Közgazdasági Nobel
Érdekesség, hogy a közgazdaságtudományi Nobel-díjat nem Alfred Nobel alapította. Az elismerést a svéd jegybank hozta létre 1968-ban, és hivatalosan a svéd központi bank közgazdaság-tudományi Nobel-emlékdíja nevet viseli.
Az idén a közgazdasági Nobel-díjjal kitüntetettek 10 millió svéd koronához, vagyis 1,07 millió euróhoz jutnak. Az idei díj hivatalos átadása december 8-án lesz a Stockholmi Egyetemen.
A tavalyi évben két amerikai közgazdász, Finn E. Kydland és Edward C. Prescott kapta az elismerést a gazaságpolitikai időkonzisztencia és az üzleti ciklusok megértése érdekében kifejtett munkájuk miatt. Szintén játékelméleti munkásságáért kapta két társával megosztva a közgazdasági Nobel-díjat 1994-ben a magyarországi születésű John C. Harsanyi.
Játékelmélet
A játékelmélet a különböző döntéshozók stratégiai cselekvését elemzi matematikai módszerekkel, és a huszadik század második felében különálló tudományágból a közgazdaságtan hétköznapjaiban használt módszerré vált. Ugyan a közgazdaságtanban mindig is központi szerepet játszott az egyéni döntések vizsgálata, azonban csak a 20. század második felében vált e tudományág képessé arra, hogy a stratégiai viselkedésről matematikailag precíz keretek között megfogalmazva tudjon képet alkotni.
Thomas Schelling amerikai és Robert Aumann izraeli tudós nyerte el az idei közgazdasági Nobel-díjat – jelentette be hétfőn Stockholmban a Svéd Királyi Tudományos Akadémia.
Aumann és Schelling azért kapták az elismerést, mert elősegítették a kooperáció és a konfliktuskezelés magasabb szintű megértését a játékelmélet terén végzett kutatásaikon keresztül. Munkásságuk olyan elméleti keretet teremtett, amely segíti a kereskedelmi és üzleti konfliktusok elkerülését. Elemzéseiket a nemzetközi biztonságpolitikában, a leszerelést érintő kérdésekben is felhasználták, csakúgy mint a gazdaságot érintően a piaci áralakulások elemzésekor, a gazdasági és a politikai tárgyalások vitelének meghatározásakor – áll a svéd tudományos akadémia értékelésében.
Thomas C. Schelling
Az 1921-ben született Thomas C. Schelling 1951-ben szerzett doktori fokozatot közgazdaságtanból a Harvardon, doktorandusz éveit azonban korántsem a közgazdaságtani elmélet világába zárkózva töltötte: először a Marshall-terv koppenhágai és párizsi képviseletén – 1948 és 1950 között –, majd – 1951 és 1953 között – a Fehér Házban dolgozott, jelenleg a Maryland College professzora. Schelling mindig hangsúlyozta a közgazdaságtani elemzés gyakorlati relevanciáját, és ellenezte a formális módszerek, a matematizáltság túltengését.
Schelling munkássága alatt számos – a konfliktusokat elemző –, s a társadalomtudományi területen alkalmazható elméletet dolgozott ki. Érdeklődésének fókuszában azoknak az egyéni döntéseknek közösségi cselekvéssé alakulása állt, amit senki sem szándékozott létrehozni. Erre példa kutatásai során felállított, egyik leghíresebb elmélete, a szegregációs modell néven elhíresült elképzelése, ami magyarázattal szolgált arra, hogy miként különülhetnek el egymástól az egyes csoportok, annak ellenére, hogy a végeredményt mindegyik fél károsnak tartja. Az amerikai tudós érdeme továbbá az úgynevezett koordinációs játékok megalkotása. Ezek a modellek olyan helyzeteket elemeznek, ahol az egyéni cselekedetek összehangolásában a szokásos gazdasági mozgatórugók nem segítenek az ebben a cselekvéssorozatban részt vevő egyes szereplőknek.
A Svéd Királyi Akadémia indoklásában a legnagyobb hangsúlyt az alkufolyamatokkal kapcsolatos munkája kapta, amely a különböző társadalmi kapcsolatok során alkalmazott fenyegetésekkel és ígéretekkel foglalkozott. Schelling szerint a fenyegetés nem más, mint a cselekvők – emberek, országok, vállalatok – motivációinknak kifejezése, amivel a másik fél cselekedeteit próbálják befolyásolni. 1960-ban megjelent könyve, „A konfliktus stratégiája” a hidegháború nukleáris fenyegetettségének árnyékában íródott, az ő nevéhez kapcsolódik az elrettentés, a bizonytalanság mint stratégiai cselekvés alkalmazásának gondolata, vagy az ellencsapással való fenyegetés jelentősségének és szerepének elemzése. A fenyegetésekkel kapcsolatban ő mutatott rá a hitelesség kulcsproblémájára, azaz arra, hogy mennyire képesek a felek megvalósítani a fenyegetést. Az elmélete gyakorlatba ültetésének is felfoghatjuk, hogy a katonai hitelesség kialakítására a mai napig példát szolgáltatnak a nukleáris kísérletek és programok. Az elmúlt századról nyilatkozva Schelling a legfontosabbnak a be nem következett a nukleáris háborút tartja. Schelling egy-egy ilyen háború jövőbeli elkerülésére két különböző stratégiát képzel el: a nukleáris fegyverek használatának általánosan elutasítását, vagy a kölcsönös elrettentés és fenyegetést.
A gazdasági folyamatok szempontjából kulcsfontosságú felismerése, hogy az ígéretek ereje kikényszeríthetőségükben rejlik: a nem számon kérhető ígéret mit sem ér. A kikényszeríthetőség a gazdaságban tipikusan a perelhetőséghez kapcsolódik, illetve általában az ígéretszegés jogi következményeihez. A normális üzletmenethez ugyan általában nem tartozik hozzá a pereskedés, azonban a potenciális jogi eszközök megléte fontos előfeltétele az üzletkötésnek.
Robert J. Aumann
Az 1930-0s születésű Robert J. Aumann középiskola után sokáig ingadozott, hogy a Talmudot vagy a matematikát válassza, és végül ez utóbbi mellett döntött. Matematikusként indult, 1955-ben doktorált az MIT-n algebrai topológiából, és saját bevallása szerint igazán a tisztán matematikai problémák érdekelték; jelenleg a Jeruzsálemi Héber Egyetem professzora. A játékelméleten keresztül került kapcsolatba a közgazdaságtannal, és nagyban hozzájárult a mai közgazdaságtan matematikai nyelvezetének kialakulásához. Számos olyan problémát fogalmazott meg precíz matematikai eszközökkel, ami régóta a közgazdaságtan központi kutatási irányvonalába tartozott, ilyen például a tökéletes versennyel és az általános egyensúllyal kapcsolatos eredményei. Emellett a szubjektív valószínűség olyan fogalmát alkotta meg F.J. Anscombe-bal, Leonard Savage korábbi munkájára alapozva, ami jelentősen hozzájárult a bizonytalanság melletti választás elméletének átalakulásához.
A Nobel-emlékdíj indoklásában elsősorban az ismételt játékokkal kapcsolatos eredményeit emelik ki, amelyek az idő és az ismételt találkozások szerepét ragadták meg játékelméleti kereteken belül. Az ő eredményei hívták fel a figyelmet a véges és végtelen, vagy bizonytalan ideig játszódó társadalmi interakciók igencsak különböző tulajdonságaira. Az ismételt játékokra épülő modellek számos társadalmi jelenségre képesek magyarázattal szolgálni: a kereskedelmi háborúktól kezdve az egyes intézmények létezéséig. A két idei Nobel-díjas útjában meghatározó volt a hidegháború: az ismételt játékok elméletének kialakulása részben ahhoz a számos neves matematikust és közgazdászt foglalkoztató „Matematika” nevű tanácsadó céghez kapcsolódik, amely a szovjet-amerikai leszerelési tárgyalások hátterében is dolgozott, és amiben Aumann is részt vett.
Aumann nevéhez számos egyéb játékelméleti koncepció fűződik, így például a kooperatív játékelmélet területén az alkuhalmaz definíciója, a szubjektív bizonytalansági melletti úgynevezett bayes-i játékok esetén a korrelált egyensúly fogalma, vagy a játékelméletben alkalmazott közös tudás fogalmának pontos definiálása.
