Most ne menjünk bele az igazi, hagyományos pezsgő készítésének módjába. Olyan bonyolult és regényes folyamat ez, melyet szerény rovatunk dióhéjába lehetetlen belesűríteni. Assemblage, tirázslikőr, expediálás, degorgement, giropalette – inkább hagyjuk. Egy vázlatos leírás csak annyit ér, mint Woody Allen anekdotájában a gyorsolvasás. (Elvégeztem egy gyorsolvasó tanfolyamot, és tegnap délután kiolvastam a Háború és békét. Az oroszokról szól).
A halovány hagymahéj- vagy lazacszínű, virágillatú italban hosszan gyöngyöző apró gyöngysor száll az ég felé, ez, mint tudvalévő, az igazi pezsgő szimptómája. Az olyan durva holmikba, mint a szódavíz, kívülről injektálják a szénsavat, és tessék megnézni, egy pohár szóda ménkű nagy, összevissza buborékok káosza. Pezsgőnkben az élénk, fanyar, meszes savak fölött gomolyog a harapós szénsav, a távolból édes érintés. Lágy, telt és olvadékony faktúra, gyümölcsös (epres-cseresznyés) effektek, a végén kis kesernye. Karcsú elegancia.
A Laurent-Perrier rozé pezsgő héjon áztatással készül, azaz a szőlő tokkal-vonóval (orrcsúcstól a farokúszó tövéig, héjjal-maggal) három napig együtt erjed, így nyerve ki a pinot héjából a szín- és aromaanyagokat. Az alapborok a legjobb champagne-i dűlőkről, megannyi Grand Cru-ről kerülnek ki. Ez a kompozíció 1968-ban penderedett a polcokra először, azóta ő „a” champagne-i rozé. A jellegzetes XVII. századi stílű palackot kicsit vérfagyasztó, rózsaszínben játszó fém díszdoboz rejti, olyasmi, amire az ember kiskorú gyereke azonnal rákattan és elkobozza, a doboz egyébként valahol a kerti törpe távoli, Champagne-ba szakadt rokona.
Pezsgőnket hűtsük le 8-10 fokra. Legjobb aperitif, ébredés után is ösztönzőleg hat, kitűnő afrodiziákum, jól pászítható szárnyasokhoz, friss sajtokhoz, továbbá gyümölcsalapú desszertekhez és némely ázsiai étkekhez bruttó 12 ezerért.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
