Egy kelet-franciaországi ásatás során két réteg neandervölgyinek tulajdonított eszköz között ugyanis egy réteg Homo sapiens sapienstől származó kőbaltára és egyéb eszközre bukkantak.
Tudósok igen sokáig vitatkoztak azon, hogy vajon közvetlen elődeink és a máig megmagyarázhatatlan okokból, mintegy 30 ezer évvel ezelőtt kihalt neandervölgyi ősember találkozhatott-e egymással, és ha igen, akkor miként is viszonyultak egymáshoz: háborúskodtak egymás ellen, vagy netán alig érintkeztek, csak eléltek egymás mellett. Nos, ez utóbbi kérdésre továbbra is csak feltételezésekkel tudnak válaszolni a régészek, ám abban immáron egészen biztosak, hogy a neandervölgyi ember és a Homo sapiens sapiens találkozhatott egymással.
Egy régi lelet újrafelfedezése
A kelet-franciaországi Chatelperron faluban feltárt leleteket ugyan már a 19. század közepén, a vasútépítési munkálatok közben megtalálták, és több mint száz éven át intenzíven foglalkoztatták is a kutatókat az ott megtalált eszközök, ám a legutolsó vizsgálat óta immár több mint fél évszázad eltelt.
1951-ben ugyanis Henri Delporte vette utoljára górcső alá a leleteket, alaposan dokumentálva azokat. Csakhogy ekkoriban még nem állt rendelkezésre az ún. radiokarbonos vizsgálati módszer, amely segítségével viszonylag pontosan meghatározhatók a ránk maradt tárgyak kora.
A cambridge-i egyetem professzora, Paul Mellars azonban nemrégiben újból „felfedezte” a csontokat és különféle tárgyakat, amelyek egy raktár mélyén lapultak több mint fél évszázada. A Nature című szaklapban közzétett tanulmány szerint a Vichy városától mintegy 40 kilométerre észak-keleti irányban elhelyezkedő település, Chatelperron minden valószínűség szerint már úgy vonulhat be a régészeti kutatások történetébe, mint egy több évtizedes vitát lezáró kulcs.
„Észrevettük, hogy ezeket a csontokat és eszközöket is alá tudjuk vetni a radiokarbonos vizsgálatnak, amely Delporte idején még nem állt rendelkezésre” – nyilatkozta Mellars a The Times című brit napilapnak. „Ez az első olyan egyértelmű bizonyíték, amely megmutatja, hogy a neandervölgyi és közvetlen elődünk legalább ezer éven át egymás mellett élt Nyugat-Európában.”
Együttélés vagy egymás mellett élés?
A radiokarbonos vizsgálatok alá vetett kőbalták és csontok három rétegből származnak. A legalsó rétegből származó leletek 40 ezer évvel ezelőttről származhatnak, amikor is a chatelperron-i barlangot még a neandervölgyi lakhatta. Hozzávetőleg 38 ezer évvel ezelőtt azonban különböző okokból kifolyólag a neandervölgyiek délebbre húzódtak és a barlangban talált eszközök tanúsága szerint elődeink foglalták el a helyüket.
Csakhogy a legfelső rétegben talált hasítóeszközök arra utalnak, hogy újabb kétezer év elteltével immáron ismét a neandervölgyiek lakhatták ugyanazt a helyet. A datálások szerint a chatelperron-i barlanban utoljára jó 35 ezer évvel ezelőtt járhatott neandervölgyi, az ezt követő időszakból legalábbis nem maradt fenn semmilyen tárgyi lelet.
A szendvicsként közrefogott réteg, amely kimunkálása egyértelműen a fejlettebb technikai készséggel megáldott Homo sapiens sapiensre utal, tehát azt bizonyítja, hogy elvileg akár találkozhatott is egymással az ember elődje és a neandervölgyi. Mellars szerint „ugyan közvetlen bizonyítékunk nincsen arra, hogy valójában találkozott is egymással a két emberelőd, de annyi bizonyos, hogy egy időben egy viszonylag kis területen egymás mellett éltek, ebből kifolyólag pedig én biztos vagyok benne, hogy sokszor egymásba botlottak.”
A klímaváltozást követve vándoroltak
A valódi meglepetés azonban akkor érte a kutatókat, amikor a rétegekből kikerülő leleteket összevetették a grönlandi jégtakaróból vett minta alapján megállapított klímatörténeti adatokkal. Ebből ugyanis egyértelműen kiderül, hogy a Homo sapiens sapiens megjelenése egy kisebb jégkorszak beköszöntéhez köthető. Jó 38 ezer évvel ezelőtt ugyanis egy gyors és drasztikus átlaghőmérséklet-csökkenés következett be: közel 8 Celsius fokkal kevesebb volt akkor az éves átlaghőmérséklet hozzávetőleg kétezer éven át, mint azt megelőzően.
Az ismét bekövetkező felmelegedés a tudósok megrökönyödésére egybeesett elődeink és a neandervölgyiek között bekövetkezett „helycserével”. Ahogy az idő melegedett, a Homo sapiens sapiens ismét visszatért északabbra, ahonnan a lehűlés idejében érkezett, a neandervölgyi pedig elfoglalta újból a chatelperron-i barlangot. A meglepő az egészben mindössze annyi, hogy a tudósok szerint a neandervölgyi testfelépítése sokkal inkább alkalmasabb lehetett a hideg és zord időjárás eltűrésére, mint közvetlen elődünké.
A megoldást az ember leleményességében látják a kutatók: elődeink ugyanis a neandervölgyinél sokkal tökéletesebb technikával rendelkeztek a tűz birtokba vételére vonatkozóan, ahogy a vadászathoz, a szőr megmunkáláshoz is kifinomultabb eszközök voltak birtokukban. Ráadásul a társadalmi szervezettség csírái is jobban megfigyelhetőek elődünknél, amelyek együttesen azt eredményezték, hogy testi adottságai ellenére az ügyesen elkészített ruhákkal és vastag cipőkkel jobban ellenálltak a hidegnek, mint a neandervölgyiek.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
