– Kemény volt a cseh ellenfél?
Erős ellenfél Petr Vondracek, látszott rajta, hogy nagyon akar győzni, de mivel sikerült betartani a kiötlött taktikát, a meccset idő előtt befejeztük.
– Milyen szerényen fogalmazol! Valójában pontos ütésekkel kiütötted. Nem úgy, mint tavaly, amikor az orosz sztárharcostól, Ignashovtól szenvedtél vereséget. Egy év eltelt, és most győztesen távozhattál a magyar döntőről. Gondolom, elégedett vagy. Vagy ez csak egy állomás a Japán felé vezető úton?
Természetesen elégedett vagyok, de ez az út szempontjából egy lépcsőfok. Szerepel a terveim között, hogy idén kijutok. Ahhoz természetesen a rendkívül erős európai tornán kellene helytállnom, ami azért nem kis falat. Más lenne a helyzet, ha Amerikából indulnék, onnan sokkal kevésbé rögös az út Japánig.
– Mennyit edzettél a meccs előtt?
Hetente 2-3 edzést is tartottam, napi 2-3 edzésem volt, reggel futással kezdtem. Igen megterhelő volt, nemcsak nekem, de a családnak is.
Gáti András fotói a K-1 gáláról (Galéria)
– 17 évesen kezdted a K1-et, lassan 10 éve. A közönség szélesebb rétegei mégis inkább csak mostanában kezdik megismerni és megszeretni ezt a műfajt. Hogy látod a K1 magyarországi helyzetét?
A K-1 az utóbbi időben indult rohamos fejlődésnek, 2000-ben itthon még egyáltalán nem ismerték, 2003-ban volt az első tv-közvetítés, és ekkor már erős külföldi ellenfelek is érkeztek. Jómagam 2005 előtt csak külföldön versenyeztem, így mire a szervezők befuttatták a rendezvényt, a média támogatásával már szélesebb köröket tudott megérinteni.
– Az erős nyugat-európaiak által diktált küzdelemsorozatban mintha a közép-kelet európai harcosok is beérnének. Mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres lehessen ebben a műfajban?
Kelet-Európára jellemző, hogy sok a lehetséges K-1-es harcos. Az oroszoknál például 600 000 igazolt kick-box versenyző van, ez elég magas szám. Az erős mezőny pedig önmagát erősíti. A K-1-ben való sikerhez, nemcsak jó versenyzőnek kell lenni, de jó menedzsment is kell. Engem szerencsére mára egy kisebb csapat segít. Az edzőm nemcsak edzőm, egyben a pszichológusom is, és persze kellenek jó edzőpartnerek, orvosi vizsgálatok – összetett munka ez.
– Ha jól tudom, a K-1-ben nincsenek doppingvizsgálatok, bármit lehet. Te viszont nem használsz anabolikus szteroidokat és más, a “hétköznapi” sportágakban illegális szereket. Miért nem teszed? Hiszen megtehetnéd?
A K-1-ben valóban nem veszik olyan szigorúan a doppingolást, csak drogteszt van. Ezeket a szereket azért nem használom, mert nem vagyok meggyőződve ezek ártalmatlanságáról, s van élet a sport után is.
– És a te életed milyen a sport után?
A sport mint munka, a család után következik.
– A meccs után kaptál egy felkérést, ha jól tudom. Mi ez pontosabban?
Egy országos civil szervezet, a Mozdulj, Magyarország! programsorozatot szervező “Józan Élet” Országos Család- és Egészségvédő Szövetség elnökhelyettese, dr. Mérey Ildikó azzal keresett meg, hogy működjünk együtt a 2008-as programjuk megvalósítása során.
– Miért éppen rád esett a választásuk? Egy lehetséges példaképet látnak benned?
Sok embernek van szüksége arra, hogy buzdítást, segítséget kapjon egy jobb életforma megvalósításában. Ez nemcsak egyéni, de családi kérdés. Ebben én szívesen működök közre.
– A fiadnak mit mondasz, mi a foglalkozásod?
Apa bunyózik.
– Ehhez a sporthoz egy jó adag agresszió is szükséges. Otthon is agresszív ember vagy?
Hogyne, vascsővel nevelem az másfél éves fiamat. Komolyra fordítva a szót, akinek van gyereke, az tudja, nem egyszerű feladat a gyermekek nevelése. A fizikai erő pont ezen a területen nem számít. De itt is állom a sarat. Szeretem a családomat, ezért vannak ők az első helyen!
– Ki tud kihozni a sodrodból?
Néha a gyerekek, de az is ritka. Maximum felemelem a hangomat.
– Ahogy hallgattam a bevonulós zenéket, a tiéd egészen másképpen csendült fel. Miért a Honfoglalás zenéjére esett a választásod?
Egy horvát promóter rám ragasztotta az “Attila the hun” becenevet. Meglovagoltuk a témát, a stúdiós barátom átkeverte a zenét, és pont nekem megfelelő lett.
– A harcon és a családodon kívül mi érdekel? Mit tartasz fontosnak az életben?
A természetben rendszeresen túrázunk a családdal, kedvencem a Pilis. A térkép és a GPS melett szívesen használom a fényképezőgépet, és ismerkedek a gitárral. Tavaly tavasszal a nagyobbik fiunk eljött velünk a túrára, éjszaka 0 fok volt, szabad ég alatt aludtunk mindahányan. Nagyon élveztük! Ilyenkor én viszem a család cókmókját, a kisebbik gyereket pedig a feleségem. Persze nem kell nagy túrákra gondolni.
– Tanúja voltam, amint a japán televízió többször is lencsevégre kapott. Ekkora siker ott a K-1?
Japánban a K-1 akkora siker, mint Amerikában a Superbowl. Nem is lehet mihez hasonlítani itthon. A K-1 nagy népszerűségnek örvend, a társadalom széles rétegei kedvelik. Talán az is hozzájárul, hogy maga a K-1 japán eredetű.
– Mostanában nagy botrányok zajlanak az otthonszülés körül. Igaz, hogy ti is otthon szültetek?
Igen, mi is otthon szültük mindkét gyermekünket. Nekem a testi-lelki biztonság egyaránt fontos, és miután a feleségemről van szó, a végső döntést ő hozta meg ebben a kérdésben. Persze, én is utánanéztem a veszélyeknek és a kockázatoknak, és miután meggyőződtem arról, hogy a szülés nem vakbélműtét, hanem egy természetes folyamat, én sem találtam már feltétlenül szükségesnek az orvosi jelenlétet. Az általam megismert bábák is nagyon hozzáértők és emberiek voltak, a szülések is komplikáció nélkül zajlott, és egyáltalában nem bántuk meg hogy otthon születtek a gyerekeink.
– Mikor látunk legközelebb küzdeni?
Március 29-én Erdélyben fogok küzdeni az április végi amszterdami torna előtt. Nem hiszem, hogy ezeket a meccseket a magyar tv-k élőben közvetítenék, így az érdeklődőknek az internetet és a honlapomat ajánlom.
– Eredményes felkészülést kívánok az amszterdami tornára!
Köszönöm szépen.
