Már a kormány mögött sem az igazi, 190 centis magasságban hordott fejem búbja néha súrolja a plafont, de a kilátás egyelőre elfeledteti ezt a kényelmetlenséget. Kulcs a helyére, fordít, még az egyik műszer aljáról a képembe vigyorog egy kos feje, majd indul a menet.
Figyelemreméltó, hogy a DaimlerChrysler nem talált házon belül megfelelő dízelszívet a Caliberbe, így a Volkswagentől kölcsönzött 2,0 literes blokk került az autó orrába. Nem mintha bármi gond lenne a választással, hiszen a 140 lovas motor könnyedén elbánik a kívül-belül rémisztően masszívnak látszó karosszériával és még túl sok szénhidrogén-származékot sem éget el közben. Csak nem értjük miért VW. Illetve azért sejtjük, így biztosan olcsóbban lehet összehozni.
Amerikai életérzés
Belül azonban nyoma sincs az óriási térnek (vezess.hu)
Az amerikai fílingből mindössze az érthetetlenül ingerszegény, hitvány műanyagokkal gazdagon telezsúfolt utastér ugrik be elsőre, majd közvetlenül utána a minden apróságért jajveszékelő, kolompoló számítógép. Siralmas belsőterében azért néhol akadnak frappáns ötletek is, így látni némi fényt az amerikai kocsik belsőteréért felelős osztályon ügyködők szemében.
Műszerfala már megosztotta a kocsiban ülőket, volt, aki idegenkedett a fehér számlapoktól, volt, akinek tetszett, de abban mindenki egyetértett, hogy éjszaka nagyon látványos. Nem csak a műszerek számlapjai derengenek a szabvány halványkék fényben, hanem a pohártartó alja és a középkonzol kapcsolói is.
Ellentétben az előbb felsorolt kiegészítőkkel, a csomagtartóba költözött kihajtható hangfalat viszont nyugodtan elvihetné az ördög. Amellett, hogy ronda, mint egy kínai piacos Ponasenic, – még egy villogó LED-sor kellene rá a tökéletes hatás érdekében, – még a fél csomagtartót is elfoglalja, inkább szánalmat kelt, nem való nyitott ajtós néppukkasztó bömböltetésre.
Nálunk jó pontot értek a kormány hátuljára száműzött kapcsolók is. Nem látszanak, nem kell rájuk sok-sok buta feliratokat festeni, de kézre állnak, és működésük is annyira logikusra sikerült, hogy ronda előítéleteink miatt ezt sem merjük az amerikaiak számlájára írni.
Nem olcsó mulatság
Számos gyengesége, méretéhez képest szűkre szabott belseje ellenére mindannyian sajnáltuk, mikor végül vissza kellett adni.
A látványos mûszerfal (vezess.hu)
Vezetni meglepően jó érzés volt, ami a masszív, szinte terepjárós forma, az izmos, agilis motor és a hatfokozatú váltó közös érdeme. Muszáj is hogy a vezető figyelmét teljesen lekösse az autózás élvezete, mert ha tekintete csupán néhány másodpercre is a Dodge belsejét fürkészi, bánatában menthetetlenül szörnyethal.
Kintről nézve már sokkal jobb a helyzet, fiatalos, agresszív formája, óriási króm kereke szinte mindenkit megfogott, még a vasárnap hajnalban igazoltató rendőrt is jobban érdekelte a kocsi, mint a vezetéshez nélkülözhetetlen papírok megléte.
Tisztességesen helytállt a Makó környéki süppedős, homokos utakon is és a gatyánkat sem kellett otthagyni a benzinkúton. Aki viszont ilyen autó vásárlásán elmélkedik, annak búcsút kell venni az előbb nevezett alsóneműtől, hiszen hatmillió feletti alapárával kategóriájában kifejezetten drágának számít, igaz, ezért a pénzért nem egy hétköznapi kinézetű kocsit vihet haza a vásárló.
