A szoftverszabadalmak (pontosabban: a számítógépen megvalósított találmányok szabadalmazhatóságának) ügye az elmúlt egy évben gyakran szerepelt az EU-s híradásokban és a technológiai hírekben is, azonban több más szabályozási kérdéshez hasonlóan ebben a vitában sem sikerült felkelteni az állampolgárok széles körének érdeklődését, sem elmélyíteni az átlagember témával kapcsolatos ismereteit.
Jelenlegi cikkünk célja röviden és közérthetően bemutatni a kérdés jogi hátterét, a kialakult joggyakorlatot, valamint az európai döntési folyamatot.
Szerzői jog vs szabadalom
A szerzői jog a szellemi alkotások közül az egyedi, eredeti irodalmi, művészeti és tudományos alkotások védelmére szolgál – az EU-ban érvényes szabályozás szerint jelenleg ennek hatálya alá tartoznak a szoftverek, az adatbázisok vagy a multimédiás alkotások is. A szerzői jogi védelem a mű létrehozásával automatikusan keletkezik. Bárki is az alkotó, nem szükséges hivatalos engedélyt beszereznie. Vagyoni jogok is kapcsolódnak a szerzői joghoz, például az elkészült alkotás nyilvánosságra hozatalának és felhasználásának joga az alkotót illeti meg. A mű felhasználásáért (ami lehet lemásolás, átdolgozás, terjesztés, vagy a nyilvánossághoz közvetítés is) a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel arányos díjat kell fizetni, ugyanakkor magáncélra (ha jövedelemszerzésről nincsen szó) bárki készíthet például egy zeneműről másolatot. A szoftverek és adatbázisok ez alól kivételek, egy példányban, magáncélra sem szabad lemásolni őket. 
A szabadalmi jog az iparjogvédelem része, a műszaki alkotások törvényi védelmét biztosítja. E jogviszony keletkezéséhez önmagában nem elegendő a találmány megalkotása, arra is szükség van, hogy a feltaláló a találmányára vonatkozó szabadalmi igényét (országonként) bejelentse, és az ezt követő szabadalmi eljárás eredményeként a szabadalmi oltalmat megkapja.
Szabadalmazható minden
● új (a technika állásához nem tartozó)
● feltalálói tevékenységen alapuló (tehát szakember számára sem nyilvánvaló)
● iparilag alkalmazható (műszaki jellegű)
találmány. A találmányokat nyilvánosságra hozzák és szabadon megismerhetők, ugyanakkor üzleti célú hasznosításuk vagy a hasznosítás másnak történő engedélyezése a szabadalom birtokosának kizárólagos joga a bejelentés napjától számított húsz évig. A találmány engedély nélküli hasznosítója bitorlást követ el, amiért a bíróság kártérítésre kötelezheti.
A szoftverek tehát az európai jog szerint a szerzői jog hatálya alá tartoznak. Ez a védelem ingyenes, hosszabb távra és alanyi jogon jár a szoftverek szerzőinek, ugyanakkor kevésbé alkalmas az üzleti érdekek védelmére, hiszen csak a szabadalom biztosítja a találmány mögötti ötlet időleges monopóliumát (tehát az innovációra ösztönző profitot).
|
Az 1973-ban elfogadott Európai Szabadalmi Egyezmény egyértelműen kimondja, hogy eljárás és számítógépi program önmagában nem minősülhet találmánynak. Az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) fellebbviteli tanácsának és a nemzeti bíróságoknak a döntései által alakított joggyakorlat azonban egyre inkább a szoftverek szabadalmazhatóságának irányába „fejlődik”. Iparági megfigyelők szerint az EPO már több mint 30 ezer ilyen szabadalmat jegyzett be.
Az Európai Bizottság erre hivatkozva nyújtotta be előterjesztését 2002. február 20-án a számítógépes találmányok szabadalmazhatóságáról szóló irányelv megalkotásához. Az EB szerint a javaslat csak a jelenlegi gyakorlatot szentesítené, segítene az európai gyakorlat egységesítésében és egyértelművé tenné, mi szabadalmazható és mi nem. A szabadalmi oltalom ugyanakkor fontos eszköz az innováció ösztönzésében, így nélkülözhetetlen az EU versenyképességet javító célkitűzésének eléréséhez, egyúttal segíti a kis- és középvállalatok fejlődését, a belső piac védelmét is. A direktívát olyan jelentős cégek támogatják, mint az IBM, a Microsoft, az Apple, a Sony, az SAP, az Intel, a Nokia, a Philips, a Siemens, sőt az Audi.
Civil szervezetek azonnal kampányt indítottak a szabályozás lazításának megakadályozása érdekében, szerintük ugyanis a javaslat további teret nyitna a szoftverek nemkívánt szabadalmazhatósága előtt. Az ellenzők között kis- és középvállalatok szervezetei (köztük a magyar IVSZ), a nyílt forráskód hívei és független szoftverfejlesztők egyaránt találhatók, akik jelentős támogatásra leltek az EP-képviselők körében is.
A bonyolult EU-s döntéshozatali folyamat során az Európai Parlament első olvasatban jelentősen módosította az indítvány szövegét, közelítve azt az ellenzők követeléséhez. A Tanács elvetette az EP módosításait, ugyanakkor a hivatalos fordítás késlekedése miatt hónapokig halogatták a javaslat elfogadását. 
Közben azonban új helyzet állt elő: november elsejétől érvénybe léptek az új szavazási szabályok, illetve időközben a lengyel kormány is visszavonta támogatását, így az ellenzők szerint a javaslat támogatói elveszítették az elfogadáshoz szükséges minősített többséget. Ezért követelték, hogy a Versenyképességi Tanács újra szavazzon a kérdésben, ellenkező esetben súlyosan vétene a demokratikus normák ellen. Ráadásul 2004-ben a témáért hivatalból felelős Versenyképességi Tanács kifutott az időből, és sokáig úgy tűnt, hogy a Mezőgazdasági és Halászati miniszterek fogadják majd el a direktívát (végül egy lengyel képviselő kérte a kérdés napirendről való eltávolítását). Idén januárban 61 EP-képviselő kezdeményezte a teljes folyamat újrakezdését. A korábbi érvek mellett ezt az időközben lezajlott EP-választásokkal indokolták, hiszen ez új szavazati arányokat eredményezett a Parlamentben.
Rossz precedens?
Az EB azonban nem vonta vissza javaslatát az EP-képviselők kérésére, sőt sürgette a Tanácsot a dosszié jóváhagyására. Az ET végül március 7-én, vita nélkül hagyta jóvá a megállapodást, visszaküldve a dossziét második olvasatra (egy következő körre) a Parlamentbe. A Tanács luxemburgi elnöksége szerint ugyanis rossz precedenst teremtett volna, ha a (több mint fél évvel korábbi)politikai megegyezés után újranyitnák a vitát. Az egyes országok ugyan formálisan is kifogást emelhettek volna a folyamat ellen, de ezt nem tették meg, hivatalosan egyetlen tagállam sem változtatta meg korábbi álláspontját és így a „hallgatás beleegyezés” elvet alkalmazták. 
Az EP jogosítványai viszont a második olvasat vitájában gyengék. A tanácsi verzió szövegének módosításához minősített többségre van szükség, ráadásul már csak olyan módosításokat kezdeményezhetnek, amelyekkel az első olvasatban is megpróbálkoztak.
Épp ezért könnyen elképzelhető, hogy az EP-ben az egész javaslat megbukik, kölönösen, mivel gyakorlatilag minden frakció problémásnak tartja jelenlegi formájában a javaslatot. A konfliktus lezárását jelentheti ugyanakkor, hogy a Bizottság ígérete szerint elfogadja a Parlament ítéletét, azaz ha leszavazzák a javaslatot, újra kezdik az egész folyamatot.
Akkor talán sikerül elfogadhatóbb kompromisszumot kialakítani a versengő érdekek között.
