2022. május 20-án, három hónappal az orosz invázió után az Ukrán Fegyveres Erők feladták az Azovsztal üzem, ezzel Mariupol frontvárosának hősies védelmét. Gerhard Schröder korábbi német kancellár aznap egy másik frontot adott fel: otthagyta az orosz Rosznyefty – a számunkra ismerősebb Gazprom melletti másik állami olajipari óriás – igazgatótanácsi posztját.
Schröder kevésbé volt hősies, mint az óriási üzem katakombáiban meghúzódó Azov ezred: egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy
nem tudja meghosszabbítani a megbízatást.
Éppen csak nem mutogatott a többi, hülye németre, köztük a saját pártjára (azóta is tagja), hogy jönnek itt az elveikkel meg azzal, hogy milyen pénzből is folyik ez a háború, miközben már azzal fenyegették, hogy szankciós listára teszi az EU – ez annak egyik legnagyobb tagállamának egykori vezetőjeként eléggé kacskaringóssá tette volna a LinkedIn-profilját.
Az egykori kancellárként neki járó juttatásokat és irodát így is bukta. Utolsó hivatalbéli heteiben, még 2005-ben az akkor még csak a bemelegítő köröket futó, lényegesen szalonképesebb Vlagyimir Putyin társaságában írta alá az Északi Áramlat gázvezetékről szóló szerződést. (Ennek a bizonyos Északi Áramlatnak egy szakaszát robbantották fel az orosz–ukrán háború kezdetén – ha nem hiszünk a kétfedeles konteókban, akkor alighanem az ukránok.) Schröder 2005-ben aztán mindössze hetekkel leköszönése után beült a Nord Stream projekttársaság elnöki székébe, utána jött csak a Rosznyefty.
Bár ránézésre ezt a kottát másolja, mégis: az, hogy Schröderrel vagy a fosszilis energiára szintén örökre ráfüggő Tony Blair brit exminiszterelnökkel szemben Szijjártó Péter inkább egy elektromosautó-gyártó igazgatótanácsában találta magát három hónappal példátlan választási vereségük után, tulajdonképpen progresszív – bár a volt külügyminiszter ettől a kategorizálástól alighanem úgy irtózna, mint egy turistaosztályra szóló repjegytől.
De vajon tényleg kell-e Szijjártó „Barátság érdemrend” Péter a BYD új terepeinek kifürkészéséhez, amiről az igazgatói kinevezés szól? Az orosz piachoz, noha kellően nagy, biztosan nem: egyrészt a fél világ bojkottálja őket, a Lada a legnagyobb márka, úgyhogy a meghódításuk nem egy szövevényes projekt, elég hajlandónak lenni szállítani;
Ahhoz, hogy az USA végtelen piacához kellően közel legyen egy BYD-gyár, vajmi kicsi az esélye, hogy szükség van egy bukott magyar külügyminiszterre, aki megmutatja, hol van Mexikó és Kanada. Az EU-s meneteléshez meg amellett, hogy a technológiát lenyúlva a nagy német gyártók alá menjenek árban, főleg az kéne, hogy legyen az EU-ban egy üzem, de hát az már épül Szegeden, nem függetlenül a Szijjártó kezével kimért bőkezű támogatástól. És ki merne azzal a képtelen váddal élni, hogy előbb lett kész a meló, mint ahogy megszületett a munkaszerződés?
Márpedig ha senki, csak a címbéli megfejtés marad.
Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!
