A Maestro című animációs filmet az Oscar-jelölésnek köszönhetően már láthattuk a tévékben. Ha nem került volna előtérbe, hol fért volna hozzá a közönség? Van az animációs filmeknek fóruma?
Általában animációs filmről nem lehet beszélni, külön kell választani az alfajait. Az egész estés animációs filmek bekerülnek a moziforgalmazásba, bemutatják a televíziók, kijönnek DVD-n. Gondoljunk csak, mondjuk a Verdákra vagy a Táncoló talpakra. Nagyon népszerű műfaj a rajzfilmcsatornákra készülő animációs sorozat, főleg amióta beköszöntött – Umberto Eco-i megfogalmazással – a neotévé korszak, a sokcsatornás, távkapcsolóval jellemezhető televíziós kultúra. Kialakultak a tematikus csatornák. Az egyik sporttal foglalkozik, a másik könnyűzenével, a harmadik komolyzenével, és vannak csatornák, amelyek a rajzfilmekkel. Ennek a kiszolgálása is a rajzfilmes háttéripar feladata.
Az egyik legnagyobb felhasználási területe az animációnak a reklám, valamint az összes tévés arculati elem kialakítása. Nincs olyan tíz perc, amelyben ne lenne valamilyen animáció. Az internet szintén elképzelhetetlen enélkül. Emellett ma már szinte minden játékfilm utólagos trükkökkel, és egyéb animációs konstrukciókkal készül. Nagyon nehéz eldönteni egy mai filmről, hogy mennyi benne a játékfilmes és mennyi benne az animációs elem. Gondoljunk csak a Gyűrűk ura vagy a Harry Potter filmekre: nem hiszem, hogy volna ember, aki el tudná dönteni, hogy ezek inkább animációk vagy inkább játékfilmek. A legutóbbi Luc Besson film, az Arthur és a villangók szintén egy ilyen köztes műfaj.
Ezek a folyamatok a szemünk előtt játszódnak. De mi a helyzet a szerzői animációs filmekkel, amiket csak néhány fesztiválon lehet megnézni?
Ezeket a filmeket valóban a különböző fesztiválokon mutatják be, de ez nem jelent nagyon szűk nézői réteget. A Maestrot is elküldtük közel száz fesztiválra, ezek közül hetvenben volt versenyfilm. Ha ezt a hetven fesztivált vesszük alapul, és átlagban számolunk 100 nézőt, akkor már az jön ki, hogy nem is olyan kevés emberhez jutott el. Ezeknek a – tudományból vett példával az alapkutatáshoz hasonlítható -, egyedi rövidfilmeknek egyébként van egy pici laboratóriumi jellege, kicsit az alanyi költészethez is hasonlítanak, de a gyártási szisztémájuk mégis olyan, hogy nem egy emberes, hanem stáb kell hozzá. 
Egyébként a Maestrót korábban is műsorra tűzték a televíziók, de nyilván nem volt ekkora felhajtás körülötte. A tévéknek is meg kell tanulni kialakítani azt a közönségréteget, amely várja, vagy akár kiköveteli például az animációs filmeket.
A moziban való megjelenés teljesen reménytelen?
A rövidfilm – függetlenül attól, hogy dokumentumfilm, játékfilm vagy animáció – nem tűri el a „magányos” bemutatást. Szereti, ha más filmekkel együtt kerül a nézők elé. Ez az oka, hogy a fesztiválok a fő terepei ezeknek, ahol összeállítanak egy nyolcvan perces blokkot a rövidfilmekből. Ez együtt levetítve nagyjából egy egész estés film hosszának felel meg. Ugyanakkor olyan is van, hogy egy-két rövidfilm bekerül a nagyjátékfilmek előtt a mozikba. Néhány évvel ezelőtt egy korábbi filmem, az Ikarosz a berlini filmfesztiválon az Angol betegnek volt a kísérőfilmje, azzal együtt tartottuk a világpremiert is.
M. Tóth Géza
Animációs filmrendező
Eddig kb. 120 animációs televíziószignált, -reklámot és -főcímet, és öt egyedi animációs filmet készített, amelyeket nagy sikerrel mutattak be a világ több mint 50 filmfesztiválján. Több „összművészeti” produkció társszerzője. Tanít a Magyar Iparművészeti Egyetemen, vendégtanárként Londonban (Royal College of Art), Tallinban (Észtország), Ahmedabadban (India), és a Baden-Württembergi (Németország) Filmakadémián dolgozott.
Igen is meg nem is. A mi kis stúdiónk nem egy kimondott gyártóstúdió. Én leginkább a tanításból élek, az animációs stúdiónak nem kell a megélhetésemet biztosítani. Nyilván anyagilag függetlennek kell lennie a stúdiónak, meg kell teremteni, ami a stúdió fönntartásához szükséges, de az elsődleges szempont nem a termelés. Ez egy műhely, ahol olyan munkákat hozunk létre, amelyek valami miatt fontosak számunkra.
Nagyon fontos szerepet kap az Ön alkotásaiban a zene. Így volt ez a Bartók-adaptációkban, de így van ez a Maestróban is. Először készül el a zene és erre a rajzfilm, vagy fordítva?
Kiskorom óta zenélek, a családomban is mindenki zenél. Állandóan ott van a zene a mindennapunkban. Nagyon régen dolgozom együtt Pacsay Attilával, aki a Maestrónak is a zeneszerzője. Mindig párhuzamosan alakul a kép és a zene, tehát nem a film készül el először, és hozzá írja Attila a zenét. Abban a pillanatban, ahogy a forgatókönyv elkészül, leülünk együtt és elkezdjük „gyúrni az anyagot”.
Elégedett a jelenlegi munkájával? Nyilván most nagy stúdiók fogják megkörnyékezni. Nem szeretne a Walt Disney-nél, vagy a Pixar-nál dolgozni?
Nagyon elégedett vagyok, kiegyensúlyozott a jelenlegi felállással. Nem vágyam a nagy amerikai stúdiókban dolgozni.
