Ha Aggtelek felé utazunk, a Borsodi-dombságra érve, Keleméren ágazik le egy kis út Gömörszőlős felé. A falu határát a szokványos kék-fehér településjelző tábla mellett egy szépen faragott, festett tábla is jelzi. Egy zsákfaluba érkezünk, ahonnan már nem visz tovább autóút, így legfeljebb a kék jelzésű turistaúton juthatunk el Aggtelekre. A falu régi neve Poszoba volt, 1906-tól a szőlőkultúra emlékeként keresztelték át Gömörszőlősre. Ez az egyetlen községünk, amely ma is őrzi a történelmi Gömör nevét.
Gömörszőlős – a többi magyarországi sorstársához hasonlóan – magán viseli a zsákfalvak minden áldását és átkát. A falu fölött, a domboldalban húzódik a temető, ahol már régóta jóval többen vannak, mint lent a faluban élők. A falu lélekszáma az elmúlt években átlépte a bűvös határt: száz alá csökkent. Ha végigsétálunk a fő utcán szembetűnik, hogy a házak garmadája üresen áll; a csendet pedig nem veri fel gyermekzsivaj. A faluban már a hatvanas években megszűnt az iskola, a lakosság nagy része ma már nyugdíjas.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy éppen félreeső, határmenti fekvése miatt nem települt a környékére szennyező nagyipar, nincs hatalmas átmenő autóforgalom, és bár az idő vasfoga kikezdte a régi házakat, a falu képét alig bontja meg egy-egy új építésű ház. A faluban sétálva óhatatlanul feltűnik egy nem éppen szokványos telefonfülke; a cseréptetővel fedett, faragott fadíszítésű fülke bátran vetekedhetne az ’ország legszebb telefonfülkéje’ címért.
Biogazdálkodás, gyapjúfeldolgozás
Gömörszőlős korábban leginkább a műemlék jellegű, festett fakazettás mennyezetű templomáról volt ismert (Tompa Mihály is megfordult itt), az elmúlt időszakban azonban egyre inkább a ’fenntartható faluként’ vonult be a köztudatba. A miskolci székhelyű Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány a kilencvenes évek elején indította el itt az ökofalu programot.
Céljuk, hogy meghonosítsák a természetkímélő biogazdálkodást, felelevenítsék a már kihalóban lévő népi mesterségeket, népi díszítő motívumokat, és kihasználva Aggtelek és Jósvafő közelségét „oda csábítsák” a turisták egy részét.
Egy kisléptékű, a természettel harmóniában lévő gazdálkodás megteremtése megélhetést biztosíthatna a helyi lakosságnak, és ezzel lehetőséget nyújtana a helyben maradásra. A térséget ugyanis az országos átlag feletti munkanélküliség és elvándorlás sújtja.
A szelíd, dimbes-dombos táj és az „ökofalu program” ma már sokakat vonz a térségbe. A faluba érkező csoportoknak vezetést tartanak, melynek keretében betekintést nyerhetnek a biogazdálkodás rejtelmeibe, megtekinthetik az alapítvány biogazdaságát és a gyapjúfeldolgozó műhelyét. Ez utóbbiban évszázados gépek állnak, pontosabban nem csak állnak, hanem működnek is. A látogatók végigkísérhetik a termékkészítés egész folyamatát a nyers gyapjútól a késztermékig.
A termékkészítésbe több környékbeli lakos is bekapcsolódott, és habár jelenleg számukra ez még nem nyújt biztos megélhetést, jövedelem-kiegészítés szempontjából nem elhanyagolható.
Az alapítvány oktatóközpontjában gyerekcsoportoknak hagyományőrző kézműves foglalkozásokat, felnőtteknek fenntartható fejlődésről és környezetkímélő technológiákról szóló eladásokat, tréningeket tartanak.
Hasonló alapelvek, eltérő kivitelezés
Gömörszőlős nem az egyetlen ökofalu-kezdeményezés Magyarországon, a rendszerváltást követő években több próbálkozás is indult e téren. A maga nemében mindegyik egyedi, hiszen a helyi adottságokhoz igazodva, a kezdeményezők egyéni elképzelésétől függően alakultak ki.
Míg Gömörszőlősön egy még élő faluba próbálnak életet lehelni, és új lakókat odavonzani, a Baranya megyei Gyűrűfűt egy, a hetvenes években teljesen kihalt falu helyén alapította újjá néhány család.
Más helyzetben volt Somogy megyében, Visnye közelében található Visnyeszéplak. Ez a falu még élő település volt, bár a lakosság száma alig érte el akkor a harminc főt, amikor a kilencvenes évek elején fiatal családok költöztek oda. Jelenleg mintegy száz fő lakik a faluban. Mivel itt még álltak a régi házak, az új lakók jórészt ezekbe költöztek be, de ma már új építésűek is vannak.
Ésszerű energiahasználat, kevés hulladék
Az ökofalu szó hallatán sokan kőkorszaki körülményekre gondolnak, holott erről szó sincs. Az ökofalvak kezdeményezőinek célja – habár más-más módon és formában – egyfajta elszakadás a fogyasztói társadalom pénzcentrikus világától, és egy mértékletesebb, visszafogottabb, természettel harmonizáló életmód megteremtése. Tevékenységük során igyekeznek minimálisra szorítani a hulladéktermelést és az energiaszükségletet, valamint a környező településektől való függőséget.
Visnyeszéplak, Gyűrűfű vagy Galgahévíz lakóinak nem kell lemondaniuk a „megszokott kényelemről”, hiszen víz, villany ugyanúgy van, mint bármely más településen, viszont alternatív technológiákkal igyekeznek kiváltani a kívülről érkező energia egy részét, és ezzel csökkenteni a függőséget. A fűtést többnyire faelgázosító kazánokkal, vagyis helyben oldják meg. A szennyvíz kezelésére alternatív szennyvíztisztítót, a házak építésénél, pedig régi technológiákat – vályog, szalma – alkalmaznak.
A gazdálkodás vegyszermentesen történik. A visnyeszéplakiak nem járnak be a környező településekre dolgozni, hanem mindenki helyben próbál olyan tevékenységet űzni, amiből biztosíthatja a megélhetését. A falu ma már megtermeli a lakók teljes élelmiszerszükségletét.
Élénk közösségi élet
Ezzel szemben Gyűrűfőn a 8-9 családból – összesen mintegy 30 fő – csak két család foglalkozik megélhetésszerűen gazdálkodással, a többiek Pécsre járnak dolgozni, de vannak otthon dolgozó szellemi foglalkozásúak. A Galgahévizen élők szintén helyben (biogadaság, turizmus), illetve a környező településeken dolgoznak.
Mivel ezekre a falvakra jellemző az erősebb közösségtudat és a többi falvakhoz képest intenzívebb közösségi élet, ha valaki itt szeretne letelepedni nem csak pénzre van szüksége, hanem magáénak kell vallania egyfajta „zöld gondolkodásmódot”, mértékletességet, és a közösségért való tenni akarást.
„Nem üdülő falut vagy alvó települést szeretnénk. Gyűrűfű olyan emberek számára áll nyitva, akik „használják” a falut, akik ott élnek. Nem lakosokat várunk, hanem szomszédokat, barátokat, akikkel együtt tudunk dolgozni a falu építésén” – mondta Kilián Imre, Gyűrűfű egyik alapítója.
