Élet-Stílus

Sean Paul

Ha van könnyűzene, amit a jóisten is táncparkettre teremtett, akkor a Dancehall bizonyosan az.

Energikus, pörgős, fülbemászó – komolyan, ember (vagy botfülű) legyen a talpán, aki egy-egy jobban sikerült dancehall sláger hallatán nem kezdi azonnal riszálni a csípejét.

Kedd este igen nagy bulira van kilátás. Sean Paul, csak ennyit mondanék, meg még, mondjuk, annyit, hogy Get Busy és Like Glue. Aki 2003 nyarán legalább egyszer nem rázta nagyon keményen a seggét az imént említett két számra, az vagy egy hermetikusan záró búra alatt töltötte az időszakot, vagy pedig egyáltalán nem hallgatott rádiót, mondjuk. A dancehall Eminemje, ez a nonstop besztondult, az angolt hihetetlen jamaikai akcentussal kerékbe törő srác ugyanis két olyan slágerrel uralta a nyári tánctereket, amiknek egyszerűen lehetetlen volt ellenállni: fülbemászó, elképesztően slágeres és minden ízében P.O.P., ami ráadásul húz, mint a veszedelem – és nagyon, nagyon laza.

Maga a műfaj a reggae felől érkezett a könnyűzenébe, és megtartotta annak jellegzetes témáit és hangzásvilágát – meg persze meg is bütykölte egy picit. A tempót följebb nyomta, a basszusokat keményebbé és kövérebbé tette, a jellegzetes kornyikálás helyett pedig testületileg bevezette a raggát vagy a raggamuffint, ami félig éneklés, félig pedig rappelés, egészében véve pedig nagyon huligánul hangzik, főleg, ha olyan hétpróbás gazfickó műveli, mint Sean Paul, aki lassan tíz éve tartózkodik a szcéna élmezőnyében – nem ok nélkül. Szóval rögtön az első este fergeteges műsorra van kilátás a nagyszínpadon.

Ladies and Gentlemen: Shake that Booty!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik