MLSZ: káosz a rend jegyében

élén (MTI)” alt=”Két éve az MLSZ
élén (MTI)” border=”0″>

Két éve az MLSZ
élén (MTI)

Szeretném előrebocsátani, nincs szándékomban semmilyen formában megbántani, netán megsérteni az MLSZ jelenlegi elnökét, elnökségi tagjait, csupán annyit teszek, hogy az általa, általuk vezetett labdarúgó-szövetség eddigi tevékenységét az én meglátásaim alapján elemzem. Nem hiszem, hogy nálam lenne a bölcsek köve, és egyáltalán nem állítom, hogy az, amit itt leírok, minden tekintetben megállja a helyét – azaz lehet vele vitatkozni –, de mentségemül szolgáljon, hogy nincs betekintésem a szövetség „titkos” dokumentumaiba, ezért aztán a megtalálható információk és az úgynevezett „beszélni szerető” bennfentesektől kapott, hallott hírek alapján mondhatok véleményt. Persze a dolgok furcsaságán ez mit sem változtat.

Kissé vissza kell menni az időben, egészen addig, amikor elkezdődött a szervezkedés a Bozóky-féle MLSZ megbuktatására. A kiindulási pont az akkor még létező Labdarúgó Liga tájáról indult, amelynek vezetője Kisteleki István volt. Igaz, nem akart ő a Liga első embere lenni, de hát nem tehetett mást, hiszen a tagság szó szerint rátukmálta a címet. Kisteleki aztán szépen lassan leépítette a Ligát, amely manapság már nem létezik. Kisteleki persze MLSZ-elnök sem akart lenni, mert minden porcikája ellenezte, de mit tesz isten, a népakarat – ahogy Mátyást a Duna jegén – őt is „megkoronázta. Az új elnök antréjában bejelentette, mostantól fogva itt rend, fegyelem és törvényesség fog uralkodni. Ennek szellemében kezdett munkálkodni, és aki csak egy kicsit is sandán nézett rá, már a környékén sincs az MLSZ székházának.

Sorozatos balhék

Ezenkívül viszont semmi, de semmi olyan intézkedés nem történt, amely azt jelezte volna, hogy a magyar labdarúgás egy felemelkedő pályára került. Balhék viszont akadtak szép számmal. Nem akarok belemenni a problémás ügyek taglalásába, csupán említenék egyet-kettőt. Ugye ott volt a Ferencváros kizárása az NB I-ből. Nem kérdés, hogy voltak – vannak – problémák a zöldfehéreknél, ám az indulási jog megvonása csak a Ferencvárosnál történt meg, pedig akadtak még többen is, akiknél azt az intézkedést lehetett volna foganatosítani. A közvélemény és a sajtó hiába kérte az MLSZ vezetését, hogy tegyék közzé a licencengedély feltételeit, amelyek alapján megítélik a csapatokat, ez nem történt meg. Így aztán mindenki gondolt azt, amit akart. Kisteleki elnök úr pedig szabadkozott, ő nem tehet semmiről, a szabály az szabály. Már akiknél, mondom én… Aztán ott volt még a Bozóky-ügy, a Berzi-ügy, a Kentaro-ügy vagy éppen az UEFA elnökválasztása.

Eközben persze őrült erővel folyt a munka a szövetségben egy új, az eddigieknél jobb magyar labdarúgásért. Jelentkeztünk az Eb megrendezésére, beindítottuk az OLLÉ-programot, letettük az új edzőcentrum alapkövét Telkiben, és minden ment úgy, mint a karikacsapás. Valóban így volt? Vagy mégsem?

Kisteleki tisztogatott

A szövetség vezetője szerint igen. Kisteleki többször is nyilatkozta, hogy fantasztikus munkát végeznek, és csakis ez az eltökéltség vezethet oda, hogy ismét felemelkedjék a labdarúgásunk. Aki csak egy aprócska mondatban is, de megkérdőjelezte az irányt, vehette is a kalapját. A honi utánpótlás legnagyobb szakemberét, Both Józsefet, Kereki Zoltánt, a gyerkőcök kedvencét, példaképét Nyilasi Tibort, valamint a régi MLSZ meghatározó embereit, akiket nemzetközi szinten elfogadtak, Mezey Györgyöt, Puhl Sándort rövid úton eltávolították a labdarúgás közeléből. A fantasztikus sikertörténet publikálása mögött csak kudarcok voltak és vannak. Az Eb-pályázatunk – amely valóban remek munka volt – megbukott, pedig az eredményhirdetés előtti estén már úgy kommunikálták, hogy nyertünk. Az UEFA–FIFA által agyondicsért OLLE-program száguld mint a szél, már van is egy mintapályánk.

Szóval megy minden, ahogy azt eltervezték.

Hogy közben a labdarúgásunk hihetetlen mélységben van?

Már hallom is, hogy ez csak egy rosszindulatú hozzáállás.

Hát… nem is tudom. De lássuk csak. A bajnokságunk színvonala gyengébb mint valaha. Az élcsapataink nemzetközi szereplése értékelhetetlen. A stadionokban alig vannak nézők. A játékosok többsége – tisztelet a kevés kivételnek – képzetlen, hovatovább ügyetlen. A klubok javarésze anyagi gondokkal küzd és így tovább, és így tovább…

Feltehető a kérdés, hogy miért feledkezem meg a labdarúgó-akadémiákról, hiszen azok jelenthetnék a jövőt.

Nos, erre azt válaszolnám, hogy remek dolog a labdarúgó-akadémia, de sajnos nem segít semmit a honi labdarúgáson, mert ezek az intézmények üzleti vállalkozások, amelyek profitot akarnak, és nem nagyon érdekli őket – jogosan – a hazai helyzet.

—-Világosság a sötétben—-

Van azért egyetlen dolog, amelyért mindenképpen dicséret illeti a szövetséget és annak elnökét. Ez pedig a magyar labdarúgó-válogatott, amely némi világosságot hozott ebbe a nagy sötétségbe. A dicséret azért jár, mert elfogadták, mi több támogatták a Várhidi Péter által előterjesztett javaslatot, mely szerint egy új, totálisan fiatal válogatottat kell építeni. A Várhidi vezette társaság ismét kihozta a stadionba a nézőket, mi több újra szurkolókká változtatta őket. A sok hazai szaktekintély ellenkezése ellenére bebizonyosodott, hogy ez az egyetlen járható út.

Sajnos, a dicséret nem tart sokáig, mert a szövetség elnöke és munkatársai most éppen azon fáradoznak, hogy még ezt az aprócska jót is tönkretegyék. Komolyságuk bizonyítéka, hogy 10-0 arányban megszavazták Várhidi Péter évértékelő beszámolóját, majd nemes egyszerűséggel nem hosszabbítottak vele szerződést. Na persze itt azért bizonyára fel kell menteni néhány elnökségi tagot, akik más véleményen vannak, de mert ragaszkodnak a pozíciójukhoz, nem mondanak ellent a mindenható elnök úrnak.

Ki lesz a kapitány?

Kisteleki pedig új szövetségi kapitányt akar, mert mint mondta a világbajnoki selejtezők sorsolása előtt, minden attól függ, milyen csoportba kerülünk. Ha számunkra esélytelenbe, akkor maradhat minden a régiben, ha nem, új dimenzióba kell helyezni az egészet. Nos, ismerjük a sorsolás eredményét, amelyet az elnök úr nagyszerűnek ítél, vagyis jöhet az új dimenzió. Tovább kell – lehet – jutni a csoportból, mondta az elnök, ám ahhoz változásra van szükség. A változás pedig egy új, nagynevű kapitány. Várhidi nagyszerű szakember, de…

Csak még egy rövidke gondolat a sorsolás utáni programegyeztetéssel kapcsolatban. Az elnök úr, és a varázskalapból előhúzott eddig ismeretlen nemzetközi igazgató – akár az Eb-kudarcnál – ezúttal is sikertörténetként, mi több valóságos sportdiplomáciai robbantásként értékelte az egyeztetést. Magyarán az asztalnál már továbbjutottunk.

Legyen úgy, én ezt őszintén kívánom. Most vissza a kapitánykérdéshez.

Az elnökségnek csak bólintania kell

Várhidi tehát nem kell. Bár ha nem lesz senki, akkor a jó magyar közmondás szerint, ha nincs ló, jó a szamár is elképzeléssel maradhat Várhidi, de az elnök úr hatalmas munkával azon fáradozik, hogy egy neves külföldi üljön a magyar kispadra. Ebben is van egy kis érdekesség, mert Kisteleki elnök úr a legújabb hírek szerint már meg is állapodott a titokzatos új kapitánnyal anélkül, hogy arról az elnökségi tagokat tájékoztatta volna. Egyébként azon a bizonyos elnökségi ülésen felhatalmazták az elnököt, hogy keressen kapitányt, és terjesszen fel neveket, amelyekről majd dönthetnek. Nem azt mondták, hogy állapodjon meg bárkivel, hanem hogy javasoljon új kapitányt. Valójában ennek így is kell történnie, az elnök javaslatot tesz, az elnökség pedig választ. Nos kérem, az elnökség kész helyzet elé van állítva. Az elnök bejelenti majd választottja nevét, és ha az elnökségből valakinek nem tetszik, az vessen magára. És a lehető leggyorsabban mondjon le a mandátumáról…

De ez még mind semmi. Éppen olvasom az interneten, hogy Kisteleki elnök úr Pellády Péterrel is elbeszélgetett, hogy mi lenne ha Matthäus visszatérne. Pellády nyilatkozata szerint Lothar nagyszerűen tudna együtt dolgozni a jelenlegi MLSZ-vezetéssel. Pellády pedig, ugyan nem vállalna semmiféle funkciót a szövetségben, de szívesen segítene a Kentaro-ügy megoldásában.

Na, ez már a vég! Ennyire üres lenne a kassza? És akkor mi a helyzet Kisteleki úr Lothar-öltönyeivel….?

Szóval itt tart a magyar labdarúgás a rend, fegyelem és törvényesség vezérelvével. Hogy mi lesz a fiatal, a közönség által megszeretett magyar válogatottal? Azt csak a jó isten, no meg Kisteleki István tudja.

Amit mi tudunk, vagy legalábbis sejtünk, az pedig az, hogy ez így nem lesz jó. Persze az meg kit érdekel.