Az sejthető volt, hogy Mozart születésének 250. évfordulóján a fiatalon elhunyt zeneszerzővel lesz tele a világ sajtója, sokan viszont abban is reménykedtek, hogy a Mozart körüli számos rejtélyből legalább egy tisztázódik végre: kiderül, hogy az 1902 óta a salzburgi Mozarteumban őrzött koponya, amelynek hiányzik az alsó állkapcsa, valóban Mozarté volt-e vagy sem. Nos, a remények gyorsan szertefoszlottak. Egy innsbrucki kutatólaboratórium és az amerikai haderő laboratóriuma is arra az eredményre jutott, hogy a ránk maradt koponyáról nem állapítható meg, hogy az Mozarté lenne.
Marad a csalódás
Azok, akik nagy reményeket fűztek a mostani DNS-vizsgálatokhoz, nem teljesen alaptalanul tették: még 2004 végén ugyanis az innsbrucki kutatóintézet munkatársai megkapták az engedélyt, hogy Mozart hozzátartozóinak sírját felnyissák. Mivel a DNS-vizsgálathoz elsősorban női alanyokra volt szükség, így a szakértők sem Mozart apjának holttestére koncentráltak, hanem a zeneszerző anyai nagyanyjára, illetve a 16 éves korában elhunyt unokahúgára. A salzburgi St. Sebastian temetőben exhumált csontvázak DNS-mintáit az állítólagos Mozart-koponyából kiemelt két fog DNS-mintájával összevetve azonban csalódniuk kellett a zeneszerző rajongóinak: a DNS-minták nem egyeztek.
„A vizsgálatokat követően a Mozart koponyája körüli titokzatosság megmaradt, egy lépéssel sem jutottunk közelebb a rejtélyhez” – nyilatkozta Walther Parson, a DNS-összevetést vezető orvosi szakértő az AP hírügynökségnek. „Hogy megérte-e időt és energiát befektetni ebbe a kutatásba?” – vetette fel maga Parson a kérdést. „Nos, azt gondolom, hogy Mozart minden bizonnyal a legnagyobb zeneszerző volt, aki valaha élt, ám hogy a koponya valóban az övé volt-e, az tulajdonképpen nem igazán lényeges” – ábrándította ki az igazságügyi szakértői véleményekre építő Mozart-rajongó kutató a laikusokat.
Zsenikutatás igazságügyi módszerekkel
A The New York Times című amerikai napilap tudósítója sem véletlenül jegyzi meg némi iróniával: nagy emberek csontjainak kriminológiai módszerekkel történő vizsgálata igazán nagy divat lett az utóbbi időben. Zsenialitásukat az utókor a modern bűnüldözési módszerek segítségével próbálja megmagyarázni, ami nemcsak hiú reményeket kelt, hanem még inkább össze is zavarja a nagyszerű zeneszerzőkről vagy festőkről kialakított képet.
Egy hónappal ezelőtt Beethoven koponyáját elemezve jutottak kutatók arra a szenzációs megállapításra, hogy a zeneszerző erős ólommérgezésben szenvedett. A tudósok rögtön le is vonták a következtetést: a Beethoven személyiségében és zenéjében bekövetkezett változások minden bizonnyal ennek a mérgezésnek a következményei.
Rejtélyes körülmények között elhunyt vagy valamilyen állítólagos betegségben szenvedett más művészek sem úszhatták meg az igazságügyi vizsgálatokat: Oscar Wilde és Van Gogh, Dosztojevszkij és Ravel sorsának nyitját ugyanígy igazságügyi szakértőktől várják, ahogy Mozart koponyájának beazonosítását is tőlük remélték.
Jeltelen sír
Mozart élete és halála a mostani eredménytelen vizsgálatot követően is rejtély marad tehát: a zeneszerző fiatalon, 35 éves korában hunyt el, és 1791-ben egy névtelen sírba, szegény koldusok közé temették el Bécsben. A legenda szerint az egyetlen ember, aki tudta, melyik is Mozart holtteste, 1801-ben kiásta, és elrejtette azt. Joseph Rothmayer sírásó a titkot azonban magával vitte a sírba.
Először 1855-ben próbálták meg beazonosítani Mozart sírját, 1859-ben egy emlékoszlopot is felállítottak a vélt helyen. A későbbi exhumálás során e helyen találták a mostanáig Mozart-koponyának tartott koponyát. 1902 óta az alsó állkapocs nélküli koponya a salzburgi Mozarteumban tekinthető meg. Könnyen előfordulhat, hogy a valódi csontváz hollétére soha nem derül fény.
Szenvedélyek rabja?
Mindenesetre lelkes amatőr nyomozók kedvét valószínűleg a mostani kudarc sem veszi el: ők továbbra is ki akarják majd nyomozni például azt, hogy mi is lehetett Mozart halálának oka. Reuma, szifilisz, valamilyen szívbetegség vagy egy halálos fertőzés? Mániákus depressziója, fejfájása vagy pedig egy másik ember irigysége okozta a zeneszerző halálát? Valószínűleg soha nem derül ki, ám a mítoszok száma minden bizonnyal szaporodni fog.
Ilyen mítosz az is, hogy Mozart maga mindig is szegény maradt. Az kétségkívül igaz, hogy szegénységben halt meg, ám juttatásai összességében fényűző életet engedtek meg neki. Mozart elmerült az élet adta élvezetekben: szenvedélyes kártyajátékos lévén a könnyen jött pénz könnyen is ment. Hatalmas személyzete szintén kényelmét szolgálta, így aztán az egyes becslések szerint mai áron hozzávetőleg 125 000 eurós jövedelme pillanatok alatt eltűnt.
