Élet-Stílus

Fokozatos rászoktatás

admin
admin

2006. 04. 18. 08:00

Az Óbudai Gázgyár rehabilitációja és a város vérkeringésébe való bekapcsolása a főváros első nagyszabású barnazónás fejlesztési programja.

A fiatal Széchenyi Istvánnak első angliai utazásán, 1815-ben annyira megtetszett a gázvilágítás, hogy elhatározta, Magyarországon is meghonosítja. Naplójában így számol be élményeiről: „Angliában csupán három dolog az, amit az embernek véleményem szerint meg kell tanulnia, és a többi mind semmi: az alkotmány, a gépek és a lótenyésztés.”


Az út során idejét főleg a gépeknek szentelte, de naplója tanúsága szerint a gőzgép nem nyerte el tetszését: „A gőzgép a mi hazánkban felesleges. 4 vagy 6 ló erejét pótolja, ha kifizetődni akar – márpedig kinek van szüksége efféle szakadatlan munkára maga körül?” A sörgyártó gépet is gyűlöletes berendezésnek látja, mivelhogy a sör az embert butítja és álmosítja, s ha egy ilyen szerkezet nálunk egyszer működésbe lépne, hol a pokolban adhatnák el a magyar mágnásuk savanyú boraikat? „Tehát csak a gázfejlesztő masináknak feküdhettem neki – ehhez volt kedvem -, és hogy ebben kitartó voltam vagy leszek, Cenk fogja hamarosan megmondani” – fogadkozik naplójában Széchenyi.

A XIX. század elején a gázvilágítás még Angliában is újdonságnak számított, Budapesten a gázzal történő közvilágítást az 1850-es években vezették be. A Légszesztársulat az első gázgyárat 1856-ban az akkori Lóvásár (mai Köztársaság) téren építette fel. A XX. század elejére a meglévő gázgyárak elavultak, és termelőképességük sem tudott lépést tartani a növekvő fogyasztással, ezért a főváros 1908-ban úgy döntött, hogy a meglévő gyárak helyett egy új, korszerű gázgyárat létesít. Helyéül a hajógyári Duna-ág melletti Homokos dűlőt választotta Óbudán, mely egyebek mellett „városfejlesztési” szempontból is előnyösnek mutatkozott, mivel elszigetelt elhelyezkedése miatt nem kellett attól tartani, hogy a szomszédságra nézve terhes lesz.


GYÁRSZIGET. „Az óbudai gázgyár építése globális gondolkodásra vall – mondja Rajk László építész. – A barnaszenet a dorogi szénmedencéből a Dunán uszályokkal úsztatták le, a városi gázt ugyanis szénből állították elő. A gázgyár rakodója még ma is látható a Duna-parton.” A külföldi mérnökök által tervezett gyár építői nagyvonalúan bántak a térrel, a gyárépületek mellett óriási szabad területek nyíltak. A várostól félreeső üzemhez kapcsolódóan a vezetőség számára a Duna-partra villákat építettek, a gyár tőszomszédságában pedig munkáslakótelep létesült óvodával, postával, bolttal, vendéglővel, munkáskaszinóval, rendőrlaktanyával és mentőállomással.

Az 1913-ban üzembe helyezett gázgyárra méltán volt büszke a főváros, Európában a legkorszerűbbnek számított akkoriban. Megépítése a békeidők utolsó nagy beruházása volt: a főváros költséget nem kímélve igazi mintatelepet létesített. A szénalapú gázgyártás felett azonban hamar eljárt az idő, a technológia néhány évtized alatt elavult, átadta helyét a földgáznak. Az óbudai gázgyár 1988-ban hagyott fel a termeléssel, azt követően már csak adminisztratív feladatok folynak a területen. A gázművek 2004. decemberében költözött ki végleg a telepről, maga mögött hagyva a dilemmát, hogy mi legyen az építészetileg rendkívül értékes, de leromlott állagú, közel százéves ipari létesítmények és a szennyezett talajú tágas, Duna-parti zöldterület további sorsa.

BARNAZÓNÁK ÚJ ÉLETE. „A barnazónák rehabilitációja Európa-szerte időszerű kérdés, Németországban a Ruhr-vidéken majdhogynem a legfontosabb, és nem lehet mindig a szokásosat mondani, hogy legyen belőle vidámpark, múzeum, kulturális célú épület, mert egyszerűen nem lehet annyi kulturális objektum, amennyi elhagyott gyár van” – magyarázza az építész.

Magyarországon a barnazónás területek revitalizációja még gyerekcipőben jár. Egy két-kisebb, a loftépítészet szempontjából érdekes projekt fut – például a XIII. kerületben, a Dráva utcában, valamint a III. kerületben, a volt Goldberger-gyárnál -, de a nagyobb, például csepeli területek sorsa egyelőre nem került terítékre. Az óbudai gázgyár revitalizációja azért különösen érdekes, mert léptékét tekintve a főváros egyik legnagyobb programja lehet. Része az új Duna-híd megépítése, egy új vasúti koncepció kidolgozása, valamint az Aquincumi híd kiszélesítése is. „Az óbudai gázgyár területe ma egy halott barnazóna, de nem idióták tervezték, hihetetlenül átgondoltan építették fel, csak a kor átlépett ezen a gyártási technológián – hangsúlyozza Rajk. – A terület revitalizációját a projekt elején kell jól kitalálni, most kell leverni a cövekeket, amelyek a program elkövetkező 10-15 éves sorsát meghatározzák.”


A területet birtokló főváros elsősorban a kulturális, fesztiválpark jellegű fejlesztési irányt preferálja. Ez az irány természetesen jelentős önkormányzati és állami támogatást feltételez. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma reméli, hogy itt végre helyet kaphat a hosszú ideje láthatatlan, állandó kiállítóhellyel nem rendelkező Országos Műszaki Múzeum, de felmerült a Közlekedési Múzeum átköltöztetése, illetve a szabadság, valamint az emberjogi kérdések témájának szentelt leendő múzeum kialakítása is.

Alaptételnek tűnik azonban, hogy a gázgyár kulturális-múzeumi-közösségi hasznosítása csak profitorientált beruházások (például: konferencia-központ, gyógyszálló, magánegyetem, esetleg a Duna-part lakóövezetté alakítása) keresztfinanszírozásával valósítható meg. Hogy pontosan mi is legyen a terület sorsa, arra majd a várhatóan tavasszal felálló, fővárosi többségi tulajdonú Budapest Fejlesztési és Városrehabilitációs Részvénytársaság tesz részletes javaslatot. A társaság 310 millió forint alaptőkével jön létre, ez az összeg folyt be a gázgyár 2005 őszén a Graphisoft Parknak értékesített szabad területéből.

A jövőre nézve már most biztosnak tűnik, hogy a tágabb területen a Graphisoft Park terjeszkedésével egy észak-budai „infopark” alakul. Jelenleg 25 cég 900 ember részére 18 ezer négyzetméteren működtet itt modern irodát, három-négy év múlva azonban a fővárostól az egykori gázgyárból kivásárolt 9700 négyzetméterrel a terület mintegy 8,5 hektárra növekedett. Beépítése három éven belül befejeződik, ezalatt az irodaterület a tervek szerint a duplájára növekszik.


„Az erős építészeti értékeket őrző gázgyár közelében lévő terület első látásra szerelem volt” – idézte fel a Figyelő Trendnek Kocsány János, a Graphisoft Park ügyvezetője cégük helyszínválasztását. Az építészeti szoftvert fejlesztő cég a környezetbe ágyazva legalább annyira markáns épületeket emelt, mint a múlt század elejének építői. Az irodapark mellett azonban a Graphisoft a gázgyári terület további hasznosításába is szeretne bekapcsolódni, leginkább a kulturális – oktatási övezet gondolata nyerte el tetszésüket, megvalósításába illeszkedhet Bojár Gábornak, a Graphisoft elnökének régóta dédelgetett terve, egy magánegyetem létesítése.

Mielőtt azonban bármiféle beruházás elkezdődik a gázgyár területén, el kell végezni az ipari tevékenység utóhatásának környezeti kármentesítését: a talajszennyezettség felszámolását, a talajvíz megtisztítását, a talajban elhelyezett tárolók felszámolását és az épületek szerkezeti tisztítását. A kárfelmérési és műszaki beavatkozási terv jelenleg készül, az előzetes tág becslés szerint a kár 2-10 milliárd között van. Nagyban csökkenti a költségeket, ha a szennyezett talajt nem kell elszállítani, hanem izolálva, a helyszínen ártalmatlanítva megoldható a mentesítése.

Az Ecorys Kft. becslése szerint az irodai hasznosítású épületek (9973 négyzetméter szintterület) felújítási igénye meghaladja az 500 millió forintot, míg a lehetséges közösségi funkciójúak (5882 négyzetméter) esetén ez az összeg hozzávetőlegesen 260 millió forint. Ez nem tartalmazza a víztorony és a kátránytorony, illetve a benzolfinomító felújítási költségeit, ahol a kármentesítés felmérése még folyik.

FINOM ÁTMENET. Addig is, amíg a végleges tervek körvonalazódnak, a főváros kezdeményezte a terület átmeneti hasznosítását. „Magyarországon nemigen volt még példa arra, hogy egy terület belakása a teljes kármentesítés előtt elkezdődjék, a gázgyár esetében viszont a cél a város vérkeringésébe való lépésenkénti bekapcsolása, az emberek fokozatos visszaszoktatása – mondta a Figyelő Trendnek Lendvai Gábor, a Főkert Tervezési Stúdió vezetője. – Mivel itt erős szennyezés történt, és emiatt a kármentesítés elkerülhetetlen, a terület megítélése az emberek fejében nem kedvező. Ezért is kell, hogy a tájépítész és a környezet is úgy vegye birtokba a területet, hogy ne átalakítsa, megváltoztassa, hanem mutassa meg a maga varázsát, szépségét; és az ideiglenes, pionír kezdeményezések a későbbi fejlesztések táptalajául szolgáljanak.”

A főváros becslése szerint az átmeneti hasznosítás (sétány, bicikliút, rendezvényterület kialakítása, csarnoképületek helyrehozása) költsége 50 millió forintra tehető. „A terület belakásának első lépése, amelyre már 2006 tavaszán sor kerülhet, a Duna-parti sétány és kerékpárút megépítése” – mondta a Figyelő Trendnek Beleznay Éva, a Városfejlesztési, Gazdálkodási és Szociálpolitikai Főpolgármester-helyettesi Iroda vezetője. A bicikliúthoz és a sétányhoz kapcsolódóan a gázgyárat övező „falat” (fizikai értelemben a dunai oldalon nincs fal) helyenként úgy kell megbontani, hogy az arra járók a zöldben is megpihenhessenek.

A gyerekes családokat is leginkább a szabad zöldterületek vonzanák, amiből akad bőven, hála a száz évvel ezelőtti építészek nagyvonalúságának. Bár a legizgalmasabb épületek, a kátránytornyok és a víztorony műszaki állapota veszélyes, környezete szennyezett, ezért elkerítésük egyelőre elkerülhetetlen, közel 7500 négyzetméter zöldfelület már a közeljövőben megnyitható a nagyközönség előtt. A jelenleg folyó környezeti kárértékelés választ ad arra a kérdésre is, hogy szabadtéri rendezvényekre mely területek használhatók már idén nyáron.

Az épületek közül az egykori Száraztisztító és a Villamosközpont jó állapotban lévő épület, kulturális-közösségi rendezvényekre alkalmasak, és Beleznay Éva reményei szerint a főváros már az idén szervezhet ide majálist. Ugyancsak a Száraztisztítóval kapcsolatban merült fel Budapest első fedett jégpályájának gondolata, de a hozzá kapcsolódó nagy szabad területen a fedett-nyitott jégpálya is kivitelezhető terv – remélhetőleg 2006-2007 telére meg is valósul.

A gázgyár több épülete, csarnoka már most alkalmas bérbeadásra is. Elsősorban a raktározási, irodai és szórakoztató funkciók jöhetnek itt szóba, de a rendkívül változatos terű, különböző méretű csarnoképületek a Hajógyári-szigetről kiszoruló filmes ipar érdeklődését is felkeltették.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.