Az orosz állami televízió 2005 decemberi bemutatóján a nézők csaknem 60 százaléka ült le a képernyők elé, hogy végre láthassa egy lázasan várt hazai sorozat, A Mester és Margarita első epizódját!
A világirodalom egyik leghányattatottabb sorsú – mégis legnagyobb hatású alkotása – Mihail Afanaszjevics Bulgakov főműve, A Mester és Margarita. A regény a forradalom és a moszkvai irodalmi élet szatírája, s egyben a Faust-legenda újraértelmezése. Mindezt egy olyan, időben és térben többdimenziós történetben, melyben megfér a mágikus realizmus, a fantasztikum és a groteszk minden stíluseleme.
Bulgakov tizenkét éven át írta a művet, s gyaníthatóan nem fejezte be: az alkotás folyamatának a testi és lelki szenvedésektől megkínzott, már hosszú ideje fekvőbeteg, s alig látó író halála vetett véget. A könyv eztán 26 évig nem jelenhetett meg, csak 1966-ban látott napvilágot egy erősen cenzúrázott változata. Az elszigeteltségben, elhallgattatásban és többször nyomorban élő Bulgakov, bár tisztában volt kvalitásaival („íróként sokkal – sőt, összehasonlíthatatlanul – erősebb vagyok mindazoknál, akiket ismerek” – jegyezte fel naplójában), talán soha nem remélt ekkora sikert a világban, de mindenekelőtt hazájában.
„Szolzsenyicin könyvei szovjetellenesek voltak, de nem szabadították fel az embert, inkább jobban leigázták azzal, hogy felvilágosítottak bennünket: mennyire rabok vagyunk. A Mester és Margarita még az alkotói szándékok szerint sem volt szovjetellenes, ám ettől függetlenül olvasása azonnal felszabadított. A regény nem valamiféle avult eszméktől szabadított meg, hanem a dolgok általános rendjének hipnózisától” – fogalmazta meg Viktor Pelevin kortárs orosz író sokak véleményét.
A Mester és Margarita megfilmesítésére a siker ellenére elég kevesen vállalkoztak. Andrzej Wajda 1971-ben készített egy tévéváltozatot belőle, de csak az újtestamentumi szálból (Piltátus és mások). A jugoszláv Aleksandar Petrovic 1972-ben forgatta a maga verzióját Ugo Tognazzival és Alain Clunyval a főszerepben, s készült egy hétrészes lengyel tévésorozat is (1988, rendező: Maciek Wojtyszko). Elem Klimov Hollywooddal közös kooprodukciót készült filmre vinni, de terve nem valósult meg. 1994-ben viszont Jurij Kara leforgatta a filmet, amit azonban azóta sem látott senki: először a producerekkel, majd az örökösökkel veszett össze, végül, úgy tűnik, a tekercseknek nyoma veszett.
Ilyen filmes előzmények után fogott hozzá 2000-ben a Szolzsenyicin-díjas Vlagyimir Bortko, A pétervári banditák és A félkegyelmű sikeres és népszerű rendezője A Mester és Margaritához. Az igen látványos, az orosz vagy oroszul beszélő színészek színe-javát felvonultató, sajátos hangulatú és hiteles atmoszférájú, nagy műgonddal megalkotott mű 10 rendkívül lebilincselő részben dolgozza fel a regényt. A Duna televízió nézői március 25-től öt héten át két-két epizódot tekinthetnek meg vasárnap esténként.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
