A tudósok fölfedezték, hogy az egerekben súlyos immunreakciókat váltott ki, amikor megfertőzték őket az újraalkotott vírussal. Az amerikai kutatócsoport úgy véli, hogy a szélsőséges immunválasz valószínűleg arra ösztönözhette a szervezetet, hogy saját sejtjeit kezdje pusztítani, ami még halálosabbá tette az influenzát. A Nature folyóiratban publikált tanulmány feltehetőleg elősegíti az új kezelésmódok kifejlesztését.
Az 1918-as világjárvány 50 millió áldozatot szedett. Úgy gondolják, hogy a fertőzés a madarakról terjedt az emberekre, és legnagyobb mértékben a fiatal felnőtteket sújtotta.
A tudósok az USA-ban rekonstruálták a H1N1 vírust azért, hogy jobban megértsék, hogyan vált olyan hatékony gyilkossá, és nem utolsósorban azért, hogy kibővítsék tudásukat a jelenlegi H5N1 madárinfluenza-járvány fenyegetésének elhárításához.
A kutatók egereket fertőztek meg az újraalkotott influenzavírussal. Funkcionális genomanalízist használva fölfedezték, hogy az egerek immunrendszere hevesen reagált a fertőzésre, és egészen az állatok több nappal később bekövetkezett haláláig aktív maradt. Ezzel egy időben az állatok súlyos tüdőbetegségben is szenvedtek, ami jellemző a vírus okozta fertőzésre.
A H5N1 megértése
Dr. John Kash, a tanulmány vezető szerzője és a Washingtoni Egyetem mikrobiológia-professzora így nyilatkozott: – „Úgy véljük, az történik, hogy a fertőzött szervezet gyulladásos válaszreakcióját rendkívüli mértékben aktiválja a vírus, és ez a válasz sokkalta károsabbá teszi a vírust a gazdaszervezetre nézve. A fertőzött egyed immunrendszere feltehetőleg túlzott mértékben reagál, és túl sok sejtet pusztít el, ami alapvetően hozzájárul ahhoz, hogy a vírus még hatékonyabb kórokozó legyen.”
Dr. Christopher Basler, a cikk társszerzője, a New York-i Mount Sinai Orvosegyetem munkatársa elmondta, hogy a következőkben megismétlik a kísérleteket, de részletesen kielemzik, mit is csinál az immunrendszer, hogy megértsék, miért reagál olyan hevesen, és miért nem sikerül mégsem leküzdenie a fertőzést.
A tudósok egyetértenek abban, hogy a vírus jobb megismerése segítséget jelent az influenza elleni küzdelemben.
Paul Hunter, a Kelet-Angliai Egyetem egészségvédelemmel foglalkozó professzora kijelentette, hogy a mostani madárinfluenzában elhunyt emberek halála nagyon hasonlított azokéhoz, akik az 1918-as járványban haltak meg.
„A mostani vírus és az 1918 táján felbukkant társa között jószerivel csak az a különbség, hogy a jelenleginél még nem fejlődött ki az emberről emberre való gyors terjedés képessége. Nagyon fontos az 1918-as vírus tanulmányozása, hogy megértsük a mostani madárinfluenza-vírust.”
