Belföld

Gyarmati Andrea: Reggel és este jobban fertőz a vírus, mint napközben?

Martyn Aim / Corbis / Getty Images
Martyn Aim / Corbis / Getty Images
És hogyan mondja meg a csecsemő, hány kanál tápszert fogyaszt majd vacsorára?

Hiába az igyekezet az egészségügy különböző szintjein, gyakran érzem úgy, hogy a dolgok egyre nehezebbé válnak.

Pedig ha a munkánkat nehezítő rendelkezések idomulnának a valósághoz, akkor az így felszabaduló energiát gyógyításra használhatnánk, s nem az értelmetlenségek közötti balanszírozásra.

Szóval: jelentés a „végekről”, egy VII. kerületi gyermekrendelőből.

A Covid szociális szempontból is jelentős változásokat hozott az életünkbe, és ezek nem mindig pozitívak: például divat lett a fotó utáni diagnózis.

Amit nem szeretek.

Ugyanis számomra fontos, hogy legyen képem a gyerek általános állapotáról, közérzetéről, sőt, szeretem személyesen őt meghallgatni arról, hogyan érzi magát – ez telefonon megvalósíthatatlan.

Ráadásul amúgy is szól az a telefon egész rendelési időben, időpontot, igazolást kérnek a rászorulók, ami rendben van, de mindez a gyógyítástól veszi el az időt, ráadásul zavaró. Noha az életem első huszonegy évét lényegében a vízben töltöttem, meglehetős csöndben, azért szeretek beszélni, és tudok többfelé figyelni, de van egy határ.

A beteg és a szülő, hozzátartozó megtisztel a bizalmával, megérdemli a teljes és csak rá irányuló figyelmemet, ami nehezen kivitelezhető a folyamatos adminisztráció mellett.

S érkeznek az olyan új elvárások, melyek nálam a „nem értem” kategóriába sorolhatók.

Marjai János / 24.hu

Két példát említek.

Újabban tápszert arra a kérdésre válaszolva írhatok fel, hogy: milyen gyakran és hány adagolókanálnyi mennyiséget eszik a kisbaba?

Na de hát még egy felnőtt se tudja, hogy ő maga mennyit vacsorál majd ma este! S ha tervez is valamennyit, a vége lehet több is, kevesebb is.

Bizony a kisbaba étvágya is változó. De hát akkor mi végre a kérdésfelvetés?

A másik példa: az óvodák és bölcsődék a mostanában gyakori RSV-fertőzésre hivatkozva azt kérik a szülőktől, hogy reggelente a szokottnál később vigyék be a gyerekeket, délután pedig a szokottnál korábban vigyék őket haza. Nem értem. Van olyan gyerek, aki 8 és 17 óra között nem kapja el a vírust, akkor viszont igen, ha már bent van hétkor, netán csak este hatra ér oda érte az anyukája? Kora reggel és késő délután hatékonyabban fertőz a vírus, mint napközben? Ilyen kutatási eredmény tudtommal nem ismeretes.

Ráadásul gyerek bölcsődébe, óvodába kizárólag negatív teszttel vihető, és azt a tesztet az orvos adja ki vizsgálatot követően.

Épp gyermekgyógyászati továbbképző tanfolyamon vagyok, körbekérdeztem a nálam sokkal okosabbakat: senkinek sincs tudomása ilyen rendelkezésről, ráadásul még az ÁNTSZ-esek sem tudnak róla.

De hogy legyen valami pozitív a végére.

A minap hozta rendelésre az édesanyja, az asztal magasságát sem éri el, viszont talpraesett.

Azt kérdezi:

Doktor néni, jól emlékszem, hogy van a szekrényedben keksz?

Bizony jól. Gyömbéres, hozta a Jézuska, tényleg a szekrényben lakik, én meg lelkesen osztogatom, amolyan kekszes doktor néniként.

Az én barátocskám is kap egyet.

Ízlik neki, elfogyasztja, majd így szól: „Szerintem van még benne.”

Ráerősítek: „Valóban kettőt tettem félre pont neked!”

Széles, elragadó mosoly a jutalmam, valamint egy finom ölelés, olyan, amitől megoldódik minden, ami nem tökéletes.

Getty Images

Ajánlott videó

Olvasói sztorik