor, Thorn Tree Travel Forum) többen is próbálkoztak már a világ legrosszabb éttermeinek összegyűjtésére. Sőt, Amerikában számos olyan blog működik, amelynek szerzői éttermi élményeiket (például az adott étteremben tapasztalt kiszolgálást, a felszolgált fogások minőségét) osztják meg a világhálón. Az interneten fellelhető véleményeket ugyanakkor nem kell feltétlenül szentírásnak venni, hiszen nem profi étteremkritikusok jegyzik. Ám érdemes megfontolni, és esetleg feljegyezni a rossz hírű éttermeket, nehogy mi is beüljünk oda.
A friss halból készült ételekben nem lehet csalódni (fotó: F.C.)
Az útikönyvekben (mint például a Lonely Planet-sorozat) vagy az utazási beszámolókban (például Peter Moore: A vécébe szarni tilos!) a szálláslehetőségek mellett éttermi javaslatokat is találhatunk arra vonatkozóan, hova is érdemes beülni. Ám ennek is megvannak a hátulütői: ne csodálkozzunk, ha minden vendégnek az asztalán ott fekszik az adott útikönyv.
Még ha közhelyeknek is tűnnek, érdemes betartani az olyan aranyszabályokat, mint például: halat inkább a tengerparton, kikötőben együnk, ne pedig egy hegyvidéki étteremben; ahova a helyiek járnak, ott minden bizonnyal friss ételt szolgálnak fel; a helyi specialitások minősége pedig ritkán okoz csalódást. Az viszont nem higiénia kérdése, hogy a gyomrunk befogadja-e az új ízeket.
Pastát csak Olaszországban?
Pizza Margherita a luxori Amun étterem étlapján. Ezt látva joggal merülhet fel bennünk a kérdés, érdemes-e külföldön nem autentikus ételekkel próbálkozni. Az utazási fórumok szerint abban az esetben lehet ezzel kísérletezni, ha az adott országban a szóban forgó etnikai kisebbségből nagyobb csoport él (például New Yorkban a Little Italy, Londonban a Chinatown), ők ugyanis tudják, hogyan kell megfőzni az anyaország specialitásait.
Nehéz jó pizzát találni Olaszországon kívül (fotó: F.C.)
A külföldi éttermek minőségét nemcsak a turisták nézik árgus szemekkel, hanem a főzőakadémiák is, akik gyakran elkeserítő megállapításokra jutnak a külföldön működő „tradicionális” vendéglátóhelyekről. Elsősorban az olaszok és a japánok igyekeznek védeni konyhájuk jó hírnevét. Az olasz főzőakadémia szerint a külföldön működő olasz éttermek közel 60 százaléka meg sem üti a mércét, egyrészt a rossz összetevők, másrészt a hagyományos olasz fogások helytelen elkészítési módja miatt. Az olasz szakértők úgy vélik, a hibák többek között abból adódnak, hogy a külföldi olasz éttermek nincsenek olasz tulajdonban, nem alkalmaznak olasz séfeket, nem használnak eredeti olasz alapanyagokat, illetve gyakran eltérnek az eredeti recepttől.
A japánok is hiányolják a külföldi japán éttermek autentikusságát, ugyanis számtalan, japánnak nevezett étterem nem megfelelő hozzávalókat és módszereket alkalmaz, s ennek a hazai éttermek „isszák meg a levét”. Tokió két évvel ezelőtt egy kampányt hirdetett a tradicionális japán konyha hírnevének megőrzéséért. A japán ételszakemberek pedig egyfajta hitelesítő rendszer bevezetésén gondolkodnak, amely igazolja, hogy az adott étterem a japán hagyományoknak megfelelően készíti-e el a menüsort. Ennek révén kigyomlálhatóak lennének a japán konyha vadhajtásai.
