A halál okáról nem számoltak be, de a kórházi szóvivő nyilatkozata szerint két éven át csontvelőrákkal kezelték a színészt.
Schneidert kétszer jelölték Oscar-díjra: először a legjobb mellékszereplő címére 1971-ben a Francia kapcsolat című William Friedkin által rendezett filmben Gene Hackman partnereként, majd 1979-ben a Mindhalálig zene című Bob Fosse-film főszerepéért. Az igazi ismertséget mégis a Cápa filmek hozták legendás sorozata tette.
Képgaléria Roy Scheiderről
A filmszínész politikailag is elkötelezett volt: több civil mozgalomban vett részt, tüntetett többek között az iraki háború ellen is.
Boxolók formázták az orrát
Roy Scheider 1932-ben született a New Jersey állambeli Orange-ben, édesapja német, édesanyja ír származású. Gyerekkorában sportolóként képzelte el a jövőjét, a baseball, az úszás és a box volt a legfontosabb számára (híres orrát egy ifjúkori boxmeccs során szerezte).
Már diákszínészként felfigyeltek rá, később különféle társulatokban játszott, beutazta Európát és Dél-Amerikát, és III. Richárdtól kezdve Harold Pinter műveiig egy sor klasszikus és modern szerepben kipróbálhatta magát.
Klute, Cápa, Mindhalálig zene
Filmvásznon az 1964-es Curse of the Living Corpse című horrorfilmben debütált, melyet még jó néhány hasonló B-kategóriás mozi követett. Az áttörés 1971-ben következett be, amikor a Klute című filmben eljátszotta Jane Fonda stricijét, és már ugyanebben az évben Oscarra jelölték a legjobb epizódszereplőként William Friedkin Francia kapcsolat című mozijában nyújtott teljesítményéért, ahol Gene Hackman volt a partnere.
Steven Spielberg 1975-ös kasszasikere, a Cápa tette világsztárrá, ahol az üdülőhelyi parti rendőrség főnökét alakította. Egy évvel később izgalmas szerepet kapott Dustin Hoffman oldalán a Maraton életre-halálra című thrillerben John Schlesinger jóvoltából, majd hogy elkerülje a beskatulyázást, az 1979-es Bob Fosse rendezte Mindhalálig zene című produkcióban eljátszotta legkedvesebb szerepét, mely talán pályája máig legjelentősebb alakítása volt. A megszállott rendező-koreográfus (Fosse alteregója), akit a hajszolt élet, a szex és a munka infarktusba visz, és aki élet és halál közt a műtőasztalon vizionálja élete nagy művét, alapvetően eltért korábbi és azóta eljátszott szerepeitől.
A szarvasvadászt nem vállalta
A 80-as évek kevésbé jelentős munkákat hoztak: többek közt a Badham-féle Kék Villám, a Cápa folytatása és a 2010: Űrodüsszeia. Scheider az utolsó pillanatban visszamondta az 1979-es A szarvasvadász főszerepét (nem értett egyet a történet befejezésével), melyet végül Robert De Niro kapott meg.
A 90-es években már csak epizódszerepek fűződnek nevéhez. Játszott az Oroszország házban, Cronenberg Meztelen ebédjében és a John Grisham féle Esőcsináló adaptációjában. Scheidert a kilencvenes évek végén sokan a SeaQuest című sci-fi sorozat Bridger kapitányaként ismerték.
A színész az ezredforduló után is feltűnt számos filmben, általában szintén epizódszerepekben. Utolsó filmje a 2005-ös Dracula III. volt.
