A fehér gólya eredetileg a mocsaras ligeterdők madara, amely “beköltözött” az emberlakta településekre, de a nedves területekhez továbbra is kötődik. Fészkét fákra, háztetőkre, kéményekre, kazlakra, vagy villanyoszlopokra, kazánkéményekre, víztornyokra rakja ágakból, fűcsomókból, szénából és sásból.
Közép és Kelet-Európa, valamint a Közel-Kelet fehér gólyái Afrikából térnek vissza fészkelő területükre általában március végén, április elején. Először a hímek jönnek meg, fészket foglalnak és elkezdik tatarozni. A tojók pár nappal később érkeznek.
A faj állománya erősen lecsökkent, Nyugat-Európa néhány országából kipusztult vagy csak költséges programokkal sikerült töredék állományát megmenteni. Jelenlegi magyarországi állománya harmada a múlt század közepén fészkelő párok számának, mintegy ötezer pár. Fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 100 ezer forint.
