A közelmúltban egyre nagyobb figyelem irányult a CyberLearning Technology LLC cég S.M.A.R.T. BrainGames névre keresztelt technológiájára, amely kifejezetten gyermekek megsegítésére készült. Az elgondolás szerint a súlyosan sérült, rehabilitációval küzdő, autista, vagy éppen hiperaktív kis betegek legalább részleges gyógyulásában óriási szerepet játszhatnak a speciális számítógépes játékok, amelyek egyrészt a közérzet javításával, a kezeléssel járó fájdalom enyhítésével, másrészt bizonyos agyi funkciók felerősítésével segíthetnek.
A neuro-feedback már évtizedek óta létező rendszer, amelyben bizonyos agyhullámok kiváltásáért jutalmazzák az alanyt. A videójátékok bevonása azonban viszonylag új – és meglehetősen sikeres – ötletnek számít, amely már kifejezetten a gyermekeket célozza meg. A S.M.A.R.T. ezen belül is az agyi sérülésekkel, hiperaktivitással, illetve a tanulási képességekkel kapcsolatos problémákra összpontosít. A megoldást eredetileg a NASA alkalmazta, amely a pilóták figyelmét igyekezett fenntartani a hosszú repülések alatt, és rászoktatni őket, hogy vészhelyzetekben is maradjanak nyugodtak. Az 584 dollárt, vagyis mintegy 120 ezer forintot kóstáló rendszer kompatibilis a PlayStation- és Xbox-konzolokkal.
A tesztalanyok egy speciális sisakkal a fejükön próbálhatják ki a játékokat, amely a visszacsatoló rendszerbe továbbítja a megfigyelt agyhullámok adatait. A rendszer ezután eldönti, hogy milyen irányba befolyásolja a vezérlőt, vagyis korlátozza, vagy engedje szabadabbra a játékosokat. Az orvosok szerint a legjobban az autós játékok váltak be, amelyeknél fokozott agyi tevékenység hatására jobban gyorsulhatunk, míg a kívánt agyhullámok hiánya esetén lassul az autó, és nehezebbé válik a kormányzás.
Az elmúlt hónapokban több sikeres kísérletet folytattak le, súlyosan sérült gyermekekkel. Akadt köztük például baleset után agyhalottnak nyilvánított, majd a kómából évek alatt felépülő gyermek, akinek újra meg kellett tanulnia beszélni, járni, önmagát ellátni. Leukémiás betegek a ráksejtek ellen küzdhetnek a játékokban, míg az autisták egy távoli szigeten élhetnek át virtuális kalandokat.
A sikerek ellenére azonban akadnak ellenzők, akik elsősorban a magas költségek és a kezelés újdonsága miatt aggódnak. Szerintük a már bevált módszerek – amelyeknél a társadalombiztosítás is segít az anyagiakban – jobban megfelelnek, míg mások úgy vélik, hogy kellő odafigyeléssel és óvatossággal több eredményt érhetnek el. Vigyázni kell ugyanis arra, hogy a pácienseknél milyen játékokat alkalmaznak, mert csakis a megfelelő eljárással érhetik el a feszültség, a nyugalmatlan állapot visszaszorulását.
