V. Pannon Bországgyűlés

A második; mivel megrögzött borrajongóként és előítéletektől mentes borkóstolóként sétáltam ki a rendezvényre pénteken, így az elfogultság vádja legfeljebb pozitív értelemben érhet.

Az V. PANNON BORSZÁGGYŰLÉS BORFESZTIVÁL ÉS KÖZÉPKORI VÁSÁRI SOKADALOM, amelynek JÚNIUS 10-11-12.-én adott helyet Budapesten a Városligetben a Vajdahunyad Vár környéke, nem sokban különbözött egy vidéki sebtében megrendezett „fesztiváltól”, ahol a rendezés színvonala egyáltalán nem számít és borászoknak helyt adó pavilonok sem különböztek egy tatár tábortól.

Kifogásolt  tálalás

Összetákolt épületecskék, rendezetlenség fogadta a borászokat és a borokat, már csak a céllövölde és körhinta hiányzott és teljes lett volna a dilettantizmus. A célkitűzés, amely szerint nagyszabású, értékes fesztivál keretében hosszútávon és széles körben Budapest jelentős idegenforgalmi fontosságát kívánták hangsúlyozni a szervezők nem jött be. A magyar minőségi borkészítést és borfogyasztás hírnevét a rendezvényen legfeljebb a borok és a borászok öregbítették.

A színvonalat – kevés kivétellel – az 58 kiállító mentette meg, bár néhány pavilon péntek kora este ki sem nyitott a meghirdetett program ellenére. Többek közt üresen tátongott a Francia borok háza is.

Kifogástalan borok

Kellemes meglepetés volt viszont a ragyogó borok mellett két gasztronómiai csemege is; ragyogó – vörösborban érlelt sajtok és a „Töki pompos” lángosszerű gazdagon ízesített borkísérő alapozhatta meg a kóstolót.

A magyar borkultúra remekeit a palackokban és a poharakban lehetett keresgélni a Bországgyűlésen, és ha valaki hagyta, hogy a borok énekeljenek hozzá, az igazi szép éneket hallhatott.

Ragyogó fehér, rozé, könnyű- és nehézvörösborok sorakoztak fel a pavilonok mélyén. A kiállítók és az ismert borászok hozták a szokásos magas színvonalat, a kóstoltatott borok a világ bármely pontján sikeresen fényeznék, és fényezik is az országimage-t.

Néhány kisebb pincészet pedig igazi oratóriumokkal állt elő. Számomra meglepetést hozott a Heidrich Pince ragyogó tokaji borkínálata, különös tekintettel a hat puttonyos aszújuk emelkedett ki a kínálatukból.

A Kovács–Gressly pince villányi borai különlegességét a feldolgozásukban rejlő kreativitás adta. A pince ugyanis ugyanazt a borfajtát háromféle barrique eljárással dolgozza fel, így három különleges íz-harmónia képződik meg az ínyencek legnagyobb örömére. Különleges meglepetést hoztak a Tornai (Somló-hegy) pincészet vulkanikus borai, a Hárslevelűjük maga a pannon csoda.

Összességében Magyarországon borrajongónak lenni jó és egyre jobb. A honi borászat minőségben megtalálta önmagát, a borkínálat és a minőség világszínvonalú, a nagy és neves pincészetek mellett a kicsik és feltörekvők valóságos műremekekkel kápráztatják el a borkedvelőket.