Kisebb kiszerelésű parfümök és krémek a kézipoggyásztól szeparált, átlátszó nejlonzacskóban, manikűrkészlet és svájci bicska elzárása a feladható poggyászban, a termináltól távolabbi parkírozás, megszaporodó biztonsági kamerák, a pilótafülke elzárása a kíváncsiak elől. Csak néhány az elmúlt hat év folyamán foganatosított biztonsági intézkedések közül annak érdekében, hogy a 9/11-merénylethez hasonló események soha többet ne következhessenek be.
„A folyamatosan bővülő utasforgalom mellett gyorsan kellett reagálnia Ferihegynek is a nemzetközi biztonsági elvárásokra, s ennek eredményeképpen a magyar légikikötő ma megfelel a nemzetközi szabványnak” – adott helyzetképet a hazai viszonyokról a FigyelőNetnek Héjja István nemzetbiztonsági szakértő, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem vezetőoktatója. „Amennyiben új módszerekkel élnének a terroristák, úgy a budapesti légikikötő is képes folyamatosan fejlődni, és igazodni a bevezetésre kerülő nemzetközi biztonsági szabványokhoz” – tette hozzá.
A kutatók azonban nemcsak igyekeznek lépést tartani a terroristák módszereivel, hanem próbálják lekörözni is őket. Így pár éven belül szenzorok kémlelik majd a repülőtereken, illetve a repülőgépeken a szagunkat, a mozdulatainkat, míg a repülőgépek okos „ketyerékkel” lesznek felszerelve.
Röntgen helyett e-orr
A közeljövőben a repülőtereken megbízható szenzortechnológiával bármilyen kis adag robbanószert is teljes mértékben kiszűrhetnek, az új eszköz ugyanis a mérgezőanyag mellett a robbanószer jelenlétének kimutatására is képes. Ezen a téren némi elmaradás tapasztalható még jelenleg: az ionmobilitás spektrométer (IMS) és a röntgensugárzás ugyan képes a gyanúsabbnak mutatkozó tárgyak feltárására, ám a robbanószerek ellen korántsem tökéletes, mivel a terroristák által leginkább használt plasztikbombát képtelen azonosítani. A robbanószert kereső kutyák bevetése mellett pedig egyelőre még nem használnak olyan technológiát, amely a szaglóérzékre épül, legyen szó akár robbanószer, vegyszer vagy a személyek által kibocsátott szag beazonosításáról. Az elektronikus orr nevű, szaglószervre épülő dekódolási rendszer azonban ezen a téren forradalmi újításnak ígérkezik: képes kimutatni és azonosítani a levegő illékony összetevőit, sőt a kutyák szaglásánál harmincszor tökéletesebbnek bizonyult.
A repülőtéri biztonsági kamerák is „felkészültebben” fogják várni az utasok sorát. Szoftvere fel lesz töltve az alapvető emberi viselkedési modellekkel, többek között a repülőtéri terminálokhoz „passzoló” magatartással. Így a kamerák hamarosan már könnyűszerrel kiszúrhatják a viselkedési anomáliákat tanúsító utasokat. Az infravörös kamerák pedig az utasok átvilágítása során a legcsekélyebb hőmérsékleti eltéréseket is jelezhetik, melynek révén a fedélzetre szállás előtt a túlságosan ideges, izzadó – esetleg merényletre készülő – utas könnyen fennakadhat a rostán.
A megvalósításra váró biztonsági lépések közé tartozna az elektronikus szenzoroknak a repülőgépre történő telepítése. Míg az e-orrhoz hasonló szenzorok a repülőgép hőmérsékletét, a légáramlást, illetve a repülőgépen lévő gázkoncentrációt nyomon követve szűrnének le információkat az utasokról, addig a mimikai mozgáson alapuló szenzorok kiértékelnék az utasok magatartását, kiválasztva a gyanús – mint például túlzott idegességre, szapora légzésre utaló – viselkedést.
Ujjlenyomat-leolvasó pilótakabin
A közeljövőben bevezetésre kerülő újabb megoldások alkalmazása is az európai légi biztonság további javítását szolgálná. Többek között páncélozottá tennék a pilótakabin ajtaját, ahová egyébként csupán íriszszkennelés és ujjlenyomat-leolvasás után juthatna be a személyzet. A repülőgépbe szerelt ütközéselkerülő rendszer pedig megakadályozná, hogy a járművet bármilyen épületnek, hegynek, illetve tömegnek vezethessék neki, az automatikus kitérő ugyanis manőverezésbe kezd, amikor bármilyen, az útvonalába kerülő tárgyat érzékel.
A jövőben minden repülőgépbe kamerákat és mikrofonokat telepítenének, amelyek mindenféle gyanús mozgást és beszédet rögzítenének, és erről azonnal értesítenék a pilótát és a repülőgép személyzetét is. A beépítendő rendszer nemcsak érzékeli, hanem egy algoritmussal ki is értékeli a beszédet és a legcsekélyebb mozgást is, s megállapítja, hogy az adott mozgás vagy éppen beszédfoszlány jelent-e bármiféle veszélyt a repülőgépre és annak utasaira.
