“Nem harcolok semmiféle pozícióért, ha esetleg a miniszterelnök felkérne, átgondolnám a dolgot”- erősítette meg a kultuszminiszter korábbi nyilatkozatát. Bozóki szerint szerencsés volna, ha külön maradna a kulturális tárca, esetleg meggondolandó a turisztika területével való szorosabb kapcsolat. Ez utóbbit az indokolja, hogy a hazánkba érkező külföldi vendégek jó része kulturális fogyasztás céljából (is) jön Magyarországra.
A szabadság kultúrája
A kulturális miniszter és egyik főtanácsadója, Sebők Marcel pénteken sajtóbeszélgetés keretében ismertette az április végére elkészült A szabadság kultúrája című kulturális stratégiát. „A dokumentum a következő 15 évre szóló kultúrpolitikai ajánlás, amely négy kiemelt fejlesztésre fókuszál: a kultúra közösségteremtő szerepére, a tárgyi és szellemi kulturális örökség gondozására, a kortárs kultúrára és a kulturális esélyegyenlőség biztosítására.
A sajtóbeszélgetésen Bozóki András az elmúlt másfél év eredményeiről szólva elmondta, hogy az idő rövidsége, a kampány kezdete miatt nem igazán tudtak az általa szorgalmazott folyamatok beindulni, de így is érezhető volt az a törekvése, hogy az elitkultúra mellett nagyobb hangsúlyhoz jutott a kortárs,és a tömegkultúra. E mellett kiemelte, hogy a pályázatok átláthatóbbá váltak, és fokozódott a kultúra közösségteremtő és –fenntartó szerepe. Mint fogalmazott, szakított a Horty-korszakból eredő kultúrfölény elvével éppúgy, mint az aczéli TTT (tilt, tűr, támogat) gyakorlattal.
A szabadság kultúráját ismertetve Sebők Marcell, a stratégia egyik kidolgozója elmondta, hogy ez egy olyan ajánlás-rendszer, amelyet – bárki legyen is a következő kultuszirányítás élén – érdemes megfogadnia. Mint mondta, ebben a kulturális gyakorlat és elmélet összevetésére tettek kísérletet, s ez lesz a dolga a következő kormánynak is.
Az Opera-ügy nem személyi kérdés
Kérdésre Bozóki megerősítette, hogy nem kíván közvetlenül beleszólni az Operában kialakult vitába, de mint mondta „egy moderáló, közvetítő, egyeztető szerepet játsszunk, és hogyha kell, akkor be kell avatkozni. De abban reménykedünk, hogy megtaláljuk a megoldást.” Cáfolta, hogy a Magyar Állami Operaház jelenlegi vezetésének mandátumának megvonásáról gondolkodna, és kiemelte, hogy az intézményben kialakult helyzet csak részben személyi kérdés, a személyi ellentétek pedig elterelik a figyelmet a lényegről, a modernizáció szükségességéről. Kijelentette ugyanakkor, hogy nem ragaszkodik személyekhez.
Bozóki András hangsúlyozta: a kormány természetesen tudja, hogy különös a felelőssége a kérdésben, hiszen Operából csak egy van, ami nem bukhat el. Ez azonban “nem lehet érv a mellett, hogy számolatlanul öntsük a pénzt egy feneketlen kútba”. A miniszter leszögezte, hogy a támogatást számon kérhetővé kell tenni, az állam valamifajta kontrollt szeretne gyakorolni a nagy nemzeti intézmények vezetői felett. Az utolsó szocialista nagyüzemnek is tekinthető Operát nem zárják be, az intézmény azonban veszteségeket termel, ezért bárki is lenne a főigazgató, a 10 százalék körüli elbocsátást végrehajtaná.
Az első lépés egy új kollektív szerződés
Szólt arról is, hogy Hegyi Árpád Jutocsa és Keveházi Gábor balettigazgató között már tavaly októberben kirobbant a konfliktus. Kiemelte, hogy a mostani vita nem operaházi vezetők között folyik; az intézménynek egy vezetője van, a többiek beosztottak. Felvetette: ha az egyik államtitkára anélkül, hogy neki szólna, a sajtón keresztül lemondásra szólítaná fel, “másnap repülne”, mint ahogy ő is így járna, ha ezt tenné a miniszterelnökkel.
Bozóki András szerint a kollektív szerződés módosítása az első lépés, amit meg kell tenni a rendezés érdekében, jelenleg ugyanis az Operában ugyanúgy közalkalmazott és havi bért kap, aki “kétszer vagy háromszor kitátja a száját, és elénekel egy áriát az évben”, mint az, aki minden este fellép.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
