Múlt pénteken két tucat újságíró nagyjából három órát várt a brüsszeli állandó képviselet földszinti tárgyalójában, amelyet erre a célra sajtóteremmé alakítottak. A várakozás miatt senki sem panaszkodott igazán, mert pont azt mutatta, hogy mennyit változott a magyar kormány hozzáállása az Európai Unióval foglalkozó újságírókhoz. Orbán Viktor ugyanis korábban nem tartotta fontosnak, hogy a nem baráti sajtónak is beszámoljon arról, mi történt az uniós csúcson. A baráti sajtójának tartott tájékoztatót, de ott sem azt mondta el, ami valójában történt, hanem egy sajátos keretezésben próbált spinnelni arról, szerinte miről szól „a nagy játék”.
Most viszont Magyar Péterre vártak az újságírók, aki épp letudta az első uniós csúcsát. Magyar sosem beszélt még röviden, most sem, de ő legalább azt mondta el, hogy mi történt odabent, majd válaszolt az összes kérdésre – azokra is, amelyek látványosan idegesítették.
Az új kormány megválasztása előtt arra tippeltünk, hogy a Magyar-kormány külpolitikája leginkább a korai Orbán-kormányokéra hasonlít majd, különösen a 2010 utáni első négy évre. Nem volt kockázatos tipp, hiszen több új kormányzati vezető is ebből az időszakból érkezett a Tisza-kabinetbe – a külügyminisztertől egészen Magyar Péterig.
A tipp nagyjából be is jött. Amire viszont nem számítottunk, hogy a magyar külpolitika ennyire óvatos lesz.
