Talán kevesen gondolták, hogy az amerikai csapat megszorongathatja a sokkal esélyesebbnek kikiáltott olaszokat, pedig nemhogy így történt, de még győzhettek is volna a tengerentúliak. Mindkét gárda hősies küzdelmet folytatott a győzelemért, de maradt az 1-1-es döntetlen.
A meccs eleje is nagyon keményen indult, mindkét csapat játékosai feltüzelve vetették bele magukat a mérkőzésbe, de különösen feltűnő volt az amerikaiak harciassága és gyors játéka. Az első félidő felében abszolút Bruce Arena legénysége mutatott be hatékonyabb játékot, szinte extázisban játszottak. Ziccereket dolgoztak ki, amiket annak rendje és módja szerint el is puskáztak. Meglepő volt, hogy az olaszok mennyire lassan, körülményesen és kényelmesen indították a meccset.
Aztán ahogy lenni szokott, egy ellentámadás végén, egy pontrúgást követően szép fejesgóllal, a semmiből szereztek vezetést az olaszok. Alig pár percre rá Donovanék egyenlítettek, igaz ahhoz is egy olasz kellett: Zaccardo felszabadítás helyett suta mozdulattal a saját kapujába lőtt egy szögletből befelé csapódó labdát. A gól utáni percben De Rossi brutális arcba könyöklése miatt egy emberrel kevesebben lettek Lippi tanítványai, így felsejlett, hogy a sokkal aktívabb, és kapura veszélyesebb amerikaiaknak talán könnyebb lesz saját maguktól is gólt elérniük. 
Itt még volt ok az örömre (AFP)
Támadtak továbbra is Arena játékosai, az ember rá is csodálkozott, hogy honnan-e hatalmas formajavulás, aztán a félidő végén egy butaság miatt tőlük is kiállítottak egy játékost. A szünet után a meccs hamarjában drámai fordulatot hozott: Eddie Pope védőt is leküldte a bíró a pályáról, ekkor már csupán kilencen maradtak a tengeren túliak. Sok idő nem telt el, és gyakorlatilag az olaszok is újra megfogyatkoztak: a sérült Perrotát már nem lehetett lecserélni, hiszen addigra már mindhárom cserelehetőségét kihasználta az olasz kapitány.
Kilenc a kilenc és féllel szemben – mindez nem látszott meg a minőségen, mert mindkét csapat derekasan kitett magáért. Az amerikaiaknak még arra is futotta az erejükből, hogy gólt szerezzenek, azt azonban – tévesen – nem adta meg az egész meccsen meglehetősen furcsa felfogásban közreműködő uruguay-i Jorge Luis Larrionda bíró. A mérkőzés 80. percéig mindkét gárda egyértelműen a győzelemre hajtott, és ez elsősorban az amerikaiakra vonatkozóan érdemel különös tiszteletet. 
Itt a piros! Harmadszorra… (AP)
Az utolsó percekben Del Piero kétszer is eldönthette volna az összecsapást, de Keller kapus fantasztikus vetődéseivel megakadályozta őt ebben. Az amerikaiaknál Beasley és Donovan óriási formában játszott, utóbbi hosszú idő után játszott végre klasszishoz méltóan. Az olaszoknál ma nem volt igazából kiemelkedő teljesítmény, talán csak Pirlot lehetne kiemelni. Mindenesetre nagy lehetőséget puskáztak el azzal, hogy a nekik álló meccset nem nyerték meg.
Ezzel az 1-1-es végeredménnyel még az amerikaiaknak sem kell végleg lemondani arról a tervükről, hogy továbbjussanak. Rendkívül feszült lesz az utolsó forduló, amelynek elsőszámú esélyese továbbra is Olaszország válogatottja, csakhogy nekik a mindig életveszélyes csehekkel kell majd farkasszemet nézniük.
Olaszország-Amerikai Egyesült Államok 1-1
Gólszerző: Gilardino (22.), ill. Zaccardo (27., öngól)
Sárga lap: Totti (5.), Cherundolo (70.), ill. Pope (21.)
Kiállítás: De Rossi (28.), ill. Mastroeni (44.), Pope (47.)
