Magas intenzitású röntgensugarakat eddig még nem alkalmaztak olyan célra, amilyenre most a Stanford Szinkroton Sugárlaboratórium fizikusai szánták el magukat. Röntgensugarakkal átvilágítva ugyanis láthatóvá tettek egy olyan szöveget, amelyet évszázadok óta nem tudott senki sem elolvasni.
Mi az a palimpszeszt?
Az ókor nagy tudósának, Arkhimédésznek az egyik régi írásáról van szó, amelyet nagy valószínűséggel egy írnok a X. században másolt le. A „mechanikai teorémák metódusáról” szóló eredeti szöveget, – amely Arkhimédész egyik legfontosabb műve –, azonban a XIII. században „újrahasznosították”, imakönyvvé alakították át. A pergament levakarták, és vallási szöveget írtak rá.
Az efféle dokumentumok nem ismeretlenek a tudósok előtt, gyakori volt az ilyen újrahasznosítás a „sötét” középkorban. A kivakart pergameneket (és a „kimosott” papiruszokat) palimpszesztnek nevezik. A palimpszesztosz szó egyébként görögül azt jelenti: „kivakart”.
A tudósok 1906-ban fedezték fel a most megröntgenezett pergament. A felfedezés után a szöveg nagyobbik részét elolvasták, méghozzá nagyítókkal, illetve ultraibolya fényben. E módszerekkel a tinta maradványaira lehet rábukkanni. Ám a szöveg néhány lapját huszadik századi hamisítások – középkori művészi alkotásokat utánzó „kiegészítések” – borították, így a szövegrészletek olvashatatlannak bizonyultak a hagyományos módszerekkel.
Átlátnak az ábrán
Hogy átlássanak a modern tintán, a stanfordi fizikusok a röntgensugarakat vetették be: a régi tinta részecskéi, pontosabban vas összetevői ugyanis felvillannak, fluoreszkálnak, ha röntgensugárzás éri ezeket. Így a tudósok először láthatták meg az eredeti szöveget a pergamenen.
Egyelőre csupán az első oldalt világították át a fizikusok, a teljes szöveg elolvasása azonban még várat magára. A hamis rajzokat már sikerült kiszűrni, a XIII. századi „ráiratot” és a X. századi szöveget viszont még nem tudták elkülöníteni egymástól. Az is gondot okoz, hogy a röntgen számára teljesen mindegy, hogy melyik oldalára írtak a pergamennek. Így az írást még további részletes vizsgálatoknak kell alávetni: el kell különíteni az elülső és a hátsó oldalra vonatkozó információkat, továbbá a különböző korok írásait.
Ugyanakkor Uwe Bergmann, a laboratórium fizikusa szerint a mostani eljárás egyedülálló, más tudósok pedig azt hangsúlyozzák, hogy számos régi kézirat válhat olvashatóvá ezzel a módszerrel a jövőben. Márpedig a görög-római világra vonatkozó legfontosabb forrásaink a fennmaradt szövegek.
