Grammatik / Nyelvtani összefoglaló
A felszólító mód kérést, felszólítást, parancsot fejez ki. Önálló alakja csak egyes szám és többes szám 2. személyben van, a többi személyt és számot más igealakokkal, ill. körülírással fejezzük ki:
Az időbeli segédigék felszólító módja
• sein: sei! seid! seien Sie!
• haben: hab! habe! habt! haben Sie!
• werden: werde! werdet! werden Sie!
Tehát: az Imperatív a Brechung-ot megőrzi, az Umlaut-ot nem!
• Felszólító alakban soha nem szabad kitenni a személyes névmást! (du komm! → helytelen!)
A többi személynél:
• ich: visszakérdezésre használjuk, a “sollen” segítségével.
z.B.: Jöjjek? Soll ich kommen?
• er, sie, es, sie (többes szám): “sollen” segédigével
z.B.: Menjen ő! Miért én? Er soll gehen! Warum ich?
Csinálják ők! Sie sollen das machen!
• wir, Sie: ezeknél az alakoknál szórendcserével fejezzük ki a felszólítást.
z.B.: Igyunk! – Trinken wir!
Igyon! – Trinken Sie!
Összefoglalva tehát:
A felszólítás kifejezési formái:
• A kijelentő mód jelen vagy jövő idejével:
Du gehst jetzt in die Schule!
Ihr werdet jetzt endlich arbeiten!
• A felszólítás különös hangsúlyozását – többes szám 1. személyben – a lassen ige felszólító módjával:
Laßt uns gehen!
• Jelen idejű főnévi igenévvel:
Langsam fahren!
• Múlt idejű melléknévi igenévvel:
Rauchen verboten!
• A sollen, müssen, wollen, dürfen módbeli segédigékkel:
Wollen Sie mich bitte in Ruhe lassen!
Du sollst nicht stehlen!
Du mußt ihm schreiben!
Sie dürfen keine Süßigkeiten essen!
• A nagyon udvarias felszólítás kifejezésére a feltételes mód körülírt alakjával vagy a Konjunktiv Imperfekt alakkal:
Würden Sie mir bitte die Zeitung zeigen!
Wären Sie so freundlich, mir diesen Platz zu reservieren?
