Mivel a FIFA megosztotta figyelmét Afrika, Ázsia, Amerika, valamint Európa között, az európaiak olyan saját testület megalapítása mellett döntöttek, mely minden részletre kiterjedően képviselheti érdekeiket, és adminisztratív szükségleteket is ellát. 1954 júniusában, a svájci Bázelben megszületett az UEFA.
Delaunay igyekezete
A megalakulást követően azonnal felmerült egy nemzeti csapatoknak szánt Európa-bajnokság tervezetének ötlete. A verseny eszméje már harminc évvel korábban megszületett a francia szövetség alkalmazásában álló Henri Delaunay, Jules Rimet egykori kollégája fejében, aki 1927-ben a világbajnokság megszervezéséhez vezető első, logikus lépésnek tartotta egy Európa-bajnokság megrendezését. A világbajnokság ideája ugyan megragadta a FIFA testületének képzeletét, az Európai-bajnokság ötlete viszont majdnem feledésbe merült.
Henri Delauney ötlete kis híján feledésbe merült (Getty)
Európa jókora késéssel szervezte meg saját nemzetközi tornáját, mivel az 1960-as első Európa-bajnoksággal egyidőben a Copa América már javában üzemelt (az első, nem hivatalos tornát 1910-ben rendezték, miközben a dél-amerikai szövetség 1916-os létrejötte után egy évvel Uruguayban került sor az első hivatalos bajnokságra). Az első Afrikai Nemzetek-kupája 1957-ben rajtolt; 1951-ben az első Ázsiai Játékok India győzelmét eredményezték; az Észak-és Közép Amerika képviselőit felvonultató első CONCACAF-bajnokság pedig Costa Rica győzelmével végződött 1941-ben. A kissé előkészítetlen Eb-torna a „nagyok”, így a szereplést megtagadó Olaszország, Anglia és NSZK érdeklődését nem keltette fel, sőt, épphogy összegyűlt a rajthoz elegendő 16 képviselő.
A „nagyok” nélkül
1958. szeptember 28-án Moszkvában a Szovjetunió-Magyarország találkozóval rajtolt az akkor még Európai Nemzetek-kupájának keresztelt sorozat. A magyar szempontból rövidre sikerült – a moszkvai 1:3 után egy nap híján egy évvel sorra kerülő visszavágót is a szovjetek nyerték 1:0-ra – torna a páros-mérkőzésekre szorítkozó selejtezőket követően a negyeddöntővel folytatódott.
A szintén oda-visszavágó, kupa alapon lebonyolított párharctól visszalépő spanyolok – Franco tábornok rezsimje megtiltotta a szovjetek elleni szereplést – a szovjeteknek kedveztek, viszont a további három helyért a románok a csehszlovákokkal, a franciák az osztrákokkal és a portugálok a jugoszlávokkal nézhettek farkasszemet. A torna helyszínét a négy elődöntős ország között keresgélve végül az ötletgazda Delaunay hazájára, Franciaországra esett a választás.
A párharcok nyertesei – a románokat és az osztrákokat kettős dadadallal búcsúztató csehszlovákok és franciák, illetve a portugáliai 1:2 után Belgrádban 5:1-re nyerő jugoszlávok – 1960. július 6-án Marseille-ben és Párizsban randevúztak, mindjárt az elődöntőkkel.
Bár sokan megkérdőjelezték a szovjet csapat erejét (s megkérdőjelezték a magyarok elleni 4:1-es továbbjutást is), Gavril Kacsalin fiai csattanós választ adtak a kritikusoknak. Marseille-ben 3:0-ra legyőzték a klasszisok sorát, így a későbbi aranylabdás Masopustot is felvonultató csehszlovákokat. A győzelem egyben az elsősorban a védekezésre támaszkodó, s a fizikai fölény kiharcolása mellett az ellentámadásokat preferáló iskola diadala volt a közép-európai sokpasszos, játékosabb stílus felett.
A megerősített szovjet középpályás sort a csehszlovákok csak ritkán tudták áttörni, ellenben a Valentin Ivanov által irányított szovjetek könnyedén kerültek helyzetbe a labdavesztés után olykor ráérősen visszakocogó csehszlovák védők között. Bár a szélvészgyors Ponedelnik a 24. percben még ziccert hibázott, Ivanov a maga részéről tíz perccel később egyéni akcióból megszerezte a vezetést, majd a második félidőben tovább növelte az előnyt.
A szovjet csapatkapitány, Netto a Delauney-kupával (Getty)
A 2:0-s szovjet vezetés tudatában a csehszlovák csapat összeomlott, s helyzete kilátástalanná vált, amikor a 66. percben Pondelnik értékesítette a Bubukin lövése utáni kipattanót. Bár Rudolf Vytlacil csapata előtt a 67. percben még felvillant a remény, a Jasintól megszeppenő Vojta kihagyta a csehszlovákok büntetőjét, így a szovjetek könnyed győzelemmel kerültek a döntőbe.
Gólzápor Párizsban
A másik ágon Párizsban a házigazdák a jugoszlávokkal mérkőztek, ám az előjelek sem nekik kedveztek. Sérülés miatt az 1958-as vb-bronzérmes két legjobbja, a Real Madrid csapatát három BEK-győzelemhez segítő Raymond Kopa, valamint a selejtezőmeccseken 6 gólt szerző vb-gólkirály Just Fontaine sem játszhatott. A két, támadó felfogású csapat találkozóján Galics szerzett vezetést, ám a franciák a szünetig megfordították az állást.
Térfélcsere után Wisnieski növelte 3:1-re a különbséget, majd Zanetics és a második gólját jegyző Heutte találataival 4:2-re vezettek a franciák. A 75. percig. Knez ugyanis szépített, majd a francia kaput védő Lamia két alkalommal is a hullámokban támadó jugoszlávok segítségére sietett. Előbb egy szöglet után kiejtette a labdát – Jerkovics a hálóba fejelt – majd bizonytalanul jött ki egy beívelésre, amelynek „célpontja”, Jerkovics kiharcolta a győzelmet. A jugoszlávok négy (4!) perc alatt három gólt szerezve megfordították a találkozót.
Az akarat győzelme
Amíg a 3. helyért folytatott csatában a csalódott franciák 2:0-ra a csehszlovákoktól is kikaptak, a mindössze 17 ezer néző előtti párizsi döntőben két külön stílus, a kontrát mesterfokon művelő Szovjetunió, és a klasszikus támadójátékot előnyben részesítő Jugoszlávia csapott össze.
Utóbbinak pazar volt a csatársora. A fineszes Szekularac és a nagy munkabírású Knez remekül mozgatták a társakat, akik közül a bombaerős lövéseiről hírhedt Kosztics, és a nyurga „fejelőgép” Jerkovics is remek játékos volt, nem beszélve a kor egyik legjobb befejező csatárának tartott Galicsról. Viszont a középpályáról hiányzott a védelem és a támadósor közötti összhangért felelős tapasztalt Zebec (később a Bayern edzőjeként vált híressé). Döntőnek bizonyult.
A mindvégig, olykor már bántó fölényben játszó jugoszlávok egy Jerkovics-Galics akció nyomán megszerezték a vezetést. Jerkovics volt a feladó, míg a kapuba fejelő Galics megszakítás nélkül tizedik válogatott találkozóján volt eredményes. A továbbiakban Jasin tartotta társaiban a lelket, az akkor 30 esztendős kapus Kosztics két irdalmatlan szabadrúgását is kipiszkálta a léc alól.
A másik oldalon a sérült Szoszkicsot helyettesítő Vidinics már nem állt a helyzet magaslatán: a 49. percben Bubukin lövését a kapu előtt ólálkodó Metreveli elé tenyerelte, s a szélső egyenlített. A hajrában Ivanov hagyott ki nagy lehetőséget, majd a hosszabbításban Jerkovics kapkodta el ordító helyzetét – végül Ponedelnik fejelt a hálóba, eldöntve az aranyérem sorsát. A szovjet csapat fizikai felkészültségét tekintve a mezőny fölé nőtt, s bár technikai téren mindhárom Eb-résztvevő előrébb járt, az atletikus szovjetek sikere már 1960-ban jelezte, hova tart a modern labdarúgás.
A torna hőse:
—-Eb-torna, Franciaország—-
Elődöntők
1960. július 6.
Szovjetunió-Csehszlovákia 3:0 (1:0)
Marseille, Stade Vélodrome, 28 ezer néző. Vezette: Jionni (olasz)
Gól: V.Ivanov (34., 56.), Ponedelnik (65.)
Szovjetunió: Jasin – Csekeli, Maszlenykin, Krutikov – Vojnov, Netto – Bubukin, V.Ivanov – Metreveli, Ponedelnik, Meski
Csehszlovákia: Schroiff – Safránek, Novák, Buberník – Popluhár, Masopust – Vojta, Moravcík, Kvasnák, Bubník, Dolínski
Jugoszlávia-Franciaország 5:4 (1:2)
Párizs, Parc des Princes, 27 ezer néző. Vezette: Grandain (belga)
Gól: Galics (11.), Zanetics (55.), Knez (75.), Jerkovics (77., 78.) illetve Vincent (12.), Heutte (43., 62.), Wiesnieski (52.)
Jugoszlávia: Szoszkics – Djurkovics, Juszufi, Zanetics – Zebec, Peruszics – Knez, Jerkovics, Galics, Szekularac, Kosztics
Franciaország: Lamia – Wendling, Rodzik, Marcel – Herbin, Ferrier – Heutte, Müller, Wiesnieski, Stievenard, Vincent
A 3. helyért
1960. július 9.
Csehszlovákia-Franciaország 2:0 (0:0)
Marseille, Stade Vélodrome, 9 400 néző. Vezette: Jionni (olasz)
Gól: Bubník (58.), Pavlovic (88.)
Csehszlovákia: Schroiff – Safránek, Novák, Buberník – Masopust, Popluhár – Pavlovic, Vojta, Molnár, Bubník, Dolínski
Franciaország: Taillandier – Chorda, Rodzik, Marce – Jonquin, Siatka – Heutte, Douis, Wiesnieski, Stievenard, Vincent
Döntő
1960. július 10.
Szovjetunió-Jugoszlávia 2:1 (0:1, 1:1, 1:1) – h.u.
Párizs, Parc des Princes, 18 ezer néző. Vezette: Ellis (angol)
Gól: Metreveli (49.), Ponedelnik (114.) illetve Galics (41.)
Szovjetunió: Jasin – Csekeli, Maszlenykin, Krutikov – Vojnov, Netto – Bubukin, V.Ivanov – Metreveli, Ponedelnik, Meski
Jugoszlávia: Vidinics – Durkovics, Juszufi, Zanetics – Miladinovics, Peruszics – Jerkovics, Szekularac, Galics, Matus, Kosztics
A torna gólkirálya: Heutte (francia), V.Ivanov és Ponedelnik (szovjet), Galics és Jerkovics (jugoszláv) 2-2 gól
A sorozat gólkirálya: Just Fontaine (francia) 6 gól
A torna csapata: Jasin – Durkovics (jugoszláv), Novák (csehszlovák), Netto (szovjet) – Masopust (csehszlovák), V.Ivanov (szovjet) – Metreveli (szovjet), Galics (jugoszláv), Ponedelnik (szovjet), Szekularac (jugoszláv), Kotics (jugoszláv)
