Gátőrség
A befektetők a XI. kerületi Önkormányzattal közösen pályázatot írtak ki a gát előtti terület rendezésére. Ennek eredményeként a Turányi Gábor vezette T2a építészstúdió munkatársait bízták meg a gátra szánt vendéglátóépületekből álló sor megtervezésével. Az egészet persze nemcsak építészetileg, de kertészetileg is meg kellett tervezni. Így a két stúdió – az építész, illetve a kertész (Garten Stúdió) – tervezői együtt találták ki a terület átalakításának alapkoncepcióját.
Ennek lényege, hogy miközben a komplexum a nagyváros elvárásainak is megfelel, maradjon meg a hely vízparti jellege is. Legyen ez “valami a Ráday utca és a Velencei-tó partja között”. Fadeszkás sétányok, íves stégek és kövezett főút építésével, valamint jellegzetes Duna-parti növényzet telepítésével oldották meg mindezt.
Panorámakép az épületegyüttesrõl (Fotó: Batár Zsolt) – A képre kattintva eléri a képgalériát!
Az építészek eredetileg arra gondoltak, hogy megpróbálják a gáton már meglévő épületeket – összesen 14 nyaralót, horgászházikót, ilyesmit – felhasználni az új funkciókhoz. Végül azonban – mivel ezek használhatatlannak bizonyultak – csupán a helyüket jegyezték meg, ugyanoda építették az új épületek alapjait, mégpedig az eredeti házak alapterületének megfelelően. Így három kisebb és tizenegy nagyobb építmény került a gátra. Az új épületek formailag leginkább a hatvanas évek Balaton-parti építészetét idézik, jó példa erre a két egymás felé lejtő ferdetetővel fedett, vendéglátóépület.
A szabad kezű építészet
A tervezéskor valamiféle egységes alapkoncepció betartására törekedtek. Az egyetlen irányadó elv az volt, hogy a házak vendéglátó funkciót fognak betölteni. Hiányoztak azonban a konkrét megrendelők, konkrét elképzeléseikkel. Ez egyrészt nagy szabadságot jelentett, másrészt persze komoly nehézséget is, hiszen így nem voltak támpontok. Ezért minden épület rendelkezik konyhai traktussal és nagy szabad terekkel, melyek tetszés szerint továbbalakíthatók. Az egységes elv gyakorlatilag a mai technikai fejlettség adta lehetőségek kihasználásán alapult – miszerint a számítógéppel tervezett, önálló struktúrákat egyedileg le lehet gyártatni.
A tizenegy nagyobb épület acélszerkezetű, ezeket aztán az egyedi tervek szerint legyártott faelemekkel (lapokkal) lehet kitölteni. (Egyszerűen, mint abban a régi, sárga-kék építőjátékban: ha már megvan a váz, a kitöltő felületek szabadon alakíthatók.) A három kisebb épület pedig kártyavárszerűen, öntartó elemekből (színezett műanyag/műgyanta lapokból) épül össze.
Panorámakép terasszal (Fotó: Batár Zsolt) – A képre kattintva megnézheti az egyes épületeket is!
Ezeket a színükkel is kiemelték a tervezők, és közöttük találjuk talán a legbizarrabb formára tervezett házat is. Ennek az épületnek rövidebb homlokzata egy felfele mutató, kissé lapított nyílhoz hasonlít. Megtervezése és megvalósítása tulajdonképpen egy olyan építészeti játék, ami nagy valószínűséggel nem valósulhatott volna meg akkor, amikor már van megrendelő. Pedig a kis építmény abszurditása lehet talán éppen az a vonzerő, ami miatt a vendég inkább ül be majd ide, mint máshova…
További izgalmas lehetőség volt az építészek számára, hogy a különböző magasságú épületek, tetőteraszok lehetővé tették az úgynevezett ötödik homlokzat, vagyis a tető kreatív alakítását. Míg az építész gyakran ezeket az izgalmas felületeket, kompozíciókat csak a Jóisten és a madarak számára tervezi, itt most lehetőség nyílt az emberi szem számára is láthatóvá tenni őket.
Jó példa erre az az épület, melyet a tető fölött egy gerendákkal keresztbe csíkozott elem terítőszerűen borít. Ismét tulajdonképpen funkciótlan konstrukcióról van szó, ami azonban markáns karaktert ad az épületnek, jól megkülönbözteti. Ilyen még a Turányi által kedvelt hornyolt lemezzel befedett, szabadon gyűrt tetőszerkezetű, másik nagyobb épület is: mintha egy nagyobb szél felgyűrte volna a tetősávokat.
Ahogy tetszik
A leendő bérlőknek van tehát miből válogatni: kisebb vagy nagyobb épület, nyitott tetőterasz, kilátótorony vagy grandiózus belső tér… Turányinak sikerült megvalósítania egy olyan szórakozásra és pihenésre szánt épületegyüttest, ami bár jellegzetesen vízparti, mégsem giccses, mégis vízparti, ami nincs tele fölösleges sallangokkal, mégis nagyvárosi. Kicsit Lupa-sziget és kicsit külváros. Építészetileg már kész, de élettel még be kell tölteni…
Ezt az anyagot az egyéb építészeti érdekességekkel együtt az Atrium 2007/4-es (aktuális) száma részletesen bemutatja!
