Kolumbusz felfedezései előtt, a spanyol konkvisztádorok hódításait megelőzően Dél-Amerikában hatalmas birodalmat hoztak létre az inkák.
A birodalom összeomlásával, a nép eltűnésével együtt elveszett az a különleges tudás is, amellyel az indiánok rendelkeztek.
Az inkák ugyanis nem írtak (legalábbis európai értelemben nem használtak írásjeleket), viszont létrehoztak egy különleges nyilvántartási és kronológiai rendszert, az úgynevezett kiput.
Az inka birodalom
A kipu lényege az, hogy színes és csomózott zsinórokkal számokat és bizonyos javakat, értékeket vagy éppen uralkodók egymásutániságát lehet nyilvántartani, időrendi sorrendbe állítani.
Mire jó a kipu?
A tudomány mai állása szerint a kipukat arra használták az inkák, hogy megörökítsék, kronológiai sorrendbe állítsák uralkodóikat. (A kipukat sokszor hasonlítják a rózsafüzérekhez, amelyek ma már Európában is elterjedtek, s amelyeket eredetileg a buddhista szerzetesek találtak ki, hogy megkönnyítsék maguknak az ájtatosságok szabályos elvégzését.)
A dél-amerikai kipukat egyes, az Andok elhagyatott, ritkán lakott vagy elzárt vidékein élő indiánok ma is alkalmazzák, például nyájaik számontartására.
Egy amerikai professzor, a buffalói Művészeti és Tudományos Főiskola (College of Arts and Sciences, Buffalo) tanára, Galen Brokaw most azonban azt állítja, hogy a mai indián törzsek szervezettségénél jóval bonyolultabb társadalmi struktúrával és fejlettebb kultúrával (kiemelkedő aranyművességgel, fazekassággal és kőszobrászattal) rendelkező inkák nemcsak egyszerű numerikus adatokat rögzítettek a kipukkal.
Azt már más kutatók is feltételezték korábban, hogy nem egyszerű numerikus adatok vannak a kipukon, hiszen a naptári, a leszármazási és az adóbegyűjtési adatok természetesen nemcsak számokból állnak.
Brokaw azonban azt hangsúlyozza, hogy miután az inkák nem használtak európai vagy ázsiai értelemben vett írást (de hozzátehetjük: a Közép-Amerikában élő maják írásbeliségét sem közelítették meg), ezért a kipuk tulajdonképpen az inka történetírás legfontosabb emlékei.
Kipu – a tudomány mai állása szerint
Az inkák valószínűleg az araukánoktól vették át a kipuk használatát. Ezek gyakorlatilag statisztikák, tehát számadatok feljegyzésére szolgáltak. A kipu mnemotechnikai (emlékezést segítő) eszköz, amely különböző vastagságú és színű zsinórokra kötött csomók tömegéből állt.
A kipu alapzsinórból és rákötött mellékfonalakból tevődött össze. A zsinór színe a tárgyat jelezte, amire az adatok vonatkoznak: például a sárga az aranyra, a fehér az ezüstre, a zöld a gabonára, a kék a vallás dolgaira, a bíbor a hadsereg ügyeire, a vörös az inkák vagyontárgyaira vonatkozóan adtak mennyiségi felvilágosítást.
A rövidebb-hosszabb, gyakran több méter hosszú, vastag főzsinórról tarka színű fonalak ágaztak szét rojtszerűen; ezeket bonyodalmas módon összefonták, és csomókba hurkolták. A csomók jelentése a fonal színétől, a hurkolás módjától és számától függött. E rendszernél fogva főként statisztikai összeírásokra, számvitelre, közigazgatási célokra szolgálhatott.
A kipukamajokok, a „csomózott zsinegek őrei” tették lehetővé, hogy a közigazgatás tisztviselőinek mindig világos képe legyen az emberekről és a javakról. Az állami tisztviselők kis csomókkal jelölték az újszülötteket, a házasulandókat, a katonai szolgálatra kötelezetteket és az aggastyánokat, „mintha csak papírról és tintáról lenne szó”. Poma de Ayala, egy XVII. századi krónikás, aki már a spanyol uralom alatt tevékenykedett, egyenesen azt állítja, hogy az inka birodalmat a kipu irányította.
Bonyolult rendszer
Ez tehát a tudomány mai állása szerint az, amit a kipukról tudni lehet. Ugyanakkor a kutatók várnak egy olyan „rosette-i kőre”, amely az egyiptomi hieroglifák megfejtéséhez hasonlóan a kipuk kódrendszerét is „feltörhetővé” tenné. (A rosette-i kő segítségével jött rá a francia Champollion a hieroglifák jelentésére.)
A zsinór színe és a csomózás iránya, fajtája, fonása mind-mind különböző jelentést takar. Brokaw szeint az sem kizárt, hogy akár költői, irodalmi alkotások is fennmaradhattak ilyen kódrendszer segítségével.
A buffalói kutató szerint a múzeumokban és magángyűjteményekben máig fennmaradt mintegy hatszáz kipu közül több darab valószínűleg nem numerikus információkat hordoz.
Brokaw szerint a kipuk rendszere sokkal bonyolultabb annál, mint ahogyan azt a tudósok eddig feltételezték.
Így például az andokbéli kommunikáció különleges eszköze lehetett, méghozzá olyan kommunikációé, amelyet mi nem feltétlenül érthetünk meg első pillantásra.
Nagy valószínűséggel a kipuk történeti adatokat is rögzítettek, erre utalnak azok a krónikák és feljegyzések, amelyek már a spanyol uralom idején készültek, de „kipukra alapozódtak” – teszi hozzá az amerikai professzor.
Ezen történetírók közé tartozik például a már említett Poma de Ayala is, aki nemcsak számadatokat „nyert ki” a kipukból, amikor a XVII. században írt az inka uralkodók történetéről.
Érzelmek csomókkal
Brokaw szerint a csomóírás nemcsak számokat, hanem akár érzelmeket, esztétikai élményeket és anyagi vonatkozásokat egyaránt kifejezhetett.
De ezek a jelentések össze is fonódhattak egymással. Így például a tízes számrendszert használó kipuk az inkák társadalmi tagozódását is kifejezhették tízesekkel.
Ezek ugyanis az alapvető társadalmi egységekre, az úgynevezett ayllusokra is alkalmazhatók voltak. Az ayllusok metaforái lehettek így például a tízes számok maguk.
A decimális struktúra nemcsak a számrendszerre, hanem az inka adminisztrációra is igaz volt. Ezt használták az egész birodalom területén. Ugyanakkor az ötös számnak is nagy jelentősége volt – nemcsak a számtanban, hanem a társadalmi struktúra felépítésében is.
