Hawai a magunkfajta kontinentális éghajlatban edzett európai számára az örök nyár és a felhőtlen nyaralás jelképe. Fénylő testű, gyönyörű hula táncos lányok, virágfüzérrel a nyakukban, csodálatos tengerpart, szörfparadicsom, körülbelül az, amit az átlagos magyar utazó előzetesen hallott erről a csendes-óceániai szigetvilágról. És, hogy milyen a valóság? Valami hasonló, de mégis árnyaltabb egy kicsit.
Az Oahu szigetén lévő honolului repülőtérre való esti megérkezés igazi világvárost sejtet. Rengeteg turistával együtt nyomulunk kifelé, és a taxi pillanatok alatt széles autópályán száguld velünk a híres Waikiki Beach szállodasora felé. Fényáradat, reklámfények mindenütt és szálloda szálloda hátán. Nem is akármekkorák. Az összes ismert és nem ismert szállodalánc képviselteti magát, lehetőleg nem is egy épülettel. A szállodák egyhangúságát csak a márkás divatüzletek kirakatai szakítják meg. A tengerparttal párhuzamosan futó főútvonal mentén emelkedő termetes szállodáktól és üzletközpontoktól a tengerből egyelőre semmi sem látszik.
A szállodánk csillogó, hatalmas komplexum, amiben a különböző színvonalú étteremtől, bártól kezdve a drága butikokig, tengernyi giccses tárgyat áruló ajándékboltokig és a vegyes élelmiszerüzlet kínálatáig minden megtalálható. Rövid felderítő sétánk után érdekesnek találjuk, hogy a szállodáknak sehol sincs európai értelemben véve bejárata, pláne ajtaja. Az örök nyárban a hideg ellen nem kell védekezni, ezért a bejárat gyakorlatilag egy csarnokba torkolló óriási folyosó, amelyet szegélyező üzletek között átjutva mindjárt a medencéhez, illetve az attól pár lépésre lévő tengerhez lehet jutni.
Szörfparadicsom és japánok
Ha kiiktatjuk az elengedhetetlen és alaphelyzetben dermesztő hidegre állított légkondicionálót és kimegyünk az erkélyre, egy időre meg tudunk szabadulni a civilizáció ártalmaitól és gyönyörködhetünk az állandóan morajló tenger látványában. A hírek szerint a legjobb hullámok Hawai partjainál vannak, nem véletlen, hogy a szörf világversenyeket is itt rendezik. Tény, hogy a szörfösök csapata már kora reggel kint gyakorol az öbölben, és csak sötétedéskor állítják le, azaz fel a deszkáikat a kikötőben.
A reggeli fényben még jobban látszik, hogy hova jutott a szigetcsoport azóta, hogy James Cook első fehér utazóként felfedezte azt. 1898-ban az amerikaiak annektálták a szigeteket, felismerve azok stratégiai szerepét, máig működő nagy haditengerészeti bázist építettek ott. Ma mégsem erről, hanem az évente odalátogató több millió turistáról nevezetes Hawai. A többségük láthatóan japán.
Valamilyen oknál fogva a japán fiatalok körében úgy látszik, hogy sikk Hawaion házasodni. A reggeli óráktól kezdve futószalagon mennek az esküvők, ahova a filigrán japán lányok az európai (amerikai?) divatnak megfelelő hófehér dekoltált mennyasszonyi ruhában, fátyolos fejdísszel sietnek, baljukon az ezüst vagy fehér színű szmokingba, zsakettbe öltözött ugyancsak vékonyka párjukkal. A násznép eleganciája más normát követ, általában könnyű strandöltözékben, gyakorta a helyi úgynevezett hawai-mintás szerelésben ünnepel. Ezek után természetes, hogy sehol sem hiányoznak a japán feliratok, a japán ízlésnek megfelelő márkás ruházati cikkeket árusító butikok és japán ízlésnek megfelelő ételek sem.
Bőséges fogyasztás
A napközbeni program természetesen a fürdés. Választani lehet a szálloda parkjában lévő édesvízi medencék és a tenger kínálata között. Csalódást kelt, hogy a parti homokos sáv viszonylag keskeny, a tenger viszont kellemes, bár erősen hullámzik. (Ha nem számít szentségtörésnek, megkockáztatom, ilyen tengerpartot a világ számos pontján, sőt hozzánk közelebb Európában is lehet találni.) A szálloda minden felszerelést biztosít, folyamatos szolgáltatást (étel, ital) kínál azért, hogy a fürdőző, vagy a víz mellett pihenő turista tényleg Hawaion érezhesse magát. Ehhez természetesen borsos árak is társulnak. Ami a szállodaárat illeti, tapasztalataink szerint az a Waikiki Beachen, tengerparti szállodában, tengerre néző szobában körülbelül a duplája annak, amit egy azonos kategóriájú hotelben a világ más városaiban fizetnénk.
Sötétedés után, túl a vacsorán és a hula táncos lányok elmaradhatatlan produkcióján, nem marad más, mint séta a főutcán. Pezseg az élet, rengeteg ember nyüzsög és jobb program híján, vásárol. Az utca képe alapján így képzelem el Las Vegast is. Minden a fogyasztásról, a vásárlásról szól, vagy arra csábít. A kikötőbe érve művészet találni egy nyugodt zugot, ahol nem ér el a fény, csak pálmafa van, homok és tenger.
Persze tudjuk, hogy a nyolc nagyobb szigetből álló szigetcsoport közül mi a legkevésbé látványosat fogtuk ki, de mit tegyünk, ha ez épült ki legjobban és ide koncentrálódik a turizmus, ráadásul itt a repülőtér is. Akinek több ideje van, persze tehet kirándulást a működő tűzhányók szigetére is, találhat majdnem érintetlen természetet is a többi szigeten.
Pearl Harbour
Történelem-tanulmányainkból tudjuk, hogy a II. világháború egyik fontos, mondhatni sorsfordító eseménye volt az 1941. december 7-i váratlan japán támadás, amely váratlanul érte a Hawai szigetcsoport védett öbleiben gyanútlanul horgonyzó amerikai tengeri flottát. A vasárnap reggeli légitámadásban több mint kétezer tengerész lelte halálát. Az USA hadüzenetét kiváltó támadás emlékét impozáns park és múzeum, valamint az 1177 tengerésszel a fedélzetén elsüllyedt Arizona roncsai felett kialakított vízi emlékhely őrzi. A színházteremben tartott rövid és számunkra tárgyilagosnak tűnő, de a hazafias érzésekre apelláló filmbemutató után kis hajókon viszik az amerikai haditengerészet katonái a látogatókat az emlékhelyre.
Az Arizona roncsai sekély vízben nyugodnak, fedélzetének egyes részei a felszínen vannak. A hajó kiállított harangja és az áldozatok nevét tartalmazó márványtábla előtt a japán küldöttség koszorúja a múlttal való megbékélést jelzi. A látogatók között itt talán többségben vagyunk amerikaiak és európaiak, de nem hiányoznak a japán turisták sem.
