A maga idején óriási felzúdulást keltő modern építmény időközben elfogadottá vált mind a művészeti közvélemény, mind a látogatók zöme számára, mivel a történelmi palotát éppenséggel kiemeli az új acél-üveg konstrukció. Időközben viszont annyira megnőtt a látogatók száma, hogy a piramis által behatárolt tér, amely a látogatók fogadására és elosztására szolgáló praktikus megoldásnak számított, ma már szűk erre a célra.
4 millióból évi 9 millió látogató
Az építész elmondta a Le Monde című párizsi lapnak: amikor elkezdett dolgozni a projekten, évi 4 millió látogatóval számoltak. Valójában már a 90-es évek elején 5 millió múzeumnézőt fogadott a Louvre, 2005-ben pedig már 7,5 milliót, 2010 után pedig 9 millióra számítanak. „A Louvre a világ legszebb múzeuma – fejtette ki Pei –, mivel a régi palota és a múzeum együttélése páratlan siker. Mára azonban a fogadótér, amelyet a piramis jelez, túlzsúfolttá és rettenetesen zajossá vált.”
Egyelőre nincs megfelelő anyagi forrás
Ebben közrejátszott a terrorizmus veszélye is 2001. szeptember 11. után, mivel nagy teret igénylő és a mozgást fékező biztonsági berendezéseket tett szükségessé. Henri Loyrette, a Louvre főigazgatója egyelőre semmiféle forrással nem rendelkezik ahhoz, hogy változtasson a helyzeten, de fontosnak tartja, hogy Pei segítségével tanulmányozza, mit lehet tenni: egyrészt azért, mert az amerikai építész nevéhez kapcsolódik az új tér kialakítása, másrészt azért is, mert kevesen ismerik úgy az épületet, mint ő.
Az építész szeptemberig megvizsgál több átépítési, illetve átrendezési javaslatot és olyan indítványt tesz, amely – tiszteletben tartva az épület architektúráját és tartós megoldást nyújt. Felmerülhet a könyvesbolt, az étterem, az információ áthelyezésének lehetősége. Ezt azonban már nem Pei fogja kivitelezni, ez az igazgatóság dolga lesz. „Nekem ma már nincs energiám egy új építkezéshez” – mondja a Louvre piramisának megálmodója.
