Vannak nagyon bajtársias vonásai. Akit kedvel, és elfogad bajtársának, amellett tűzön-vízen át kiáll, akik viszont az ellenségei, azokkal kőkemény
– így írta le Ruszin-Szendi Romulusz karakterét a Honvédelmi Minisztérium egyik korábbi osztályvezetője.
A választási időszakra tekintettel névtelenséget kérő forrásunk szerint Ruszin-Szendi, aki „nem mentes az allűröktől sem”, lendületes és attraktív karakter, ami alkalmassá teszi őt akár a politikai pályára is. Megfigyelése szerint a tábornok pályafutására jellemző volt, hogy „hirtelen és gyorsan emelkedett”, ezért „hamar megcsapta a politika szele”, ami ugyanakkor nem várt veszélyeket tartogatott a számára.
A volt osztályvezető szerint fontos kérdés, hogy mi vezetett a volt vezérkari főnök „politikai pálfordulásához.” Köztudomású volt – fogalmazott –, hogy Ruszin-Szendi „összejárt” a Fidesz budapesti és a debreceni pártvezetésével, akikkel jó személyes kapcsolatot ápolt. Éppen ezért rejtély, hogy „milyen törés következett be”, ami arra késztette, hogy hátat fordítson az addigi baráti és politikai közösségének, és teljesen új fejezetet nyisson.
„A politika áldozatának tartom a tábornok urat. Nem lett volna szabad az aktív politizálás felé fordulnia” – vélekedett a forrásunk, aki azonban sem a „törésről”, sem Ruszin-Szendi politikai fordulatával kapcsolatában nem tudott részleteket megosztani. Azt a szóbeszédet, hogy mindennek a volt tábornok és a honvédelmi miniszter, Szalay-Bobrovnicky Kristóf magánéleti természetű, állítólagos konfliktusához volna köze, másokhoz hasonlóan nem tudta megerősíteni.
Bányászetika és katonai morál
A volt vezérkari főnököt a hajdúsági Ebesen értük utol a választási kampányban egy nyugdíjas fórum után. A nagyjából ötezer lelkes falu nemcsak a Hajdú-Bihar vármegyei 5-ös egyéni választókerület része, hanem jó ideje a tábornok állandó lakóhelye is. Nem volt azonban ez mindig így.
Ruszin-Szendi Romulusz a gyermekkorát a borsodi Edelényben töltötte, ahol az édesapja, az idősebb Ruszin Romulusz aknászként, középvezetői beosztásban dolgozott az edelényi, majd a rudolftelepi szénbányában.
A borsodi bányászvilágban töltött gyerekkor kulcsfontosságú volt a világnézete megalapozása szempontjából. A bajtársiasságot, a társak közötti kölcsönös tiszteletet és odafigyelést saját bevallása szerint a bányásztelepek hétköznapi tapasztalataiból emelte morális iránytűvé, édesapjától, mint mondta, „az emberek szeretetét és tiszteletét” kapta útravalóként.
„Amikor a föld alatt dolgozol, a másik ember életére is figyelsz” – idézte fel a későbbi vezérkari főnök korai megfigyelését. Miközben apja gondoskodni igyekezett mindazokról, akikért beosztottként felelt, Ruszin-Szendi szerint „ritka volt az olyan összejövetel a bányászok között, hogy egy láda sör ne került volna elő.”
„Sajnos az öreg ebbe halt bele nagyon korán, és ez egy nagyon fontos tényező volt” – mondta. Egyik korábbi beosztottja pedig megjegyezte, bár a tábornok nem absztinens, a 2011–2012-es afganisztáni missziója során parancsnokként zéró toleranciát hirdetett az alkohollal szemben, noha a NATO sztenderdje ebben az ügyben megengedőbb volt.
