Élet-Stílus

Francia futball évről évre

1901: megalakul a francia labdarúgás első hivatalos szerve (Association loi de 1901, A-1901), a későbbi szövetség jogelődje.

1904: első nemzetközi mérkőzés. Május 1-én Brüsszelben Belgium az ellenfél, az eredmény 3:3. Ugyanebben az évben a FIFA alapítói között találjuk Franciaországot.

1906: Párizsban a „tanítómester” angolok 15:0-s győzelmet aratnak a hazaiak felett.

1907: a szövetségi rendszerben működő francia labdarúgó-szerv – a CFI (Comité français interfédéral) – születésének éve.

1908: a francia válogatott fennállása legnagyobb vereségét szenvedi el. Miután a francia B-csapatot az első körben 9:0-ra megverte, a londoni olimpián Dánia az A-csapatra 17:1-es csapást mér.

1919: a CFI-t felváltja a francia labdarúgó szövetség FFF (Fédération Française de Football), amely természetesen „örökli” a FIFA-tagságot is.

1920: az antwerpeni olimpia negyeddöntőjében Franciaország Bard duplájával és Boyer góljával 3:1-re legyőzi Olaszországot, az elődöntőben azonban Csehszlovákia 4.1-re nyer a kékek ellen.

1924: a párizsi olimpián a házigazda a második körben kapcsolódik be a küzdelmekbe. Az észtek ellen Crut (3), Nicholas és Boyer (2-2) góljaival 7:0-ra nyernek a franciák, ám a Colombes stadionban Uruguay 5.1-re lelépi a vendéglátókat.

1930: Jules Rimet, a világbajnokságok megálmodója. A francia csapat tagja az uruguayi tornára kiutazó négycsapatos európai küldöttségnek. Az első mérkőzésen Montevideóban Mexikó ellen Laurent, Langiller és a duplázó Maschinot is eredményes 4:1 (Laurent a vb-k történetének első gólszerzője), utána azonban vereség Argentína (1:0) és Chile (1.0) is legyőzi a francia csapatot.

1934: az olaszországi világbajnokságon Franciaország már az első körben kiesik. A Wunderteam ellen – a torinói „Mussolini”-stadionban – Nicolas szerez vezetést, Sindelar egyenlít, a hosszabbításban született két osztrák gólra azonban csak Verriset válaszol a 118. percben (2:3).

1938: június 4. és 19. között Franciaország látja vendégül a világot. A belgák ellen Nicolas két gólja és Veinante 35. másodpercben (!) szerzett vezető gólja elégnek bizonyul, az olaszok elleni negyeddöntőben viszont Heisserer hiába egyenlít a 10. percben, szünet után Piola két góljával a címvédő lép tovább (1:3).

1948: a világháborút követő első nagyobb tornán, a londoni olimpián a francia válogatott Courbin és Persillon találataival legyőzi Indiát (2:1), a negyeddöntőben viszont nem bír Nagy-Britanniával (0:1).

1950: a francia csapat a meghívás ellenére lemondja részvételét az 1950-es világbajnokságon.

1954: a svájci világbajnokság 1-es csoportjában a franciák a nyitómeccsen 1:0-ra kikapnak a jugoszlávoktól, így a Mexikó feletti győzelem (3:2, Vincent, Cardenás öngól, Kopa) ellenére kiesnek.

1956: az első BEK-döntőben a Real Madrid Párizsban 4:3-ra legyőzi a Leblond, Templin és Hidalgo révén a 67. percben még 3:2-re vezető Stade de Reims csapatát. A France Football első aranylabda-szavazásán a Reims irányítója, Kopa a harmadik.

1957: Raymond Kopa ezúttal a manchesteri Duncan Edwards-szal megosztva végez harmadikként a France Football ankétján.

1956-60: Gabriel Hanot és Henri Delaunay az Európai Nemzetek Kupájának – az Európa-bajnokság elődjének – és az Európai Bajnokcsapatok Kupájának kiötlői.

1958: Svédországban az egyik legjobb francia generáció szerepel a világbajnokságon. Az első csoportmeccsen a Remetter – Kaelbel, Lerond, Penverne – Jonquet, Marcel –
Wisnieski, Kopa, Piantoni, Vincent és a megsérült René Bliard cseréjeként beválogatott Just Fontaine összetételű csapat utóbbi triplájával és Piantoni, Wisnieski, Kopa és Vincent találataival 7:3-ra legyőzi Paraguayt, majd a jugoszlávok elleni 3:2-es vereség (Fontaine két gólt szerzett) után Kopa és Fontaine góljaival Skócia ellen (2:1) vívja ki a továbbjutást. A nyolc között Észak-Írország ellen Wisnieski adja meg az alaphangot, később Fontaine (2) és Piantoni is eredményes (4.0), az elődöntőben azonban a brazilok 5.2-re nyernek. Vává találatára Fontaine még válaszol, ám a folytatásban Didi, majd a mindössze 18 évesen mesterhármast elérő Pelé brillírozik, míg a hajrában Piantoni állítja be a végeredményt. A bronzmeccsen a franciák és a címvédő NSZK gólgazdag meccsen döntenek a harmadik helyről. Fontaine szerez vezetést, Cieslarczyk egyenlít, azonban Kopa majd Fontaine és Douis góljaival 4.1-re elhúznak a franciák, s Rahn szépítő találatára Fontaine újabb góllal reagál. A hajrában Schäfer illetve a tornán 13. gólját szerző – s ezzel a vb-k történetében rekorder – Fontaine is eredményes (6:3).

Az év végén a csapat irányítója, a lengyel származású Raymond Kopa nyeri az aranylabdát, a vb-gólkirály Fontaine a harmadik.

Az 58-as vébé gólkirálya: Just Fontaine

Az 58-as vébé gólkirálya: Just Fontaine

1959: ismét a Stade de Reims a Real ellenfele a BEK-döntőben. Az időközben Raymond Kopát megszerző spanyolok Stuttgartban 2:0-ra nyernek. Kopa ismét előkelő helyen szerepel az aranylabda-szavazáson. Elsősége és két harmadik helyezése után egy második helyet is szerez.

1960: az első Eb-elődöntőjében a házigazda franciák a Parc des Princes-ben Vincent, Heutte (2) és Wisnieski góljaival 4.2-re is vezetnek a jugoszlávok ellen, ám a hajrá a dél-szlávoké (4:5). A bronzmeccsen a csehszlovákok is legyőzik a vendéglátókat, míg az első döntőt a jugoszlávokat hosszabbítás után felülmúló Szovjetunió nyeri.

1962-1964: a selejtezőcsoportjában Bulgária mögött végző francia csapat nem jut ki a chilei világbajnokságra, míg a két évvel későbbi Eb-előcsatározások során a Párizsban (3:1) és Budapesten (2:1) is győző magyar válogatott a negyeddöntőben ejti ki a kékeket.

1966: az angliai vb-n a franciák a Mexikó elleni 1:1 (Hausser) után Uruguaytól (1:2, de Bourgoing) és Angliától is (0:2) kikapnak.

1968-1978: tíz évig a kisebb válságba kerülő franciák távolmaradnak a nagy tornáktól, a válogatott az 1978-as vb-től tagja ismét az elitnek.

1976: a BEK döntőjében a címvédő Bayern Glasgowban 1-0-ra legyőzi a St. Étienne-t.

1977: a France Football szavazása alapján a 22 esztendős Michel Platini Európa harmadik legjobb játékosa.

1978: a Bastia jókora meglepetésre UEFA-kupa döntőt vív a PSV Eindhoven ellen. Korzikán 0-0 a végeredmény, Hollandiában viszont 3-0-ra a PSV győz.
Argentínában az olaszok elleni 1-2 (Lacombe a 38. másodpercben szerez vezetést) után a franciák Platini góljával sokáig partiban vannak a házigazdákkal, azonban Luque gólja a 73. percben megpecsételi sorsukat (1-2): két forduló után kiesnek, s ezen az sem változtat, hogy a házigazdák elleni nyitómeccs után összeroppanó magyar válogatottat Lopez, Berdoll és Rocheteau góljaival 3-1-re legyőzik.

1980: a francia válogatott továbbra is egy Eb-szerepléssel büszkélkedhet. Az 5. selejtezőcsoportból a címvédő csehszlovákok lépnek tovább. Platini ismét harmadik lesz az aranylabda-szavazáson.

1982: a spanyolországi világbajnokságon az angolok elleni vereség után (1-3, Soler) a franciák Genghini, Platini, Six és Bossis találataival 4-1-re verik Kuvaitot, majd a Csehszlovákia elleni 1-1 után (Six) jobb gólkülönbségüknek köszönhetően meglehetősen nehezen lépnek tovább csoportjukból. A második fázisban már könnyebb a sorsolás és jobb a teljesítmény: az osztrákok ellen Genghini gólja dönt (1-0), míg az észak-íreket Giresse és Rocheteau duplájával magabiztosan gyűrik le 4-1-re. Az elődöntőben Franciaország emlékezetes játszik az NSZK ellen. A sevillai Sanchez Pizjuanban a rendes játékidőben Littbarski góljával vezet az Európa-bajnok, ám Platini büntetőből egyenlít, s a hosszabbításban érik a francia siker: Tresor és egy szemet gyönyörködtető akció végén Giresse talál a 62. percben battiston-t csúnyán elgázoló Schumacher hálójába. A németek azonban magukra találnak, Rummenigge a 102. percben szépít, majd Fischer egy ollózással egyennlít a 108. percben. Büntetők döntenek arról, hogy ki lesz a lengyeleket felülmúló olaszok ellenfele a döntőben. Giresse, Kaltz, Amoros, Breitner és Rocheteau hibátlan, Stielike próbálkozását Ettori védi. Előnyben a franciák: nem sokáig. Six lövését ugyanis hárítja Schumacher, miközben Littbarski, Platini és Rzummenigge is betalál. Bossis is vét, így Hrubesch találatának köszönhetően az NSZK a finalista. A bronzmeccsen a franciák „B-csapattal” állnak ki, így a lengyelek végül 3-2-re nyerve elhódítják a bronzérmet. A franciák részéről Girard és Couriol talál Młynarczyk kapujába.
Alain Giresse a második helyen végez a France Football voksolásán.

1983: Platini első aranylabdája. A francia középpályás 1984-ben és 1985-ben ismétel: újfent kivívja a szavazók elismerését. 1984-ben válogatottbeli csapattársa, Jean Tigana a második.

1984: a hazai rendezésű Európa-bajnokságon a franciák valóságos hazai hakni-körúttal örvendeztetik meg híveiket. A párizsi nyitómeccsen a dánok ellen Platini dönt (1-0), az „Isteni Michel” a belgák elleni Nantes-i találkozón három góllal veszi ki a részét; Giresse és Fernandez góljaival 5-0 a végeredmény. Jugoszlávia ellen újabb Platini mesterhármasnak tapsolhat a közönség – ezúttal egykori klubjának pályáján, St. Étienne-ben (3-2). Az elődöntőben a portugál válogatott kemény dió: Marseille-ben Domergue a hazaiaknak szerez vezetést, Jordao azonban a hajrában egyenlít, majd a hosszabbításban vezetést szerez. A vendéglátók azonban Domergue révén négy perccel a ráadás letelte előtt egyenlítenek, sőt, egy perccel a lefújás előtt Platini a győztes gólt is megszerzi. A Parc des Princes-ben rendezett döntőben a franciák egykapuznak a spanyolok ellen, ám Arconada jókora bakija is kell ahhoz, hogy Platini szabadrúgása bemenjen (a Real Sociedad kapusa a hasa alatt ereszti be a középpályás ravasz lövését). A hajrában Bellone növeli a különbséget (2-0).

Platini ma már az UEFA első embere (BBC)

Platini ma már az UEFA első embere (BBC)

1986: a mexikói világbajnokságra a torna egyik favoritjaként érkező francia csapat a kanada elleni szűk siker (1-0, Papin) után a szovjetekkel 1-1-et játszik (Rácz góljára Fernandez válaszol), míg Magyarország ellen Stopyra, Tigana és Rocheteau is betalál. A tizenhat között esélyeshez máltó játék és eredmény: az Európa-bajnok Platini és Stopyra góljaival a címvédő olaszokat búcsúztatja, majd a gigászok csatáján Brazíliát is hazatessékeli. A brazilok ellen a szerencse is a franciákkal van. Careca góljára Platini válaszol, ám a főhős bats, aki a 75. percben védi Zico lezser büntetőjét. A hosszabbítás alatt sem születik döntés (1-1), így ismét tizenegyesek következnek. Bats remek, az első körben Socrates kísérletét védi, míg Stopyra, Alemão és Amoros, Zico és Bellone valamint Branco is eredményes, Platini viszont az égbe lövi büntetőjét. Kezdődhetne minden elölről, de nem így történik. Julio Cesar hibázik, Fernandez higgadtan értékesíti a magáét, így négy év után a franciák ismét elődöntőbe jutnak, ahol azonban az NSZK vár rájuk. A sevillai meccshez hasonlóan ismét a németek szereznek vezetést (Brehme), ám a fáradt franciák nem bírnak áttörni a középpályán, sőt, a hajrában Völler növeli a különbséget (2-0). Platiniék ezúttal sem szerepelnek a bronzmeccsen, ám a fiatalokkal (is) felálló francia válogatott Ferreri, Papin, Genghini és Amoros góljaival így is 4-2-re veri a belgákat.

1991: a Crvena Zvezda elleni Bariban rendezett BEK-döntőben az Olympique Marseille 0-0 után büntetőkkel alulmarad, azonban év végén mosoly a francia arcokon: Jean-Pierre Papin hatalmas fölénnyel nyeri az aranylabdát.

1992: a generációváltáson áteső franciák a szövetségi kapitánnyá „vedlett” Platini irányításával az elmulasztott 1988-as Eb és 1990-as vb után szerepelnek ismét nagy tornán. A svédországi Eb-re Cantonáék vesztett pont nélkül jutnak ki, ám a házigazdák ellen 1-1-es döntetlennel indítanak. Eriksson góljára papin válaszol. Az angolok elleni 0-0 után a csak győzelem esetén továbbjutó dánok következnek. Larsen góljára papin még válaszol, ám Elstrup a négy közé lövi övéit – Franciaország kiesik, Platini pedig nem sokkal később lemond.

1992: a lisszaboni KEK-döntőben a Werder 2-0-ra legyőzi a Monacót.

1993: a francia klubfutball legnagyobb sikere. Az Olympique Marseille Boli fejesgóljával Münchenben 1-0-ra legyőzi az esélyes Milant a Bajnokok Ligája döntőjében. A manchesteri Eric Cantona a harmadik helyen végez a France Football szavazásán.

1994: a 6. vb-selejtezőcsoportban a franciák sokáig az élen állnak, ám utolsó két (hazai!) találkozójukat rútul elbukják. Párizsban előbb az izraeliek (1-2), majd a bolgárok (2-3) örülhetnek: utóbbiak kétszeresen, hisz Kosztadinov győztes góljának köszönhetően a svédek mögött a második helyen végezve továbbjutnak.

1996: Brüsszelben a Paris St. Germain kiharcolja Franciaország első KEK-győzelmét. A párizsiak a döntőben N’Gotty góljával 1-0-ra legyőzik a bécsi Rapidot. Az UEFA-kupában a Bordeaux Münchenben (0-2) és hazai pályán sem (1-3, Dutuel) bír a Bayernnel, így elveszíti a döntőt.

Az angliai Eb-re a románok mögött veretlenül kijutó franciák épp a románok kontójára szerzik meg első pontjaikat (1-0, Dugarry), majd a spanyolok elleni 1-1 (Djorkaeff) után könnyedén vesznek bosszút a bolgárokon (3-1, Blanc, Penev öngól, Loko). A nyolc között a hollandokkal vívott 0-0 után büntetőkkel lépnek tovább. A francia lövők egyike sem hibázik – Zidane, Djorkaeff, Lizarazu, Guérin és Blanc is magabiztos, míg a hollandoknál Seedorf hibázik. A csehek ellen ismét tizenegyesek következnek, s bár a hollandok ellen is magabiztos első öt francia ismét tökéletes, a hatodik lövő Pedros próbálkozását Kouba védi, így a Kadlec révén hatból hatot értékesítő csehek jutnak a döntőbe.

1997: a Paris SG-t sem kerüli el a KEK-címvédők „átka”. A Barcelona Ronaldo tizenegyesével Rotterdamban 1-0-ra legyőzi a párizsiakat. Zinedine Zidane az aranylabda-szavazás harmadik helyezettje.

1998: A franciaországi vb-n a kékek magabiztosan kezdenek Dél-Afrika ellen. Dugarry gólja és Issa öngólja után Henry eredményes, ám Szaúd-Arábia ellen Zidane a kiállítás sorsára jut: a meccset a franciák Henry duplájával valamint Trézeguet és Lizarazu góljaival 4-0-ra nyerik. A csoportelsőségért vívott meccsen Djorkaeff büntetőből szerez vezetést, s bár Michael Laudrup szépít, Petit belövi a győztes gólt. A nyolcaddöntőben a két meccsre eltiltott Zidane-t továbbra is nélkülöző francia válogatott csapnivaló játékkal rukkol elő, Blanc csak a hosszabbításban veszi be Chilavert kapuját (1-0). A nyolc között az olaszok ellen 120 percen át 0-0 az eredmény, viszont a büntetőket a házigazdák lövik jobban (Zidane és Baggio után Lizarazu és Albertini is hibázik, Trézeguet és Costacurta, Henry és Vieri, illetve Blanc is kötélidegű, ám Di Biaggio fölé bombáz, így 1958, 1982 és 1986 után a franciák jutnak az elődöntőbe. Negyedszerre csak sikerült: a Suker góljára Thuram révén kettővel válaszoló hazaiak az 1986 óta revansra váró brazilokkal játszhattak a döntőben egy olyan mérkőzésen, amely a dél-amerikai futballnemzet egyik leggyászosabb teljesítményéről maradt emlékezetes. A franciák Zidane két fejesgóljával már az első félidőben állva hagyták ellenfelüket, s Desailly kiállítása ellenére Petit révén háromra növelték a különbséget, beállítva minden idők legnagyobb döntőbeli gólkülönbségét (3-0).
A vb legjobbja, Zidane nyeri az aranylabdát.

1999: a moszkvai UEFA-kupa döntőben a Parma 3-0-ra legyőzi a Marseille együttesét.

Zidane: az elmúlt évtized egyik legjobb futballistája

Zidane: az elmúlt évtized egyik legjobb futballistája

2000: Franciaország az első csapat, amelyik világbajnokként győz az Európa-bajnokságon. A belga-holland rendezésű tornán a franciák az „Európa-bajnokok csoportjában” előbb Blanc, Henry és Wiltord góljaival 3-0-ra legyőzik a dánokat, majd Henry és Djorkaeff találataival a cseheket is (2-1). A hollandok ellen a francia B-csapat is helytáll: Dugarry és Trezeguet góljaival a világbajnok az 51. percben győzelemre áll, ám ekkor Frank de Boer egyenlít, majd Zenden a győztes találatot is beviszi (2-3). A negyeddöntőben a spanyolok következnek. Zidane a 33. percben szerez vezetést, s Mendieta tizenegyese után Djorkaeff még a szünet előtt Canizares kapujába talál. A folytatásban a spanyolok a legjobb helyzeteiket is elpuskázzák, a 90. percben Raúl büntetőt ront (2-1). A spanyolok után az ibériai félsziget másik képviselője, Portugália állná útját a franciáknak, ám a 19. percben Nuno Gomes hiába szerez vezetést, Henry a második félidőben egyenlít, a hosszabbításban pedig Abel Xavier (vétlen?) kezeése nyomán megítélt büntetőt Zidane bevágja (2-1). Az olaszok elleni döntőben a franciák újra hátrányba kerülnek, Del Pieróék azonban elszórakozzák további helyzeteiket, nem úgy Wiltord, aki a 90. percben egyenlít. A hosszabbításban ismét kapitulál az olasz védelem, Trezeguet egy lecsorgó labdára érkezik a legjobb ütemben (2-1), s így az Eb-aranyak tekintetében a franciák a háromszoros győztes németek nyomába erednek.
Zidane a második helyen végez a France Football év végi szavazásán.

2002: óriási kudarc a koreai-japán közös rendezésű világbajnokságon. A sérült Zidane-t nélkülöző franciák előbb Szenegáltól kapnak ki a nyitómeccsen (0-1), majd Henry kiállítása miatt (sem) bírnak Uruguay csapatával (0-0). A dánok ellen csődöt mond a teljes francia csapat (0-2), amelyik címvédőként rúgott gól nélkül búcsúzik a csoportküzdelmek után.

2003: Thierry Henry Európa második legjobbja a France Football szerint.

2004: a gelsenkircheni BL-döntőben a Porto 3-0-ra elgázolja a Monacót. Göteborgban a Marseille és a Valencia vívja az UEFA-kupa döntőjét. A Barthez kiállítása miatt ember- és gólhátrányba kerülő dél-franciák végül 2-0-ra alulmaradnak.
Portugáliában a válogatottnak nem sikerül a címvédés. Az angolok ellen Zidane szabadrúgása és büntetője jelenti a megváltást (2-1), a horvátok ellen a „langyosabb” játék is belefér. Tudor öngólja után rapaic egyenlít, Prso fordít, azonban Trezeguet góljával egyenlítenek a franciák, akik sokáig Svájccal sem bírnak. Zidane és Vonlanthen gólváltása után Henry a 76. percben előbb megnyugtatja a kedélyeket, majd bebiztosítja a francia csoportelsőséget (3-1). A negyeddöntőben a torna meglepetéscsapata, Görögország Hariszteasz góljával kiejti a 2000-es győztest.

2006: a németországi világbajnokság előtt sokan féltették az „öregjeit” – Zidane-t, Thuramot és Makelelét – a selejtezősorozat hajrájában reaktiváló francia csapatot. A Svájc elleni 0-0 után a Dél-Korea elleni 1-1-gyel, a Henry góljával a 81. percig vezető franciák nem cáfolják meg az őket ért kritikákat, sőt, Togo legyőzése is nehezen sikerül – bár az afrikaiak ellen hatpercnyi futball is elég (Vieira az 55., Henry a 61. percben talált Agassa kapujába). A nyolcaddöntőben Villa tizenegyesével a spanyolok szereznek vezetést, ám a franciák Ribéry révén még a szünet előtt egyenlítenek, majd Vieira találatával előnybe kerülnek (a gól előtt szabálytalanságot reklamáló spanyol kispad tiltakozása közepette). A rendes játékidő hosszabbításában Zidane is betalál a spanyol kapuba. Frankfurtban a címvédő Brazília vár a franciákra, s ezúttal sem képes megszorítani riválisát. A franciák már a középpályán meggátolják a brazilok akciót, elöl viszont Henry és Ribéry rettegésben tartja a brazil védőket, mígnem egy Zidane-Henry akció végén utóbbi a vezetést is megszerzi. A folytatásban nem alakul ki konstans játék, a franciák elődöntőbe jutnak, ahol Portugáliát egy felejthető színvonalú találkozón győzik le (Zidane büntetőből eredményes). A portugáloknak betaláló Zidane az olaszok ellen sem rezzen a tizenegyespontnál, ám az olaszok hamar kiheverik a sokkot, és Materazzi a 19. percben egyenlít. A kiegyenlített találkozó hosszabbításában Zidane és Materazzi összeszólalkozik, a francia középpályás egy fejessel vesz elégtételt, csapata megfogyatkozva futballozza végig a hátralevő időt. 1994-hez hasonlóan ismét tizenegyesek döntenek a vb-aranyról. Pirlo, Wiltord és Materazzi után Trezeguet a lécre bombáz, így a nem vétő olaszok (De Rossi, Del Piero, Grosso) nyernek annak ellenére, hogy Abidal és Sagnol is értékesíti tizenegyesét.
Henry az aranylabda-szavazás harmadik helyén végez, mindössze három ponttal lemaradva a második Buffon mögött.

2007: a 2. selejtezőcsoport második helyén végző francia válogatott kijut a 2008-as Eb-re.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik